A vendégcsapat szurkolói “nácik, haza” kiáltásokkal elzavarták azokat a társaikat, akik a harmadik birodalom zászlaját feszítették ki a stadionban.

Mintegy százezer ember emlékezett Jichák Rabin egykori izraeli miniszterelnökre meggyilkolásának 13. évfordulóján Tel-Avivban, azon a téren, ahol a merényletet elkövették, és amely azóta Rabin nevét viseli. 

Ünnepi fogadás a megalakulás helyszínén a Budai Várban, az MTA dísztermében korábbi Mazsike elnökök, alapítók, egykori és mai tagok és szimpatizánsok részvételével. Jótékonysági könyv-és metszet árusítás a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola diákjai közreműködésével, amely bevétel az iskolát illeti meg. 

„A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, »szív-némaságra« született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti »eredeti« dallamot”. 

Egyedi stílusa Bécs határain túl is ismertté tette a Neue Wiener Concert Schrammeln zenekart. A zenekar az új bécsi hangzást keresve folyamatosan új és saját kompozíciókkal bővíti repertoárját. 

Mindenképpen indokolt lett volna, hogy a holokausztnak, mint drámának az emlékezeti kultusza elterjedt volna az országban, hiszen ártatlan emberek, magyar állampolgárok százezreit ölték meg, ráadásul alapvetően a zsidó-keresztény civilizáció alapértékeit, sőt főszereplőit „érintette” ez a a tömeggyilkosság. Ez azonban mégsem történt így, hiszen – bár a Soa emlékezete a kötelező közéleti rituálé része lett –, de még a nyugati sztenderdhez leginkább közeledni kívánó politikai elitnél is érződik egyfajta kínos mimikri, felvett és őszintétlen hozzáállás és erős aktuálpolitikai zönge, amikor a holokausztról beszélnek a nyilvánosság előtt.

Az egykori náci haláltábor, az auschwitzi koncentrációs tábor tervezett kibővítésének minden szempontból hitelesnek tűnő dokumentumait hozta nyilvánosságra szombaton, a zsidóellenes nemzetiszocialista pogrom, a kristályéjszaka évfordulójának előestéjén a Bild.

A hetven évvel ezelőtti zsidóellenes náci pogromra, az úgynevezett kristályéjszakára emlékeznek vasárnap katolikus és zsidó vezetők

A derék szomszédokból megvadult betolakodók lettek. A „spontán népharag” tobzódva tört-zúzott a zsidók feldúlt lakásaiban, üzleteiben, a felgyújtott, lángoló zsinagógákban. Azon az 1938. november 9.-i éjszakán emberéletek is darabokra törtek: a birodalmi kristályéjszaka néven hírhedtté vált pogrom a náci III. Birodalomban legalább négyszáz halálos áldozatot követelt.

A BRFK Bűnügyi Főosztálya elutasította a feljelentést az Expressz internetes kiadásában feladott hirdetés ügyében, amelyben „zsidók kiirtására szakosodott cég hájfejű parlamenti zsidók, újgazdag brókerek” és számos más csoport „likvidálására és internetes kivégzésére” vállalkozott, megrendeléses alapon.
 

 „Yes, we can”, „a change we need” – ezek a jelszavak nem sokat mondnak Barack Obama konkrét elképzeléseiről, majdani politikájáról, annál többet az őt övező érzésekről, várakozásokról Amerikában és azon kívül. Meg arról, hogy George W. Bush utolsó éveiben az egyik legnépszerűtlenebb elnök volt fél évszázadra visszamenőleg – amúgy méltánytalanul, szerintem.

A „menj el” fejezet egy paranccsal és ígérettel kezdődik, „És mondta az Örökkévaló Ávrámnak: menj el a te országodból, a szülőföldedről és atyádnak házából abba az országba, melyet neked mutatok. 

Forrás: Hírszerző
“Engem ne mentsen meg senki, akit én nem szeretnék”
(Lovasi András)

Száz év modern zsidó költőinek műveiből mintegy ötven verset válogat és fordít egy éven át, hónapról-hónapra a Szombat folyóirat sorozatában Szántó T. Gábor író, költő, a lap főszerkesztője.

Lemondott megbízatásáról a franciaajkú, szélsőjobboldali belga párt elnöke és egyetlen szenátora, miután nyilvánosságra került egy filmfelvétel, amelyen egy antiszemita dalt énekelt. 

Az antiszemita indíttatású bűnözés továbbra is komoly gondot okoz Németországban – tudósít a konzervatív napilap. 

A bukaresti napilap kommentárja az egyik fővárosi zsidó temető feldúlásának következményeivel foglalkozik. Megállapítja, ha csak a rendőrségi jelentésekre figyel az ember, akkor semmit sem tud meg a történtekről, sőt, a kiadott kommünikék inkább összezavarják az érdeklődőt.

Bernstein miséjét 1971. szeptember 8-án, a washingtoni Kennedy Center felavatásakor mutatták be. A mű John Kennedy iránti tiszteletből és szeretetből, özvegye felkérésére született.

A Nyugat nemcsak a kortárs irodalom fóruma volt, hanem rendszeresen teret adott művészeti, zenei írásoknak is. Munkatársai, a legjobb magyar írók, kritikusok és szakírók figyelemmel kísérték a modern zenei élet jelenségeit. 

„Magyar nyelvű zsidó sajtótörténet” I. rész – Zima András előadása