Fuchsék Szepesófalváról

Ez a fotó 1991-ben készült a szlovákiai Szepesófalu határában.

Távoli unokatestvérem, Yehuda Weinstock áll a Spisska Stara Ves tábla mellett, annak a falunak a szélén, ahol éppen meglelte dédapánk zsinagógáját. Az altendorfi zsidó közösség házát, amelyben felmenőink a bár-micvókat tartották, nevettek, énekeltek, és sírtak, megünnepelték a Jom Kippurt, táncoltak a Tórával, és ugyanazokat az imákat mondták, amelyeket a zsidók évezredek óta mondanak, mind a mai napig.

Ez a három helység, Szepesófalva, Spisska Stara Ves és Altendorf, azonban egy és ugyanaz, amint a Szombat archívumában megtalált visszaemlékezésben leírt történelmi viszontagságok alapján kiderül.

Huszonhárom éve született az írás, az internet előtti korban. Így az Amerikában született, és ezekben az években Jeruzsálemben élő Yehudának elképesztő kutatómunkára, levelezésre és jó pár utazásra volt szüksége ahhoz, hogy megtalálja a gyökereit, illetve közös gyökereinket.

Korábban nem ismertük egymást, mivel az ő nagymamája a századelőn kivándorolt Amerikába. Ez a nagymama pedig Fuchs Janka dédanyám testvére volt, aki másik két nővérével együtt áthajózott az Újvilágba szerencsét próbálni, míg dédanyám és Sári nővére itthon maradtak.

Ami miatt most fontossá számomra a fotó:

Ennek a szepesófalvai utazásnak köszönhető, hogy a közel egy évszázada elszakadt rokoni szálakat megpróbáltuk újra összekötni. És pontosan száz évvel azután, hogy a Fuchs nővérek partra szálltak Ellis Island-en, tavaly nyárra a gimnazista lányom kiutazott Bostonba, ahol bármennyire hihetetlen, de egy kiterjedt és szerető család várta, akiknek arcán rögtön felismerte a közös vonásokat. És pár hét múlva újra utazik, mert visszavárják.

Végül elmondom, hogyan találtam rá a saját családtörténetemre, amelyben E. néven szerepelek.

Hónapok óta dolgozom a Szombat folyóirat korábbi lapszámainak archiválásán, így hamarosan az összes régi cikk elérhető lesz digitális formában is. Tegnap érkeztem az 1993-as évfolyam 6. számához, amelyben ráleltem erre a régi írásra, és döbbenten fedeztem fel a történetünket.

Huszonöt évvel ezelőtt nem sokat jelentettek számomra a gyökerek, a zsidóság, és az a heroikus erőfeszítés, amellyel Yehuda megpróbálta a mispachánk históriájának folyamát visszaterelni eredeti medrébe. Most azonban mélyen megindított.

Köszönöm.