Mihez kezd New York város vezetése az antiszemita bűncselekményekkel?

Előző cikkünkben beszámoltunk arról, hogy komoly erőszakhullám sújtja a Brooklyni ortodox zsidóságot. E mostani írás azt vizsgálja, mit tesz a városvezetés az erőszak megfékezésére.

Kevés jel utal arra, hogy New York városvezetése – Bill de Blasio főpolgármesterrel az élen – és a helyi politikusok tevékenységében a zsidók elleni tettlegesség megfékezése elsőbbséget élvezne. Menachem Moskowitz, aki a brooklyni Crown Heights-ben csaknem áldozatul esett egy merényletnek, Barry Sugar-tól, egy helyi aktivistától kapott tanácsot az esetet követően arra vonatkozóan, hová forduljon az eset kivizsgálásáért. „Egyetlen politikus sem keresett meg hogy érdeklődjön, mi is történt, senki sem hívott föl” – így Moskowitz.

Chaim Deutsch a városi tanács tagja szerint az ügyben a zsidóknak maguknak kell kezdeményezőként fellépni. „A vezetés nem áll a helyzet magaslatán, amikor a gyűlölet-bűncselekmények kezeléséről van szó” – mondja. Az ok részben az, hogy a New York-i zsidó közösségek nem lépnek fel egységesen, nyomást gyakorolva a helyi önkormányzatokra. A zsidóságot számos probléma osztja meg: félelem attól, hogy a fellépés további erőszakos cselekményekhez vezethet; az áldozat szerepétől való idegenkedés; vita a probléma méretéről és természetéről; félelem attól, hogy a probléma erőltetése rontaná a kapcsolatot a szomszédos más etnikumú közösségekkel. Williamsburgban például, ahol sok a szegény, a helyiek fontosabbnak tartják az olyan ügyeket, mint a kapcsolódást a kormányzat szociális programjaihoz, vagy a közpénzen fenntartott vallásos iskolák tantervének védelmét az állami beavatkozástól. A nem-ortodox zsidók nem érzik át annyira a hagyományőrző zsidók elleni támadásokat, hogy politikailag közösen lépjenek fel ellenük.

A helyzet rosszabbodásával Deutsch és Corey Johnson a városi tanács szóvivője 2018 végén közösen javasolták egy külön hivatal létesítését a gyűlölet-bűncselekmények megelőzésére. Ez év tavaszán de Blasio be is jelentette a hivatal felállítását. Júniusban az eredetileg novemberre tervezett megnyitást késő nyárra halasztották. A főpolgármesteri hivatal közleménye szerint az a hivatalon belül működő bűnüldözési osztályon jönne létre „holisztikus megközelítéssel, a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése céljából, a közösségek által kidolgozott stratégiák összehangolásával, és az áldozatok ügyének felkarolására és a jóvátételre irányulna, és a rendőrségi (NYPD) kiképzést is támogatná.”

Amikor Colby Hamiltont, a bűnüldözési osztály közszolgálati ügyekért felelős vezetőjét arról kérdezték, hogy az új hivatalt felruházzák-e tényfeltáró tevékenységről szóló jogosítvánnyal, azt nyilatkozta: „A városi tanácsról szóló törvény és a hivatalról szóló tervezet értelmében évente nyilvános jelentés készül a tevékenységről, ide értve a gyűlölet-bűncselekmények előfordulási gyakoriságát, és a hatásukat rögzítő szolgálat elérhetőségét.” Másutt Hamilton azt magyarázta, hogy a hivatal „olyan programokat és stratégiákat szervez, amelyek keretében a városi rendőrség (NYPD), a kerületi ügyészségek, a védőügyvédek és bírák lehetőséget kapnak arra, hogy a gyűlölet-bűncselekményeket elkövető, letartóztatott és vizsgálat alatt álló személyek ügyében tájékozódjanak.”

Egy zsidó közösségi aktivista június közepén részt vett a bűnüldözési osztály ülésén. A hivatalvezető igazgatót még nem nevezték ki, a személyzet nem volt ismert, és kezdeti szervezésen kívül semmi sem utalt tevékenységre. Július elején nem volt világos, mivel foglalkoznak majd, és a megnyitás ideje sem volt ismeretes.

Orthodox Jewish Man Attacked In Brooklyn

An Orthodox Jewish neighborhood is on edge following an attack on a man on Saturday night, TV 10/55’s Natalie Duddridge reports.

Deutsch nem kommentálta a késlekedést de Blasio részéről, csupán találgatta, hogy a munkatársak kevéssé támogatják. „Sok tennivalója lehet amúgy is napról-napra. A személyzet dolga a tájékoztatás.” Az adminisztrációnak az antiszemitizmussal szemben megnyilvánuló látszólagos engedékenysége jobb esetben azt jelenti, hogy a hivatalon belül gyenge a kommunikáció, és nem a politika része. Rosszabb esetben De Blasio aktívan kerüli a témát.

Mindenképpen sok a tennivaló. Amikor a hivatal felől érdeklődtek nála, az egyik városrész rendőrtisztje, ahol számos incidensre került sor, azt válaszolta: „semmi közünk hozzá”. Másik felelős személy szerint „a rendőrfőnök és felettesei határozzák meg, mi lesz a hivatal helye és feladata.” Mindeddig egyetlen közösségi vezetőt vagy áldozatot sem vontak be az új hivatal szervezésébe.

A gyűlölet-bűncselekmények problémájának kezelése számos kockázattal jár. A cselekmények tetőzése az országban uralkodó, az antiszemitizmust övező narratívával kapcsolatos. A feltételezett elkövetők többsége fekete vagy latinó. Az antiszemitizmus vádja egyet jelent azzal, hogy a zsidók kijátszhatók más szomszédos kisebbségi csoportok ellenében. Ez olyan feszültségeket keltene, amikről azt remélték, hogy már nem léteznek.

A City vezetésének vonakodása mögött egy általánosabb és egyszerűbb ok is meghúzódhat. A közlekedési hálózat fenntartásához és a megélhetési költségek elszabadulásához hasonlóan az antiszemitizmus is túl nagy kihívásnak tűnik számukra. A gyűlölet-bűncselekmények bizonytalanok és helyiek, az általuk kiváltott reakció kezelhető, nem túl hangos, sok esetben nem is létezik. Amíg a városvezetésre nem hárul nyomás, a problémát sem fogja igazán kezelni.

Yaacov Behrman tanár, a Crown Heights-i zsidó közösség vezetőségi tagja úgy véli, hogy NYC fiatalságának zsidók irányában érzett attitűdjéről szóló szociológiai tanulmány lehetne az első komoly lépés az antiszemitizmus elleni küzdelemben. A vizsgálatot iskolákban, anonim kérdőíveken végezhetnék. De kételkedik abban, hogy erre valaha is sor kerülne. „Személyes véleményem, hogy a város fél az eredménytől. Attól, hogy Brooklynban igen magas számokat kapnának az ottani antiszemitizmusról.”