Találatok ‘Fris E. Kata’

Összesen 304 találat (101 - 120) : Fris E. Kata.

„Ebből akkor is film lesz, hogyha beleőszülünk!” – interjú Török Ferenc filmrendezővel az 1945-ről

Írta: Váradi Júlia - Rovat: Film, Kultúra-Művészetek

Az 1945 című filmet április 20-tól láthatja a magyar közönség az ország mozijaiban, de külföldön máris óriási sikert aratott. A Berlinálén közönségdíjat nyert, Miamiban a legjobb játékfilm díját, Kaliforniában is kiváló fogadtatásban részesült. Amerikai forgalmazója a … Tovább »

Dr. Frisch Amália – a második törökországi orvosnő

Írta: Dobson Szabolcs – Seref Etker – Magyar László András - Rovat: Technika - tudomány, Történelem

 Az orvosi pályát választó nőknek a 19. század végén még a világon mindenütt igen nehéz dolguk volt. Egyetemi képzésüket és karrierjüket politikai és társadalmi akadályok egyaránt hátráltatták. Törökországban az I. Világháború kezdetéig nők nem felvételizhettek az orvosegyetemre, … Tovább »

„A 20. századi traumák nem hogy hegedtek volna, inkább elmélyültek”

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Hazai dolgaink, Kiemelt

Kovács Mónika Kollektív emlékezet és holokausztmúlt című frissen megjelent könyve nemcsak a traumatikus történelmi múlt feldolgozásának szükségéről, kísérleteiről, lehetőségeiről és eredményeiről szól elméleti megalapozottsággal és nemzetközi összehasonlításra is lehetőséget … Tovább »

Nem cserélek elveket – Életút-beszélgetések Ferge Zsuzsával

Írta: Weiler Katalin - Rovat: Interjú, Történelem

Elhivatott tudós-tanár, kiváló szociológus és bölcs szociálpolitikus, a szegények, különösen a gyerekek iránt szenvedélyes felelősségérzettel megáldott mosolygós asszony: Ferge Zsuzsa. Barátai, kollégái régóta biztatták, hogy önéletrajzban, személyes hangú könyvben mondja el élete, kutatásai és szakmai küzdelmei tapasztalatát – ez idáig elhárította ezt. Tanítványának, Weiler Katalinnak most sikerült rábeszélnie, hogy az általa több mint 10 éven át felvett beszélgetéseket frissítve, kiegészítve, egybeszerkesztve adja ki nyomtatásban.

Nem hagyományos memoár, nincs benne önigazolás, annál több a tárgyszerű krónika, a bensőséges líra, a szemérmes vallomás, a tépelődő önismeret és a humor. Sokat megtudhatunk a ’30-as évek hazai demokratikus gondolkozású értelmiségéről, a családjáról, a barátairól, a II. világháborúról, az 1945 utáni lendületről, a Rákosi-rezsimről, 1956-ról és a Kádár-korszakról, az antiszemitizmusról, a szociálpolitika nehéz útjáról hazánkban. Heves szociális elkötelezettség, fiatalokat megszégyenítő aktivitás és szellemi nyitottság jellemzi az emlékezést. Szolid derű árad a könyvből: „Minden bajjal együtt szép, jó, szerencsés életem volt. […] Harmóniát kerestem, és ezt a személyes életemben gyakran megtaláltam.”
Agárdi Péter

[popup][/popup]