Országház, az elvarázsolt kastély

Részlet Rubin Eszter: Barhesz című – második, átdolgozott kiadásban megjelenő – regényéből, melyet a szerző a Pozsonyi Pikniken dedikál.

Nátán születése a numerus claususnak köszönhető, én a szocialista hiánygazdaság gyümölcse vagyok. Pont nem volt a patikában 65-ös pesszárium, 60-ast kellett venni, kicsinek bizonyult, hiába a Timidon zselé. A létezésem tévedés.

Ez olyan virág, nem tudja, hogy kell gyökeret ereszteni. Mindig rosszul fog hozzá. Vízkultúrás.

Teljesen ártalmatlannak tűnő pillanatban, váratlanul hasít belém, a magyar zsidóság elszáradt ág a zsidóság fáján. Herzl megmondta. Pont mi vagyunk a zsidóság elszáradt ága. Az én családom. Fuchs Janka dédanyámnak három nővére volt, Rebeka, Regina, Sára. Rebeka, Reginával Amerikába ment dinasztiát alapítani.

Morrisok, Weinstockok, Rosnerek, Richmanek látogatnak minket, aki épp Kelet-Európában jár, megnézi, hogy fest az itt maradt rokonság. Hoznak albumot, a II. világháborúba induló, felnyírt tarkójú tengerészgyalogos Rebeka fia, esküvők, brit mila, purimi bál, hatvan-hetven rokon egy-egy fotón.

Richmanék meglátogattak tavaly Szimhat Tora ünnepén, Bécsben töltöttek pár napot, vonattal jöttek, a pályaudvarról egyenesen a zsinagógába érkeztek, azonnal bekapcsolódtak, jobban ismerték a dalokat, mint a legtöbb itthoni neológus. Ez a jó a zsidó világ-összeesküvésben. A zsinagóga nem I-ten háza, bét hakneszet a gyülekezés háza, bárhol jársz, otthonra lelhetsz.

Körbevittük a rokonokat a zsidónegyedben. A régi városfal mellett, az Erzsébet téren állt a század eleji piac, a szomszédságába költöztek a zsidók. Több háztömböt átfogó monumentális épület, az Orczy ház lett a lakhelyük, ki sem kellett lépniük az utcára, bent jó pár zsinagóga, bolt, néhány kis üzem működött.

Sétálunk a három nagyzsinagóga határolta háromszögben, wow és incredible a Rumbach, unbelievable a Dohány. Soát is nagyon szeretnének látni, abból kimaradtak. Ok, érdekes számukra a Király utca is, a zsidónegyed egykori jiddis kabarékkal teli főutcája, de most már mutass klezmert meg sóletot. Glattkóser étteremben ebédelünk, gefilte fisch, gyümölcsleves, töltött káposzta tejföl nélkül, sólet füstölt libamellel. Hangulatos kis instant Soá múzeum a Dohány zsinagóga mellett, az egyik legfrusztrálóbb, legszomorúbb hely – imádják az amerikaiak. Megyünk fel a külső lifttel, kilátás az udvaron berendezett műgettóra műtéglából műszögesdróttal, wow!

A bostoni mispachá-t Dunaparti szállodájukba visszük haza, a cipőknél megállunk, könnyes szemmel néznek le az örvénylő folyóra, fel a mészkőből épült tornyokra.

– Ez a monumentális Csipkerózsika-kastély volna a parlament? Sleeping beauty. Ilyen kis országnak? – álmélkodnak.

Nem véletlenül veszíti el józan eszét, s lesz romantikus, nagyívű ábrándok, hagymázas álmok martaléka mind, aki ide bekerül. Az elvarázsolt kastély magas ablakából nem nyílik kilátás lefelé, az eget fürkészhetik csak, bent pedig erősen torzító tükröket.

Választhattak volna józanabb, letisztult formát a parlament épületére kiírt pályázatok közül. Lehetne az ország háza a szintén pályázó Földművelési Minisztérium klasszicista épülete, és talán másképp alakult volna a sorsunk. Nem választhattak mást, a historizmusért dobog a Kárpát-medencei szív, így kellett lennie.