A hattyú és a páva esete – azaz határozatlan NEM a reformközösségekre

Vasárnap, december 15-én tartotta rendes közgyűlését a MAZSIHISZ. 

 A közgyűlés kilenc napirendi pontja a következő volt:

1. / A Zsidóságért díjak ünnepélyes átadása,
2. / Elnöki tájékoztató,
3. / Reformzsidó Közösségek (Bét Orim Reform Zsidó Hitközség Egyesület és Szim Salom Progresszív Zsidó Egyesület) társulási formájáról vita és határozathozatal
4. / Alapszabály módosítási javaslat a Vezetőség 3/2019.11.26. sz. határozata szerint vita és határozathozatal
5. / MAZSIHISZ történeti és társadalomtudományi műhelyének életre hívása a Vezetőség 2019.11.11. határozata tükrében
6. / Alapítvány alapítására felhatalmazás a Rumbach Zsinagóga – Együttélés Háza vonatkozásában
7. / A 2018. évi zárszámadás tárgyalása, vita és határozathozatal
8. / 2020. évi költségvetés tárgyalása, vita és határozathozatal
9. / Különfélék

A közgyűlésen 73 küldött jelent meg, így tehát megvolt a határozatképességhez szükséges 58 fő, hiszen a közgyűlés teljes létszáma 116 fő lenne, ha mindenki megjelent volna. Bár a határozatképesség valóban megvolt, ám a közgyűlés legfontosabb napirendi pontját később mégis elgáncsolták a küldöttek, de ennek lehetséges okairól később.

A közgyűlés a szokásoknak megfelelően nyitóimával kezdődött. Radnóti Zoltán rabbi egyetlen dolgot hangsúlyozott: meg kell erősíteni a magyar zsidó közösséget. Az imát követően megválasztották Végh Erikát jegyzőkönyvvezetőnek valamint Goldmann Tamást és Münz Lászlót a jegyzőkönyv hitelesítőinek. A közgyűlés egyetlen ellenszavazattal fogadta el a napirendi pontokat.

Mint ismeretes a Zsidóságért díjat még Tordai Péter idejében alapították, és kétévente adják át. Idén a díjat hét ember kapta meg: Csendes Tünde középiskolai tanár; Gyekiczky András szociológus, jogász; Hábel János helytörténész, pedagógus; dr. Lednitzky András volt szegedi hitközségi elnök; Dr. Réthelyi Miklós a második Orbán-kormány volt minisztere, anatómus; Dr. Szécsi József vallásfilozófus és Urbán Teréz középiskolai tanár.

 

A díjak átadását Heisler András elnöki tájékoztatója követte,

amely egyrészt megadta a közgyűlés alaphangját, másrészt erősen kritikus megjegyzések hangzottak el az elnök szerint tagadhatatlanul erősödő antiszemitizmussal kapcsolatban. Elsőként Donald Trump amerikai elnök egy nyilatkozatát ismertette, mely szerint ezentúl az Egyesült Államokban kizárólag olyan egyetemek kaphatnak támogatást, ahol bizonyíthatóan nincs jelen az antiszemitizmus. Heisler András elmondta, az antiszemitizmus ma világjelenség, és erre felelősen kell reagálni, például az Európai Uniónak, a nemzeti kormányoknak és természetesen a zsidó szervezeteknek is. Leszögezte, Magyarországon az érdekvédelmet egyértelműen a MAZSIHISZ látja el, ezt egy kollaboráló szervezet – itt vélhetően az EMIH-re utalt – nem tudja megtenni, az orthodox szervezet gyenge, a MAZSÖK alkalmatlan, hiszen állami közalapítvány, tehát nem független, és sajnos nincs erős civil szervezet sem, amely közéleti súlyával elláthatná ezt a feladatot. Akarjuk, nem akarjuk, ez a feladat a MAZSIHISZ-re hárul – mondta.

(Közgyűlés közben érkezett a hír, hogy a kormány közel kétmilliárd forintot juttatott az EMIH-nek az úgynevezett kultúr-tao pénzekből.)

 

Heisler András azzal folytatta tájékoztatóját, hogy a MAZSIHISZ erős, független és büszke zsidóságot akar, ehhez azonban kooperálni kell a hatalommal, de ez nem jelent kollaborálást. Azt azonban látni kell, mutatott rá, hogy ma a hatalom egyszerűen félretolja a MAZSIHISZ-t. Közszolgálati médiumokban és a kormányközeli sajtóban a MAZSIHISZ szinte alig jelenik meg. Emlékeztetett arra, hogy az EMIH egy sokkal kedvezőbb megállapodást kötött a magyar kormánnyal, mint a MAZSIHISZ, ezt bárki ellenőrizheti, tette hozzá, hiszen megjelent a Magyar Közlönyben.Jelenleg Magyarországon olyan az antiszemitizmus, magyarázta Heisler, hogy nem mondják ki, valóban nincs nyílt zsidózás,

ez tehát nem klasszikus antiszemitizmus, hanem áthallásos.

Hogy a küldöttek jobban megértsék mire gondol, konkrét példákat kezdett sorolni: megemlítette Takaró Mihályt, akit a kerettantervek nemzetiesítésével bíztak meg, majd elmondta, hogy a MAZSIHISZ feljelentette a HÍR TV-t, mert azt állították, a szövetség munkásőrökkel van tele, és volt ÁVH-s ingatlanokban működik a szervezet. Kifejezetten aggasztónak nevezte az Auróra esetét, amikor októberben szélsőjobboldali támadás érte az Auróra épületét, de a tolerálhatatlan jelenségek közé sorolta Kornis Gyula szobrának váci felállítását, hozzátéve, a zsidóság nem kér Kornis Gyulából. Elfogadhatatlannak nevezte Lázár János kenderesi látogatását, ahol a volt miniszter azt találta mondani, hogy Horthy megmentette Magyarországot.

Nem elfogadható továbbá, folytatta a sort az elnök, hogy a vörös terror emlékművének átadásán mennyire durva beszédek hangzottak el, amit a Mi Hazánk Mozgalom november közepén tartott fáklyás, fehér lovas „bevonulása” követett, majd újságírók elleni antiszemita plakátok jelentek meg. Nem tolerálható Kósa Lajos beszéde a Fidelitas kongresszusán, amikor odavetette, bizonyára jól esett a debreceni zsidóknak nyilasokra szavazni. Utolsóként Fricz Tamás néhány napja a Magyar Nemzetben megjelent cikkét említette, amikor a politológus a klímamozgalom és Greta Thunberg kapcsán antiszemita uszításként értelmezhető kijelentést tett: „Ismerjük el, Rotschildék, Goldsmithék, Sorosék stb. – vagyis a globális elit – jól felépített terve ez.”

Heisler András azt mondta, ebben a helyzetben a MAZSIHISZ-nek proaktívnak kell lennie, például az 1%-ok ügyében. Hozzátette, hogy egyébként Budapestről érkezett a legtöbb 1%-os felajánlás, míg vidékről Szegedről és Miskolcról és meglepő módon Érd környékéről. Elmondta, a MAZSIHISZ erős kapcsolatokat ápol a társegyházakkal és példaértékű az önkormányzatokkal való együttműködése is, függetlenül attól, hogy fideszes vagy ellenzéki önkormányzatról beszélünk-e. Az előbbiekhez hasonlóan

nagyszerű a MAZSIHISZ kapcsolata a diplomácia karral, a különböző országok nagyköveteivel.

Az elnök visszakanyarodva az antiszemita jelenségekhez elmondta, a vezetőség úgy gondolta, a gondokat és a romló komfortérzetet megosztja a Miniszterelnökkel, ezért találkozót kértek Orbán Viktortól, amelyre egyelőre még nem érkezett válasz. Hozzátette, azért kértek személyes találkozót a miniszterelnöktől, mert az a tapasztalták, ha a sajtón keresztül üzennek, mindig zárt falakba ütköznek. Elmondta azt is, a MAZSIHISZ közgyűlése megtilthatja, hogy az elnök elmenjen a miniszterelnökhöz, de ezt nem javasolja.

Heisler András a sikerek között említette a budapesti Maccabi Játékokat, szervezési hibáival együtt, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítását és kiváló műszaki megoldásait valamint a Szeretetkórház felújítására elnyert pályázati pénzt.

Az elnök beszéde végén a Hitközség egységének szükségességét hangsúlyozta, mert, ahogy fogalmazott, „csak egységben maradhatunk erősek, és sajnos nem vagyunk elég egységesek”, vannak olyan közösségek, akik nincsenek jelen a mostani közgyűlésen, és ez az obstrukció megosztja a magyarországi zsidóságot. Annyit mondott, egy évben mindössze kétszer van közgyűlés, ahol ott kell lenni, ez nem okozhat gondot. Sokkal nagyobb baj, mondta élesen, a sok kibeszélés, a különpaktumok és a mocskolódás, ezeket le kell állítani, „ezt nem folytathatjuk így tovább”. Le kell állítani, tette hozzá, a meghozott döntések elleni aktivitást is. Azzal nincsen semmi baj, hogy vitáink vannak egymással, mondta, hiszen hol nincsenek, de ezeket házon belül kell rendeznünk. A belső széthúzást és gyűlölködést meg kell szüntetni, kifelé erőt és egységet kell mutatnunk, szögezte le. Az, mondta az elnök, hogy valakinek a nézetét nem fogadják el, nem azt jelenti, hogy nem fog beépülni a rendszerbe. Itt minden feladat és minden döntés mindenki személyes felelőssége, ezzel a felelősséggel kell eljárni a továbbiakban, zárta beszédét.

Heisler András tájékoztatója után Erdélyi Miklós a hódmezővásárhelyiek küldötte elmondta,

kiadtak egy nyilatkozatot Lázár János fellépése ellen.

Hozzátette, ami történt, az a vásárhelyieket nem lepte meg, hiszen jól ismerték Lázár János valódi arcát. Példáképpen elmesélte, hogy a városukban utcát neveztek el az 1944-es nyilas főispánról és ezt annak idején éppen Lázár kezdeményezte. Azt kérte, a közgyűlés határozatban ítélje el Lázár Jánost és kérjék a kormányt, hogy határolódjék el a Lázár-nyilatkozattól.

Egy másik küldött azt a kérdést tette fel, vajon érdemes-e egy ilyen helyzetben a miniszterelnökhöz fordulni, amikor az antiszemitizmus, ahogyan fogalmazott, felülről jön.  Azt javasolta, az elnök ne kérjen találkozót a miniszterelnöktől. Rögvest mindkét témában határozati javaslatot fogalmaztak meg. Az elsőt, hogy a MAZSIHISZ közgyűlése ítélje el Lázár János megjelenését Horthy Miklós sírjánál és kérje a magyar kormányt, hogy Lázár János ezen magatartásától határolódjon el, s mindezt egy kormánynak írt levélben fogalmazzák meg. A javaslatot 48 igennel, 11 tartózkodással rögvest el is fogadták. Heisler András a javaslat ellen szavazott. Ám a másik határozati javaslatot, mely szerint a közgyűlés nem járul hozzá, hogy a MAZSIHISZ elnöke az antiszemitizmussal kapcsolatos kérdések rendezéséig a miniszterelnökkel felvegye a kapcsolatot, egyhangúlag elutasították.

Mindezek után következett a leginkább várt, és a legtöbb, színfalak mögötti egyeztetést, vitát és torzsalkodást kiváltó napirendi pont

a két zsidó reformközösségről.

A jelenlévők közül kevesen voltak tisztában azzal, hogy a reformközösségek először 19 éve kérték felvételüket a MAZSIHISZ-be, ám akkor elutasították őket. A szavazást megelőző vitában mindenki vérmérséklete szerint szólalt meg, akadtak szomorú és derűs pillanatok is.

Heisler András bevezetésképpen elmondta, két reformközösségről van szó, az egyik a Bét Orim Reform Zsidó Közösség, a másik a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség. Majd kivetítőn megmutatta, hogyan módosulna az alapszabály 6-os §-a, illetve ez a paragrafus kiegészülne egy új mondattal is. Az alapszabály továbbá elvileg kibővülne egy új 17/a szakasszal is, ez a társult tagi jogviszonyt írná le. Hozzátette, a társult tagok nem rendelkeznek egyházi státusszal és a társult tagok rabbijának a szövetség nem adna fizetést.

Az elnök leszögezte, az egész folyamat rettenetes hosszú és átgondolt volt, több ciklusban is áttárgyalták, meghívták a Progresszív Világszövetség alelnökét, felkértek öt tudós szakembert: vallásfilozófust, judaisztikai szakértőt és két rabbit. Döntésüket megelőzően hosszasan tárgyaltak, és a vezetőség is rendkívüli ülésen elemezte a témát. Valaki megkérdezte, miért nem kérték ki a rabbitestület véleményét. Heisler András annyit mondott, a rabbitestületet azért nem kérték fel véleményezésre, mert jelenleg nincs formálisan, legálisan működő rabbitestület. Az ugyanis 2019 májusa óta nem készítette el szmsz-ét, ellenben a 2004-ben elfogadott rabbitestületi szabályzatot sehol nem találják, egyszerűen nyoma veszett.

Heisler András azt hangsúlyozta, „az az érdekünk, hogy a MAZSIHISZ védőernyője minél szélesebb legyen”. Valamit tennünk kell, mondta,

tárjuk szélesre a kapukat,

hogy végre megszólíthassuk azokat a zsidókat, akiket eddig nem tudtunk megszólítani. Ha ez nem történik meg, tovább fogunk haladni lefelé a lejtőn. Néhány helyen már a minjen sincs meg, és a hét néhány napján istentiszteletek maradnak el, mert kevés az ember. A tervezett változások, hangsúlyozta többször is, nem jelentenek vallási változásokat, ez hangsúlyozottan politikai és nem vallási döntés, hiszen minden szabály és törvény ugyanaz marad.

Schönberger András főrabbi azt állította, az elhangzottakkal ellentétben a rabbitestületnek igenis van alapszabálya. A MAZSIHISZ jogászai szerint azonban, az a szöveg, amit megtaláltak, jogilag semmiképpen nem tekinthető alapszabálynak.

Ekkor kért szót Dr. Schőner Alfréd főrabbi, aki annyit mondott, ha egyetlen téglát kihúznak a falból, akkor az összeomlik, majd azzal folytatta, bár mind a hattyú, mind a páva szép madarak, mégse építsenek közösen fészket. Végül azt javasolta, a szövegben társult helyett, pártoló legyen a kifejezés. Az egyik rabbi ekkor felállt, és annyit mondott: igenis a madár merjen a madárral kommunikálni, és ha lehetséges, ne kezdjünk el „hattyúzni” és „pávázni”.

A vita ettől kezdve egyre inkább és egyre erőteljesebben egyetlen dologról szólt, mégpedig a Sulchán Áruchról, pontosabban arról, hogy az alapszabály szövegéből valakik ki akarják venni vagy benne akarják hagyni a hivatkozást a Sulchán Áruchra, azaz Joszéf Káró középkori zsidó hittudós által összeállított, magyarul Terített asztalként ismert című zsidó törvény- és szertartásgyűjteményre. Egy idő után szinte már nem is lehetett mást hallani, csak ezt a két szót:

Sulchán Áruch.

Ekkor emelkedett szólásra ismét Heisler András és közölte: állítja, hogy a jelenlévők közül nagyon kevesen olvasták a Sulchán Áruchot, hozzátette, ő maga sem. Majd Guttmann Mihály főrabbi (1872-1942) gondolatait idézte: „Az egész magyar zsidóság, pártra való tekintet nélkül, máskép él, máskép cselekszik, máskép rendezte be egész magán- és közéletét, mint a hogy azt a Sulchan Áruch megparancsolta. Ez megdönthetetlen igazság, melyet ügyes beszéddel vagy taktikai fogásokkal eltüntetni nem lehet. De ha ez igaz, akkor a magyar zsidóság nem áll a Sulchán Áruch alapján. Az egész zsidóság mondom, tehát a konzervatív párt sem áll ezen az alapon.” Érvelését azzal folytatta, hogy a legfontosabbnak azt tartja, hogy minden közösség, a neológok, az orthodoxok, a reformközösségek is a Tóra alapján állnak.

Rónai László ehhez annyit fűzött hozzá, szerinte ma egyetlen magyar zsidó sem él a Sulchán Áruch szerint, Grósz Gábor Pécsről pedig azt mondta, ne a taghitközségek döntsék el, hogy milyen vallási irányzat szerint élnek. Egy vidéki küldött annyit kért, nagyon jónak tartaná, ha a reformmozgalom képviselői bemutatkoznának.

A Sulchán Áruch-hal kapcsolatban elhangzott, hogy azt vallásos zsidónak nem is kell elolvasnia, hiszen a rabbi azért van, mert ő olvasta és segít bármilyen kérdésben. Egy másik hozzászóló azt kérdezte, vajon az elmúlt húsz esztendőben kit zavart, hogy a Sulchán Áruch benne van, vagy nincs benne az alapszabályban.

Radnóti Zoltán rabbi óvatosságra intette a megjelenteket, nehogy a reformközösségek elfogadásával magunk ellen fordítsuk a döntéshozókat, mondta.  Kiss Henriett közölte, a nemzetközi zsidó közösségben senki nem kérdezi meg a másiktól, hogy ki milyen elvi és vallási alapon áll. Egy miskolci rabbi hozzátette, nem kell félni a reformközösségek felvételétől.

Egy vidéki küldött ennél erőteljesebben fogalmazott a reformközösségekről:

egy rabbi ne legyen nő, mert mindenki csak a fenekét fogja nézni.

Heisler András azzal zárta a vitát, hogy a Tóra-központúság mindenütt megvan. Hozzátette, a gyakorlat ma is teljesen különböző a MAZSIHISZ-en, de még a BZSH-n belül is. Ezzel a döntéssel tehát a sokszínűség jön végre létre. Újra elismételte, a jelenlegi logikával fogy a közösség, egyre kevesebb az istentisztelet, egyre kevesebb a minjen. A bezárkózással nem megyünk semmire, ez egy lejtő, vissza kell fordulni, mutatott rá. Úgy vélte, egy ilyen döntés igenis előremutató lenne. „Mert mi” – mondta – „a magyarországi zsidóságot akarjuk képviselni, mégpedig a teljes zsidóságot.” Az alapszabályban az is változás lenne, tette hozzá, hogy az ifjúsági csoport egy képviselője szavazati joghoz jutna, illetve, hogy a MAZSIHISZ elnöke kaphatna tiszteletdíjat, ha a vezetőség ezt megszavazza számára. Legvégül azt javasolta, erről a rendkívül fontos kérdésről, a reformközösségek sorsáról, ne szóban, hanem írásban legyen szavazás, mert el akarja kerülni, hogy egyik küldött a másikat figyelje, ki hogyan szavaz.

Ekkor kapott szót Kálmán Gábor, a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség Egyesület képviselője. Elmondta,

néhány hónapon belül újra egyház lesznek.

Annyit mondott még, ha bárki elmegy hozzájuk, éppen ugyanazt fogja tapasztalni, mint bármely más zsidó közösségben, hiszen mi ugyanolyan zsidók vagyunk – mondta. Hozzátette, meglátása szerint a reformközösségek komoly támogatást tudnak nyújtani a neológiának erős nemzetközi kapcsolataikkal.

Streit Sándor annyit mondott, furcsának tartja, hogy valakik miatt alapszabályt kell módosítani, hogy be tudjanak lépni, ahelyett, hogy inkább ő módosítana valamit. Fináli Gábor rabbi elmondta, „semmi jogunk a Sulchán Áruch-ra hivatkozni, mert azok, akik valóban a Sulchán Áruch szerint élnek, azok éppen a MAZSIHISZ taghitközségeit nem fogadják el”.

Márkus Sándor higgadtan közölte, ők vidéken bizony boldogok volnának, ha egy ehhez hasonló vitát lefolytathatnának, hiszen mindegy, ki akar jönni, csak zsidó legyen. Mester Tamás, a BZSH elnöke aggályosnak nevezte, hogy halachikus szempontból a reformközösségek több tagja bizony nem tekinthető zsidónak. Majd annyit kérdezett: mitől lesz nekünk jobb és mitől lesz a reformközösségeknek jobb, ha csatlakoznak?

Markovics Zoltán főrabbi fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ő győzte meg a vezetőséget arról, hogy a Sulchán Áruchot benne kell hagyni az alapszabályban.

A szavazás előtti utolsó hozzászólás egyszerű és mély bölcsességről tanúskodott: az illető annyit mondott, soha nem ment és nem megy ezután sem reformközösségbe, de kizárni őket nem szabad.

A közgyűlés döntött arról, hogy az alapszabályban, amennyiben megváltozna a szöveg, „követők” kifejezés helyett „tiszteletben tartók”, „személyek” helyett „szervezetek”, míg „társult tagság” helyett „pártoló tagság” álljon-e. Mint később kiderült a szavakról való szavazásnak nem volt sok értelme, ugyanis

a közgyűlés minden alapszabály-módosítást elvetett.

A közgyűlés minden kétséget kizáróan legfontosabb napirendi pontját, a reformközösségek csatlakozásának kérdését azért nem fogadták el a jelenlévők, mert ezt egy helyben erősen érezhető, tudatosan gerjesztett félreértés akadályozta meg, az tudniillik, hogy az alapszabály módosítása után kikerül a szövegből a Sulchán Áruch-ra való hivatkozás. Az már egy másik kérdés, hogy szükséges lett volna a jelenlévő szavazók 2/3-a, de legalább az összes küldött fele, ami azonban nem volt meg. Mint megtudtam, mindösszesen csupán 3-4 ember hiányzott, ez azonban elegendő volt a szavazás összeomlásához. Néhányan a szavazás után ingerülten jegyezték meg, ez nem más, mint tudatos távolmaradás a szavazástól, vagyis obstrukció.

A közgyűlés további részében már minden olajozottan és fáradtan működött, hozzászólások, megjegyzések és javaslatok nélkül. A MAZSIHISZ és az OR–ZSE megalapította a Történeti és Társadalomtudományi Intézetet, melynek élén Erős Ferenc szociálpszichológus áll majd, titkára pedig Félix Anikó lesz.

A felújított Rumbach zsinagóga működtetésének megkönnyítésére létrehoztak egy alapítványt, hogy könnyebben lehessen elindulni a különféle pályázatokon.

Furcsa súrlódás alakult ki a Dohány utcai zsinagóga árkádsorának felújításához szükséges százmillió forint sorsáról, mert ezt az összeget a MAZSIHISZ tartalékából kellene elvenni, miközben az összeg a BZSH rendelkezésre áll.

A közgyűlés végén a küldöttek egyhangúlag fogadták el a MAZSIHISZ 2019. évi zárszámadását, ám a 2020-ra vonatkozó költségvetést már nem sikerült tető alá hozni, mert közben egyre kevesebb és kevesebb lett a jelenlévő,

így az utolsó napirendi pontnál már nem volt meg a határozatképesség.

Heisler András a MAZSIHISZ elnöke a közgyűlés legvégén, egyebek napirendi pontban osztotta meg a kitartó jelenlévőkkel, hogy a szervezet kommunikációjának vezetését az a Danks Emese veszi át, aki korábban a Tesco, az Erste Bank, a Malév és nem utolsó sorban a kormány szóvivője volt.

A közgyűlés zárásaképpen Szerdócz Ervin, az újpesti körzet rabbija mondott záróimát.