Löw Lipót (Forrás: Wikipedia)
Néhány éve még alig lehetett közel-keleti ételeket enni Budapesten. Nagyon erős volt a kötődés a hagyományos magyar konyha iránt. Aztán felbukkantak a humuszt és más hasonló mediterrán ételeket áruló kis éttermek. Ma már több helyen lehet arab és izraeli fogásokhoz jutni. Elkapott beszélgetésfoszlányokból kiderül ilyen helyeken, hogy sokak számára máig egzotikusnak számít a humusz, a záátár nevű fűszer, vagy akár a szezámmagkrém, a tehíni is. Pedig, annak, aki megtanulja őket élvezni, annak elképesztően finomak! A XIX. század is ilyen átformálást hozott az Osztrák-Magyar Monarchia zsidósága számára. A mászkilok (a zsidó felvilágosodás követői), és a Wissenschaft művelői új látásmódokat hoztak be a magyar zsidóság berkeibe. Lőw Lipót volt az első, aki magyarul kezdett el beszédeket mondani a zsinagógákban, legelőször 1844-ben.[1] Addig csak jiddisül és németül hallhattak rabbinikus prédikációt a Monarchiában. Hiszen a zsidóság nagy részének az anyanyelve is inkább ez a kettő volt a XIX. században, mint a magyar. Sok rabbi annyira súlyosnak tartotta a zsinagógák megújulását, hogy 1865-ben nagyobb gyűlést tartottak, hogy elítéljék a változásokat.[2] Többek között kimondták, hogy, ha egy zsidó meghallja, hogy nem jiddisül hangzik el a rabbi beszéde, azonnal el kell hagynia a zsinagógát, és azt is leszögezték, hogy minden világi tanulmány tiltott a zsidó fiataloknak. Lőw Lipót tehát egy igazi pionír volt, aki egyébként nyílt vitára is szállt Kossuth Lajossal a Pesti Hírlap hasábjain a zsidóság emancipációjáról. Tanárai, rabbivá avatói német-, és morvaországi felvilágosult rabbik voltak, akikről az előző cikkben már szó volt.[3] A Monarchia és más német nyelvterületek sok rabbija, Wissenschaft tudósa szellemi szimbiózisban élt a mai Magyarország területek modern gondolkodású rabbijával. Leveleztek, egymás intézményében tanultak, tanítottak, avattak rabbikat, és rendszeresen vitatták meg a zsidó kutatások eredményeit különböző folyóiratok hasábjain.[4]
Erre a nemzetközi tudományos és vallási munkára támaszkodik a mai, modern zsidóságról szóló könyvek nagy része! Amikor az ember elővesz ma egy igényesebb biblia héber szótárat (pl. Brown-Driver-Briggs)[5], egy Talmuddal és midrással foglalkozó könyvet (pl. Stemberger könyvét)[6], vagy egy zsidó enciklopédiát (bármelyiket)[7], akkor néhány oldalanként szembe találja magát a magyar zsidóság nagy tudósainak neveivel: Bacher Vilmossal, Blau Lajosal, Lőw Imánuellel (Lipót fiával), Goldziher Ignáccal, és kollégáikéval. Ők voltak azok, akik munkájukkal beolvasztották a helyi szellemet a nemzetközi zsidó intellektuális vérkeringésbe a tizenkilencedik század második felében, sőt, a huszadik század első harmadában is. Nagyon rövid idő alatt, a tudós magyarok (bár néhányuk anyanyelve még a német volt) hihetetlen elismertségre tettek szert nemzetközileg, ami –azt is lehet mondani – máig tart.[8] Hayim Nahman Bialik, Izrael nemzeti költője hívta fel a figyelmet arra, hogy a Wissenschaft német műveit modern héberre is le lehetne fordítani.[9] Ennek a felhívásnak köszönhetően Bacher műveinek jó részét emiatt már a századfordulón lefordították és kinyomtatták.[10]
Mi volt a Wissenschaft magyar gondolkodói sikerének, és mi volt az eltűnésük titka? Műveiknek egyik lényege, hogy rendkívül szisztematikusak, alaposak. Az ideális mű számukra az enciklopédia volt.[11] Minél rendszerezettebb, széleskörübb tudást akartak nyújtani főleg referencia jellegű műveikkel. Bacher egyik fő művében összegyűjti azokat a terminusokat, amiket bibliai értelmezéskor használnak a tannaita rabbik. [12] Másik nagy műve (számos más munkája mellett) Jewish Encyclopaedia lektorálása, azé a könyvé, ami máig etalonként szolgál zsidó enciklopédiák számára.[13] Sorolhatnánk a végtelenségig. Azonban a Wissenschaft magyarországi művelői sokkal tovább mentek a zsidó hagyományos irodalom és szerzők rendszerezésénél. Nagy tettük ugyanis, hogy a hagyomány vizsgálatában teret engettek a nem-zsidó kollégáiknak, és velük együtt a világ nyelveinek, tudásának is. A zsidó szellem öröksége kontextusba került általuk. Műveikben egy héber szó jelentését már nem csak Rási vagy a Talmud határozhatta meg, hanem az etimológia, a rokon nyelvek vizsgálata, vagy akár kortárs néprajzi kutatások is!
Így lett a megszokott gyorsbüféből egy nagy nemzetközi konyha. Egy zsidó tudományos cikkben, könyvben egymás mellett állt sokszor több tudós, és többnyelvű források eltérő véleménye. Ez nagyon nagy előrelépés volt, és egy nagyon szép visszatérés egy elfelejtett zsidó hagyományhoz! Utoljára a talmudi korban értékelték ennyire a különböző nézetek szivárványát. Így a tizenkilencedik század közepére a talmudi vita szelleme a tudományos vitában élhetett csak tovább, nem a vallásos életben. Hiszen már korábban kitagadták azokat a szigorúan vallásos világból, akik nem az egyöntetűséget választották, vagyis nem a Sulchán Áruch szellemét.[14] Így találtak helyükre a kritikus és kreatív elmék a Wissenschaft-ban.
Nézzünk meg egy példát egy szó érdekes, tudományos vizsgálatára. Ha már az ételeket, a humuszt és a záátárt említettük, találó példa az אזוב – ézov szó a Bibliában. Ez egy fajta növényt jelent, amely használatának a lényege, hogy megtisztulási szertartásoknál csokorba fogják citrussal és karmazsinnal, vizet és állati vért fröcskölnek vele. [15] Az ézov a későbbi irodalomban a megtisztulás szinonímájává válik[16]. A Wissenschaft és a biblia tudósait elsősorban az érdekelte, mi lehetett ez a növény, amire evvel a szóval utaltak. Nézzük meg a Brown-Driver-Briggs bibliai lexikonjának bejegyzését az ézov-ról, mit tudunk meg belőle. Ne ijedjünk meg a komplexitástól, a rövidítésektől! Gondoljunk bele: ez a nehézség valójában azt a gazdagságot takarja, ami miatt ez az elemzés a világ minden tudósa, embere számára elfogadható érveléssé válik.
A lényeg: a BDB szótár az ézov-ot az izsóppal (angol hyssop, latin Hyssopus Officinalis) azonosítja. Leírja ez a bejegyzés, hogy néz ki ez a szó a Misnában, majd arámi, arab, etióp, görög párhuzamokat olvashatunk.[17] Magyarázatot kapunk az ézov rituális használatára, és bibliai helyekre, ahol említve van, más-más módokon. Három tudós is említve van, persze rövidítéssel. Az első Georg „Frey” Freytag filológus (1788-1861), az egyik legfontosabb arab lexikon megalkotója[18]. Utána August „Di” Dillman (1823-1894) német bibliatudós következik, a Leviticus kommentárja miatt, ahol magyarázatot ad az ézov-ra. Ők ketten a német protestáns világból jöttek. A harmadik pedig ismerős lehet: Lőw „Löw” Immánuel (1854-1944), akit a BDB lexikontól kezdve a mai izraeli tudósokig idéznek, ha bibliai növényekről, gyümölcsökről, mezőgazdaságról van szó. Ugyanis Lőw a Bibliában és más hagyományokban megjelenő floralegnagyobb szakértője. Érdekes megemlíteni, hogy Lőw, a Die Flora der Juden-ben nem izsópként azonosítja az ézov-ot, hanem szíriai oregano-ként, vagyis záátár-ként![19] Ezentúl, ha humuszt vagy pitát eszünk záátárral, gondoljunk annak megtisztító hatására… Lőw ebben a művében a szélsőségekig vitte a bibliakutatás, és az orientalizmus igényességét. Nem csak német, angol,arab, perzsa, görög, és más nyelvű forrásokat vizsgált, hanem természetesen rabbinikusakat, és kortárs néprajzkutatókét is. Az ézov szó majdnem húszoldalas (!) vizsgálatának részeként megemlíti, hogy egy kortársa, Gustaf Hermann Dalman (1855-1941) Palesztínában szamaritánusok között járt. Egyik papjuktól megtudta, hogy a szíriai oregánót, azáátárt használják a peszáchi szertartások részeként, ahogyan a Biblia írja. Ez is megerősíti, hogy nem a ma izsópnak nevezett növényről lehetett fizikailag szó. Nézzük meg azon részét Lőw művének, amiben egyértelműsíti a leginkább elfogadott magyarázatot. Nem kell érteni, mi van leírva, csak vegyük észre a neveket, hivatkozásokat, nyelveket!
A teljes cikk itt olvasható.
[1] Hídvégi Máté szerk. Lőw Lipót Beszédei (Budapest: Múlt és Jövő, 1999), 218
[2] Bár sok gyűlést tartottak az ortodox rabbik még az autonóm közösség megalakulás előtt, a nagymihályi volt talán a legjelentősebb, mert nyíltan kimondták nézeteiket, és elküldték a zsidó hitközségeknek.
Komoróczy Géza A Zsidók Története Magyarországon II. – 1849-től a Jelenkorig (Pozsony: Kalligram, 2012), 82-84
[3] Löw Lipót többek között Chorin Árontól és Judah Löw Rappoporttól kapot szmichát
Komoróczy Géza A Zsidók Története Magyarországon I. – A Középkortól 1849-ig (Pozsony: Kalligram, 2012), 1070
[4] Nem játszott szerepet egymás megítélésében az, hogy milyen vallási hagyományt gyakorol az illető. A tradícionális életet élő tudósok ugyanúgy idézték, sőt dícsérték a radikális reformot követő kollégáikat, mint vica versa . Úgy látszik a tudomány univerzalizmusa összehozza az embereket. Sőt, Bacher és kollégáinak munkássága a „nyugati” Wissenschaft egyenes folytatása.
Komlós Aladár A Magyar Zsidóság Irodalmi Tevékenysége a XIX. században (Budapest: Múlt és Jövő, 2008), 126-128
[5] Francis Brown szerk. The Brown-Driver-Briggs Hebrew and English Lexicon (Peabody MA: Hendrickson, 2005)
[6] H.L. Strack and G. Stemberger Introduction to the Talmud and Midrash (Minneapolis: Fortress Press, 1992)
[7] Pl. Fred Skolnik ed. Encyclopaedia Judaica 2nd edition (Jerusalem: Jerusalem Publishing House, 2007)
[8] Bacher Vilmos foglalkozott először a világon judeo-perzsa tanulmányokkal. Goldzihert tartják az Iszlám tanulmányok egyik elindítójának, mind az arab, mind a nyugati világban hatalmas sikert aratott életében. Lőw Imánuel munkásságára épül a mai bibliai és rabbinikusflora kutatás, ld. például Jehuda Felix könyveit.
[9] Bialik, Haim Nahman „Das Hebraische Buch” in Neue jüdische Monatshefte : Zeitschrift für Politik, Wirtschaft und Literatur in Ost und West , Berlin München 1919.
[10] Pl. elérhető a neten a „Tannaiták Aggadája” Bacher Vilmos Aggadot haTannaim (Berlin: Dvir, 1922)
https://archive.org/details/pt1agadothatan02bach
[11] A Talmud, mint egyfajta enciklopédia jelenik meg több tudós magyarázatában. A Wissenschaft eredményeit pedig sokak szerint a Jewish Encyclopaedia tekinti át a legátfogóbban.
[12] Bacher Vilmos Die älteste Terminologie der jüdischen Schriftauslegung (Leipzig: Heinrichs, 1899)
[13] Ez utóbbi 1901 és 1906 között íródott, online is elérhető:http://www.jewishencyclopedia.com/
Az Izraelita-Magyar Irodalmi Társulat bibliafordítása is főleg Bacher munkája. Ez a ma is kapható kétkötetes nagy kék Tánách, ami a legjobb héberről magyarra fordított bibliakiadásnak tekinthető.
[14] A halachikus-tekintélyelvű és a talmudista-kritikus szembeállításának egyik legszebb példája Mose Leib Lilienblum orosz mászkil esszéje, „A Halachikus Elsorvadás Kritikája”
http://pilpul.net/komoly/modernkori-problemak-halachikus-ujitas-es-rabbinikus-felhatalmazas
[15] Lev 14, a cáráát gyógyításának szertartásakor. A Num 19, a vörös tehén rituáléjakor tűzbe dobják
[16] „Tisztíts meg ézovval, hogy tiszta legyek” Zsolt 51:9
[17] A sémita nyelvek (arámi, arab, etióp) vizsgálata különösen fontos a héber esetében, hiszen sokszor találunk párhuzamokat hangzásban, jelentésben. Ebben az esetben az ógörög (indo-európai nyelv) fordítás is hasonlít a héber szóhoz, ami nagyon ősi összefüggésre utalhat!
[18] Georg Freytag Lexicon Arabico-Latinum (Halle, 1830-1837)
[19]Löw Immánuel Die Flora Der Juden – Iridaceaea – Papilionaceae (Wien und Leipzig: R. Löwit Verlag, 1924), 84-99
