Egyik szemem nevet, a másik meg sír!

Amikor első fiam ’77-ben megszületett, az országban évente összesen 10 brisz (körülmetélés) volt. Ugyanebben az évben az egyetlen zsidó iskolában, az Anna Frankban, a négy osztályban 16 tanuló koptatta az ugyancsak kopott padokat.

A Szombat szerkesztősége a 30 évvel ezelőtti rendszerváltás hatásairól, eredményeiről kérdezte a zsidó közélet résztvevőit: honnan hová jutott el a magyar társadalom és benne a zsidó közösség ez idő alatt? 

• Rendszerváltás korabeli emlékeiből mi az, amit legfontosabbnak tart?
• Milyen eredményeket ért el három évtized alatt a zsidó közösség és intézményrendszer?
• Mennyiben változott a helyzete a magyarországi zsidóságnak a magyar társadalomban, mennyire integrálódott a világ zsidóságához, mennyiben változott a viszonya Izraelhez?
• Milyen a viszonya a társadalomnak, a politikai szférának, különösen az immár harmadik ciklusát töltő kormányzatnak a zsidó közösséghez, a zsidó kultúrához és a vészkorszak emlékezetéhez?

A sorozat korábbi részeiben Fritz Zsuzsa, Gábor György, Goldmann Tamás, Heisler András, Horányi Gábor és Kirschner Péter válaszát olvashatták. Az alábbiakban Olti Ferenc, a balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Háza tanácsadója, a kiállítás főszervezője, a Mazsike elnökségi tagja és számos zsidó szervezet aktivistája írását adjuk közre.

*

Amikor első fiam ’77-ben megszületett, az országban évente összesen 10 brisz (körülmetélés) volt. Ugyanebben az évben az egyetlen zsidó iskolában, az Anna Frankban, a négy osztályban 16 tanuló koptatta az ugyancsak kopott padokat.

Scheiber Sándor Rabbiképző igazgató péntek esti kidusain, ahol egyre több egyetemista – reményeik szerint titokban – megfordult, alkalmanként legalább két III/III-as besúgó teljesített szolgálatot. Cionista propaganda és összeesküvés vádjával barátokat, ismerősöket zártak börtönbe, lehetetlenítettek el. Működtek nagyrészt lepusztult zsinagógák, szellősen üres tereikben szinte kizárólag idősek lézengtek. Budapesten lehetett kóser húshoz jutni, semmi konyhakész, gusztustalan volt a vágott baromfi, szinte ehetetlenül öreg a néha kapható marha. A MIOI, majd MIOK üzemeltette a lepusztult Szeretetkórházat, készült Pészachra macesz, a ritka és szűk családi körben tartott bár micvókon ajándékba taleszt kaptunk, működött a neológ rabbiképzés, de minden öreg, sötét, szomorú és áporodott, teljességgel kilátástalan és perspektívátlan volt. 

89’-ben mintha egy zsilip szakadt volna át. A Várban megalakult a MAZSIKE, utána sorra a többi civil szervezet, ma összesen 32 van ezekből bejegyezve. A Reichman és Lauder családok támogatásával új óvodák, iskolák nyíltak. Az ortodox és a neológ vallási irányzatok mellett megjelent a haszid és a reform, újjáéledt a status quo ante. 

Nem elemzem az ide vezető göröngyös utat, csak egy gyors mérleg a végeredményről: az öt egész napos zsidó általános és középiskolában több mint 2000 diák tanul, az óvodák számát nehéz átlátni, hál I’nek sokan vannak. Vibráló a kulturális élet, rengeteg a zsidó téma a színházakban, könyvkiadásban, képzőművészetben, zenében, nagyrész nem is zsidó intézmények révén.

Budapesten négy, a vidéki nagyvárosokban szintén négy új zsinagóga nyílt és működik, mindegyikben felkészült rabbikkal. Van zsidó szervezet, amely naponta 2500 meleg étel adagot oszt ki rászorulóknak. Zsidó környezetet teremtve és akár kóser étkezést is biztosító, működő idős-otthon hálózatok működnek. Megalakult a Milton Friedman Egyetem, többkarú egyetemmé alakult a Rabbiképző. Kóser Piac működik, amely konyhakész és még sel Pészach áruval is ellátja a kóser háztartásokat. Kóser baromfihúst termelő vágóhíd, kóser zöldségtermelő rendszer működik. Napi szintű kóser étel házhoz szállítási rendszer üzemel Budapesten. Új, minden ünnepre kiterjedő modern imakönyv sorozat került kiadásra.  Elkezdődött a Talmud magyar fordítása és kiadása. Kegyszer bolt nyílt, ahol jutányos áron lehet kitlit, mezüzét, gyertyatartókat, taleszt stb. kapni. Megoldott a mohél probléma, ma már hetente több gyereket vesznek fel Ábrahám szövetségébe. A világ minden táján elfogadott anyakönyvi szolgáltatás (betérés, házasság, válás, születési bizonyítvány, származás-igazolás stb.) működik. A neológ rabbi-képzés mellett ortodox rabbikat képző jesiva működik, ma ez a rabbi-utánpótlás jelentős hazai forrása. A Dohány utcai zsinagóga látogatóközpontja mellett fellendült a haszid turizmus is. Antiszemitizmust monitorozó és ellene jogi eszközökkel fellépő szervezet működik. Zsidók és csúcstechnika; Einsteintől napjainkig címmel magyarul, angolul és héberül beszélő kiállítás nyílt Balatonfüreden. Zsidó szervezetek együttműködésével és ennek eredményeképpen sikeresen megvalósult a zsidósággal és Izraellel kapcsolatos pozitív ismereteket közlő tantervi és tankönyvi reform, az általános és középiskolák minden diákja ezeket tanulja…. A lista nyilván szubjektív, a sor még hosszan folytatható. 

Akkor miért is sír a másik szemem?  

Mert

1.  Nemzetközi tapasztalatokból tudjuk, mennyire fontos az egyetemi kampuszokon belüli hangulat. A UJS, a zsidó egyetemi diákszövetség azonban csak akkor működik, ha véletlenszerűen adódik egy olyan diák, aki bevállalja a szervezést, a folyamatosság apparátus nélkül nem biztosított.
2. A legtöbb zsidó civil szervezet napról napra él, működési minimumfeltételeik nem adottak, vezetési utánpótlásuk és működésük folytonossága esetleges. Pedig ezek azok a szervezetek, amelyek a közösségtől elfordultakat legkönnyebben tudnák tömegesen elérni, mielőtt a zsinagógába lépnének.
3. Néhány zsidó szervezetnek van sajtója, van hírgyűjtési kezdeményezés, de nincs egy olyan hírügynökségünk, amely ellátná a magyar nem-zsidó sajtót a zsidósággal és Izraellel kapcsolatos magyar nyelvű hírekkel, rendszeresen tartaná a kapcsolatot szerkesztőségekkel. 
4. Nincs szervezett és szakszerű intézményes reakciónk a hibás, hiányos, vagy kimondottan ellenséges híradásokra, eseményekre, megnyilvánulásokra. A szerkesztőségek nyitottak a hírek befogadására, de maguk nem kutatják fel a híreket, különösen az idegen nyelvűeket.
5. Vannak olyan könyvkiadók, amelyek szívesen adnak ki zsidó tárgyú könyveket, de nincs megfelelő és minőség-központú támogatási rendszerünk, ezért komoly értékek maradnak kiadatlanul, vagy a kiadottak – megfelelő tájékoztatás híján – eladatlanul.
6. Nincs zsidó rádiónk, amelynek fő profilja a zsidó közösség eseményeinek, Izrael életének, a zsidó egyéneket érdekelhető híreknek, információknak a közzététele, a zsidó kultúra következetes bemutatása. 
7. Van sok zsidó tárgyú könyv, kiadvány, film, kiállítás, rendezvény, turisztikai látványosság, de nincs egy központi adattár és naptár, ahol a nem szakértő érdeklődő katalógusszerűen megtalálhatja ezek létezését és fellelhetőségét. 
8. Jelentős a zsidó-érdeklődésű beutazó turizmus az országba, de proaktív bel-és külföldi turisztikai propagandával jelentősen növelhető lenne a volumen és a bemutatásra ajánlott helyszín. 
9. Vannak zsidó iskoláink, de nincs egy fair, az egész közösségre kiterjedő  ösztöndíj rendszerünk, amivel az anyagi nehézséggel küzdő családok tehetséges gyerekeinek csökkentenénk a terheit. Az ösztöndíj rendszernek az óvodától az egyetemig kellene terjednie.
10. A zsidó iskolák szakmai együttműködése nincs megszervezve, pedig például judaisztika, héber nyelv, történelem és irodalom tantárgyak tekintetében sokat tanulhatnának egymástól. 
11. Ma már évente több mint száz diák hagyja el a zsidó iskolákat végzősként, de nincs szervezett alumni követésünk, nem élünk a lehetőséggel, hogy aktivizáljuk őket a közösség javára és érdekében. 
12. Egyes szervezeteink folytatnak nemzetközi tevékenységet szűk körben, de a magyar zsidó közösség számarányához képest rendkívüli módon alulreprezentált a nemzetközi zsidó közéletben, proaktív külkapcsolat-szervezésre lenne szükség.
13. Nem veszünk részt a nemzetközi politikában, nem vagyunk jelen Brüsszelben, Washingtonban, Jeruzsálemben, nem követjük szervezetten az OSCE (Organization for Security and Cooperation in Europe), vagy éppen az IHRA munkáját. 
14. Nincs átfogó nemzetközi pályázatfigyelő rendszerünk. Sem hazai, sem közvetlen EU-s, sem zsidó pénzalapokhoz nem, vagy csak nagyon esetlegesen férünk hozzá. 
15. Nincs vezetői utánpótlást célzó vezetőképzésünk.
16. A Zsidó Közösségi Kerekasztal (ZSKK) működése során is számtalanszor kiderült, hogy fontos ügyekben az ülésen vitatkozik a zsidó oldal, a helyett, hogy a zsidó álláspont kimunkálása már saját berkeinkben, nehezen, de megtörtént volna.  
17. Nem vagyunk proaktívak a hazai politikai színtéren, nem tartunk rendszeres és következetes kapcsolatot a kormánnyal, a politikai pártokkal, szereplőkkel, döntés-előkészítőkkel a zsidó közösségi érdekek megjelenítése céljából. Nincs „árnyékkormányunk”. 

A felsorolt és sok más tennivaló nem feladata egyetlen meglévő vallási, vagy civil szervezetnek sem, de szinte mindegyiket érinti. Esetleges, hogy melyik szervezet mikor milyen témába kap bele, általában a másokkal való egyeztetés nélkül, aminek következtében vagy egyáltalán nincs eredmény, vagy rendkívül esetleges, a ráfordított erőforráshoz képest igen csekély. Lásd kárpótlási ügyek, temető ügyek, elrabolt műkincsek, neológ rabbiképzés, épület-felújítások, emlékezetpolitika stb. 

Olyan ernyőszervezet létrehozására lett volna és még ma is van szükség, amely megfelelő anyagi forrásokkal rendelkezve, a csatlakozó szervezetek önállóságát megőrizve a közösség előtt álló fenti és sok további feladatot felvállal, megold és üzemeltet. Becslésem szerint erre éves szinten 3 milliárd forint plusz forrásra lenne szükség. A Kormánnyal 2016-ban folytatott egyeztetéseim eredményeképpen nyitottság mutatkozott a jogi és pénzügyi feltételek biztosítására. Sajnos azonban a MAZSIHISZ elnöke a kezdeményezést „közéleti ámokfutásnak” minősítve minden befolyását latba vetve még a téma napirendre vételét is megakadályozta. Nehezen felfogható, hogy miért? A feladatok azóta is megoldásért kiáltanak, az évi 3 milliárd címkézetlen forint ma is hiányzik a rendszerből. Erőforrásaink jelentős részét ma is az egymással való harc és kiszorítósdi emészti fel. Hát ezért szomorú a másik szemem, ezért lenne jó, ha bizonyos választott vezetőink a személyes ambícióikon felülemelkedve egyetemes közösségi érdeket szolgálva tevékenykednének. Már egyszer átéltünk egy zsidó csodát a rendszerváltáskor, hátha jön a következő. Csak rajtunk múlik.