‘Történelem’ rovat archívum

Összesen 1,989 találat (1161 - 1180) a(z) Történelem rovatban.

„Bármely személy, aki azt állítja hogy a lengyel nemzet felelősséggel tartozik a náci bűnökért…”

Írta: Szombat - Rovat: Politika, Történelem

A lengyel parlament után a szenátus is megerősítette – 57 igen és 23 nem szavazattal – azt a törvényt, amely büntetendőnek nyilvánítja azokat, akik a lengyel állam vagy nemzet bűnrészességéről beszélnek a Holokausztban.

A törvény akkor lép majd életbe, ha azt Andrzej … Tovább »

Isten veled, Mojse! – Dr. Stark András (1948-2017)

Írta: Erős Ferenc - Rovat: Kegyelet, Kultúra-Művészetek, Történelem

Stark Andrással az 1970-es évek végén ismerkedtem meg, Egerben, egy „pszichoterápiás hétvége” nevű rendezvényen. Vacsora után, borozgatás közben a zsidóságunkról kezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy mindketten ún. „másodgenerációsok” vagyunk, azaz merő véletlenségből életben maradt holokauszt-túlélők gyermekei.

Provokatív Horthy-megemlékezés a nemzetközi Holokauszt-emléknapon

Írta: Szombat szerkesztősége - Rovat: Belpolitika, Politika, Történelem

Miközben a civilizált világ január 27-én, Auschwitz felszabadulásának évfordulóján a vészkorszak áldozatai előtt hajt fejet, elítélve azokat, akik elkövetői és kollaboránsai voltak a tömeggyilkosságoknak, Budapesten a deportálások idején kormányzó Horthy Miklósra is emlékeznek, … Tovább »

Az utolsó sakklovag

Írta: Várnai Pál - Rovat: Sport, Történelem

A munkaszolgálatot megjárt Szabó László húsz évig volt a legjobb magyar sakkozó, felváltva nyerve a magyar bajnokságot, Barcza Gedeonnal, aki korábban a hírhedt Turul szélsőjobboldali szervezetnek volt az egyik vezetője. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem befolyásolta további kordiális viszonyukat. 

A hallgatás poétikája

Írta: pilpul.net - Rovat: Kultúra-Művészetek, Történelem

Mire emlékszik egy nyolc és fél éves gyerek? Szinte semmire. De csodálatos módon évekig ebből a „szinte semmiből” táplálkoztam. Egyetlen nap sem múlt el, hogy ne gondoltam volna haza. Új hazámban, Izraelben harminc könyvet írtam, s közvetlenül vagy közvetve mindegyikhez gyermekkorom falujából merítettem, amelynek neve csak a helyi térképen található meg. Az a „szinte semmi” olyan forrás, amelyből csak merítettem, merítettem, és szemmel láthatóan kimeríthetetlen. […] Ki gondolta volna, hogy ebben a faluban egy szombati napon, a mi sábbátunk idején, hatvankét emberi lény, főleg nők és gyermekek esnek majd vasvillák és konyhakések áldozatául, és hogy nekem, mivel egy hátsó szobában voltam, sikerül majd kimenekülnöm a búzaföldre, és elbújnom.*

 

[popup][/popup]