Heti Midrás: és lőn a nyolcadik napon, (S’mini)

A „S’mini” nem választható külön az előző fejezettől („Cáv”), mely így végződik: „De a Gyülekezet Sátrának kapuján ki ne menjetek hét napig, addig a napig, a melyen betelnek a ti beavatásotoknak napjai, mert hét napig tart a ti beavatásotok” (3Mózes 8, 33), és a folytatás: „és lőn a nyolcadik napon, hogy szólította Mózes Áront és az ő fiait, és Izráelnek véneit”. 

 

A papok beavatása hét napig tartott, ugyanúgy, mint a hagyományos gyász, a „sivá” . A nyolcadik napon véget ért a beavatás, aztán a papok a munka sűrűjébe vágtak. A nyolcadik napon a gyászoló „felkel”. A midrás azt állítja, hogy Áron a beavatási hét során gyászolt, mivel Mózes erre szólította őt. Vajon lehet előre gyászolni? Áron úgy gyászolt, mint az Isten, aki hét napig szomorkodott az Özönvíz áldozatai miatt, az Özönvíz bekövetkezése előtt. De kit gyászolt Áron? A két fiát, Nádáv-ot és Ávihu-t

Így szól az Írás: „aki betartja a parancsolatot, nem ismerhet rosszat” (Prédikátor könyve 8, 5). Ki volt ez? Áron. Mint írva van: „de a Gyülekezet Sátrának kapuján ki ne menjetek hét napig. A Gyülekezet Sátrának kapujában üljetek éjjel-nappal”. Mózes így szólt Áronhoz és fiaihoz: őrizzétek a gyászt hét napig, amíg az (a saját halálotok feletti gyász) utol nem ér benneteket. „Őriztétek az Örökkévaló őrhelyét”: mert gyászolt a Szent is, a neve áldott, hét napig, mielőtt elkezdődött az Özönvíz. Honnan tudjuk, hogy gyászolt? „És bánta az Örökkévaló, hogy megteremtette az embert (a földön) és a szívében szomorúságot érzett”, (1Mózes 6, 6).

A szomorúság valójában gyász: „és gyászra fordult a győzelem azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallotta, hogy beszélik: szomorkodik a király a fia miatt”: (2Sámuel 19, 3). Ezra így szólt a népnek, amikor az emberek sírtak, egymás és testvéreik vállán: „Menjetek, egyetek zsírosat és igyatok édeset… mert az Úrnak öröme a ti erősségetek” (Nehemjá 8, 10).

A Heti Midrás teljes szövege ide kattintva tekinthető meg