Heti Midrás: és élt Jákob Egyiptomban tizenhét évig (Vájehi)
„Midőn közeledtek Izrael napjai a halálhoz, akkor hívatta fiát, Józsefet és mondta neki: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, tedd, kérlek, kezedet csípőm alá, hogy cselekszel velem szeretetet és hűséget: ne temess el kérlek, Egyiptomban.” (1Mózes 47, 29). József valóban felviszi Jákob földi maradványait az Ígéret Földjére.
„Midőn közeledtek Izrael (Jákob) napjai a halálhoz”. Az Írás szerint, az ember nem ura a léleknek, nem börtönözheti azt be, és nem tartóztathatja fel halála napját. „(Ebben) a háborúban nem léphet helyünkbe senki, a gonoszság se menti meg gazdáját” (Kohelet – Prédikátor 8, 8). A Szichnin-i Rabbi Jehosuá, rabbi Lévi nevében ezt mondta: a Szent, legyen áldott, a trombitákat, melyeket Mózes készített a sivatagban, elrejtette, mikor Mózes halálának órája elérkezett, nehogy valaki más beléjük fújjon, és hogy (a törzsek vénjei) összegyűljenek. Ezzel az Írásnak (Kohelet) hitelt adott, mely szerint (senki) nem tartóztathatja fel halála napját.
A Heti Midrás teljes szövege ide kattintva olvasható el
Címkék:Heti Midrás