Heti midrás: És megjelent neki

A vájérá, Izsák születésének ígéretével kezdődik: „és megjelent neki az Örökkévaló Mámré tölgyeinél”, és az immáron harminchét éves „fiú” feláldozásával végződik, az ákédá történetével. 

A Midrás beszámol arról, ami a Morijá földjén, az oltár körül, apa és fia között történt, és megpróbálja megfejteni Izsák feláldozásának rejtélyét. Talán a „Félelem és Reszketés” is másképpen íródott volna, ha Kierkegaard ismeri a midrást. Aki valóban félt és reszketett, az nem Ábrahám, hanem fia, Izsák. Az alábbi részlet „átlép” a következő fejezetbe (Sára élete), mivel a midrás elképzelése szerint a Morijá földjén történtek Sára halálát okozták. Vajon Izsákból égő áldozat lett? Szó esik Izsák „megváltó” hamvairól.

 „És látta a helyet messziről” (1Mózes 22, 4). Azt mondta Izsáknak, látod, amit én látok? (Izsák) azt válaszolta, formás hegyet látok, melyhez felhő tapad. Szolgáit is megkérdezte, mit láttok? Mi csak sivatagot látunk, felelték. Erre azt mondta, üljetek le itt a szamárral, mivel a szamár nem lát, ti sem, szamár népség, üljetek csak a szamárral, akire hasonlítotok. Én és a fiú, tovább megyünk, odáig. Mi az, hogy „odáig”? A végén meglátjuk. Így mondta nekem a Szent, neve áldott, „így”(„odáig”) lesz a te magodból. Ott leborulunk, és aztán visszatérünk hozzátok, ezzel elárulta, hogy mindketten visszatérnek épségben. „És kezébe vette a tüzet, és a kést” (1Mózes 22, 6). Kést, minek? (4) Mert „ehetővé” teszi azt az ételt, melyet az ember a szájához vesz

A Heti Midrás teljes szövege ide katintva olvasható el 

 

A címlapon Sváby Lajos: Izsák feláldozása (1983), olaj/vászon, festéményének részlete látható