Heller Ágnes védelmében

Méltatlan támadások sora éri Magyarország valószínűleg legismertebb filozófusát, Heller Ágnest. Heller soha nem rejtette véka alá Orbán Viktorral szembeni ellenérzését, ezért zúdított a kormányközeli média pergőtüzet az idős filozófusra. 

Forrás: Konzervatórium

 

Sokáig nem is kellett keresgélniük az ürügyet: a Magyar Nemzet által kirobbantott úgynevezett “filozófus-ügy” egyetlen célja az volt, hogy Heller Ágnesnek és más neves tudósoknak a hírnevét lerombolni, bemocskolni igyekezzenek. A rágalomhadjárat természetesen nem ért, érhetett célt, hiszen nem volt miért “elszámoltatni” ezeket az embereket – akik egyébként az ifjúság nevelésére, tanítására tették fel egész életüket.
 
Heller Ágnes “perében” az idős filozófust pofátlanul támadó, acsarkodó publicisták rendszeresen az “ítéletet” olvassák fel a “vádpontok” helyett, ahogyan az az ismert, kommunista rendszert karikírozó viccben is szerepel. A kiábrándító különbség csupán annyi, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után teszik mindezt. Úgy látszik, az aggodalmak a horthysta egyenruhába bújtatott kádárizmus újraélesztésével kapcsolatban nem voltak alaptalanok. Orbán Viktornak és az őt feltétel nélkül kiszolgáló bandának továbbra is az a célja, hogy az egész országon bosszulják meg a Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc által rájuk mért vereséget.

 
A Heller Ágnes elleni támadássorozat következő “összecsapása” az Európai Parlamentben zajlott, ahol arra tettek kísérletet, hogy az idős filozófust felhergeljék, kizökkentsék nyugalmából, így őt láttathassák az agresszor szerepében. Nem más, mint Morvai Krisztina segítségével tették ezt, vagyis egy olyan politikus asszisztálásával, aki egy romaellenességét, antiszemitizmusát, demokráciaellenességét nap mint nap nyilvánvalóvá tevő párt színeiben “képviseli” hazánkat Brüsszelben. Egy olyan párt színeiben, amely náci gárdákat támogat, amely a félelmet és a gyűlöletet tűzte zászlajára.
 
Morvai Krisztina elérte, hogy Heller Ágnes magából kikelve kérje ki magának a vádakat, amelyekkel őt illették. “Bírái”, és a közvélemény előtt tisztázta magát, ám az őt ellehetetleníteni és befeketíteni igyekvők nem hagyták ennyiben a dolgot. “Noone was shot” – reagált a filozófusasszony a 2006 októberében történt eseményekre. Jól emlékszem, magam is szörnyülködve láttam, amikor a futballstadionok feltüzelt népe kényére-kedvére gyújtogatott Budapesten. A kormány bevetette a rendőrséget ellenük, és ezt a jobboldal (a radikálisokkal egyetértve) azóta is képtelen megbocsátani.
 
Amikor Heller Ágnes azt mondta, senkit nem lőttek agyon (hiszen erre gondolt!), arra a túlzó, az eseményeket politikai célból meghamisító véleményre utalt, miszerint a rendőrök önkényesen, eszközeikben nem válogatva bántak el a huligánokkal. Egy közönséges túlzás ellen szólalt fel, de nem átallották ezért Gyurcsány Ferenc “talpnyalójának” titulálni, hogy a volt miniszterelnök elleni gyűlöletkampánnyal kapcsolják össze a filozófusok lejáratását célzó piszkos kis ügyüket.
 
A jobboldalnak azonban még ez sem volt elég.
 
A radikális nézeteiről ismert Magyar Hírlap előbányászott egy 1959-es dokumentumot, amelyben Heller Ágnes, ahogy akkoriban mondták “önkritikát gyakorol” a párt központi bizottságának, és az 56-os forradalomról tesz becsmérlő kijelentéseket. A levél közlése a történelem, és Heller Ágnes személyének mélységes félreértéséről tanúskodik, és talán még az új médiatörvény értelmében is súlyosan sérti az újságírói etikát. Hellert a forradalomban játszott szerepe miatt állásából eltávolították, méltóságában, ahogy azt a mostani hatalom is teszi, megalázták. Talán a Magyar Hírlapnál nem emlékeznek arra, hogy a határok akkoriban nem voltak átjárhatók, így az országból akkoriban Nyugatra távozni képtelenség volt.
 
Heller Ágnes nem volt szövőnő, nem értett a fizikai munkához. A tanításhoz, a filozófiához értett. Az ország urai el akarták lehetetleníteni, meg akarták semmisíteni maradék önbecsülését is. Emlékeznek Orwell 1984-ére? A könyv főhősét csupán átnevelése után pusztítja el a totális hatalom. Heller Ágnessel is ki akarták mondatni, hogy “szereti Nagy Testvért”.
 
Amint persze kiderült, a Magyar Hírlap története közönséges koholmány volt, a legrosszabb fajtából, és a levelet valójában Heller első férje, Hermann István írta. Az Orbánhoz hű sajtó előszeretettel veszi elő kuncogva újból és újból a Teller-levél ügyét, holott a “Heller-levél” esetében a jobboldal peremén tanyázó lap ugyanazt a hibát követte el. Szándékaiban viszont sokkal aljasabb húzásról van szó: a Magyar Hírlap munkatársai egyszerűen azért nem emelték fel a kagylót, és tárcsázták a levél állítólagos “szerzőjét”, mert így megdőlt volna ravaszul felépített történetük a Párt előtt canossát járó filozófusról.
 
Arról már nem is beszélve, elárulnák a Magyar Hírlap munkatársai, ők vajon mit tettek volna ezekben a vészterhes esztendőkben? Ők hogy viselkedtek volna, ha tartásukért így megalázza őket a hatalom? Akik ismerik és olvassák Heller Ágnes munkáit (ugye, Orbán úr?), azok pontosan tudják, hogy intellektuális tisztessége megkérdőjelezhetetlen: a gondolat, az ész erejével harcolt a mindenkori elnyomás ellen. Akkor is, ha Sidneyben tanított, akkor is ha New Yorkban – de nem tett és tesz másként Budapesten sem.
 
A magát nyeregben érző Orbán Viktor mára kivillantotta foga fehérjét. Miféle ember az, aki idős, emigrációból hazatért embereket kényszerít arra, hogy vénségükre ismét csomagolniuk kelljen? Hiszen ez az antiszemita jegyektől sem mentes hecckampány nem származhat mástól! A mai hatalom pontosan azt akarja, amit Kádárék akartak a forradalom leverését követő években: hogy a Magyar Köztársaságban (mert igenis, így hívják), a szabadság csíráit is kipusztítsák, a szabad gondolatot száműzzék, a szabad sajtót eltapossák, a jog uralmát a feudális önkényeskedéssel váltsák fel. Orbán Viktor messzire jutott a kádári úton, de uralma nem tart örökké: a szabadság még a felcsúti kisgömböcnek is túl nagy falat.
 
Heller Ágnes nem adta fel. Mi pedig továbbra is ott állunk mögötte.