Zsidó sportolók és sportolónők II.

Írta: Szunyogh Szabolcs - Rovat: Sport, Történelem

A Rákóczi tér 14. szám alatti bérházban, 1921. január 9-én megszületett meg Klein Ferenc zsír- és szalonna-nagykereskedő, valamint sonkagyáros második kislánya, Keleti Ágnes, a magyar tornasport legkiemelkedőbb személyisége.

Fantasztikusan hajlékonyan volt. Négyévesen már úszott, korcsolyázott és síelt. Édesapja is sportember hírében állt, csodálkoztak is a tiszai halászok, milyen úriember az, aki nem azért jár le a folyópartra, hogy megegyen egy jó halászlét és megigyon mellé egy-két pohár vörösbort, hanem hogy naponta többször átússza a Tiszát. A papának volt egy csónakja, hamar megtanította lányát evezni, aki aztán a fiúkat is lehagyta a Dunán.

Az abszolút hallású Keleti Ágnes imádta a zenét. Eredetileg nem tornász akart lenni, hanem táncosnő. Amikor a papa a táncosnői karriert megvétózta, a lány a cselló mellett döntött. Csellistaként szerette volna élni az életét; ki tudja, mire vihette volna. Talán zeneművészként is hírnevet szerzett volna Magyarországnak.

A Klein család kezdetben viszonylagos jólétben élt. Átköltöztek az Andrássy útra. Az édesanya, Gyárfás Rózsi gyakran vitte a gyerekeket operába. Klein Ágnes először a Mária Terézia Mintaelemibe járt, majd a Deák téri Evangélikus Gimnáziumba. Rajta kívül még hat osztálytársáról őrizte meg az osztálynapló, hogy „izr. vallású”. Jó tanuló volt, hamar megtanult németül és angolul. A gimnáziumi tornatanárnője azt javasolta, próbálkozzon meg a versenyszerű tornasporttal, mert mozgása alapján tehetségesnek ítélte. A Vívó- és Atlétikai Club (VAC) edzésére jelentkezett, ezt az egyesületet általában zsidó sportszervezetnek tekintették. Innen átkerült a Nemzeti Torna Egyletbe. Tizennyolc évesen válogatott lett, 1940-ben megnyerte a Magyar Bajnokságot. Már készült az olasz-magyar találkozóra, amikor az egyik sporttársa jelezte a főnökségnek, hogy Keleti Ágnes zsidó, és ekkor kizárták.

A zsidótörvények megrendítették a Klein család anyagi helyzetét. 1939-ben magyarosítottak Keletire, de ez kevésnek bizonyult. Feladták elegáns lakásukat, visszaköltöztek a Józsefvárosba, az Üllői útra, Ágnes pedig elszegődött szűcsinasnak. A Fehérhajó utcában egy szűcsmesternél dolgozott, meg is szerezte a képesítést.

1944 tavaszán megkezdődtek a deportálások. Elterjedt a hír (tévesen), hogy a férjezett zsidó nőket nem viszik el, ezért Keleti Ágnes gyorsan hozzáment korábbi edzőjéhez, a VAC színeiben sportoló Sárkány Istvánhoz. Sárkány István Mauthausenbe került. Negyvenöt kilósan, de hazajött. Keleti Éva apját Auschwitzba hurcolták. Ő nem jött haza. Édesanyját és nővérét Raoul Wallenberg mentette meg. A család többi tagjait megölték.

Volt a családnak egy ismerőse, Juhász Piroska. Úgy tűnt, Keleti Ágnes a vele egyidős lány nevén bujkálva túlélheti a várható szörnyű időket. Megvette a papírjait, sőt még a ruháit is, és Pesterzsébeten, egy szűcsmesternél kezdett dolgozni. A közelben laktak Keleti Ágnes rokonai, azt mondták, ez a szűcsmester rendes ember, nem fogja feljelenteni. Így került Pesterzsébetre; a szűcsműhely ablakából látta, amint nagynénjét, nagybátyját, azok kislányát a csendőrök felszállítják egy teherautóra. Senki nem jött haza közülük.

A szűcsmester is menekült. Szalkszentmártonba költöztek. Keleti Ágnes – nagyon pontosan – megérezte, veszély idején a falunál biztonságosabb a város, és visszaköltözött Pesterzsébetre, ahol történetesen éppen a nyilas városparancsnok-helyettesnél kapott munkát cselédként. Az aligha sejtette, ki takarít náluk.

„Nehéz hónapok voltak, az ember küzdött az életben maradásért. Anyám és testvérem Wallenberg révén angol schutzpass-szal túlélték a háborút. Apámat elvitték, és Auschwitzban elégették. Nem nagyon szeretek erre az időszakra emlékezni” – nyilatkozta később egy 168 Óra-interjúban Keleti Ágnes.

A háború után megpróbálta folytatni a tornász-pályafutását. Hat év kihagyás után lépett újra szőnyegre, de 1946-ban így is megnyerte a Balkán-játékokat. Szóba került, hogy 1948-ban a válogatott tagjaként kijuthat a londoni olimpiára – ezt ugyanaz a nő próbálta megakadályozni, akkor már a válogatott edzőjeként, aki 1940-ben feljelentette. Hiába; Keleti Ágnes túlságosan jó volt ahhoz, hogy ki lehessen hagyni a keretből. A verseny előtti napon, amikor leugrott a gyűrűről, kifordult a bokája, és ínszalagszakadást szenvedett. A londoni olimpián sérülés miatt nem vehetett részt, de 1949-ben megnyerte a Főiskolai Világbajnokságot. És 1952-ben a helsinki olimpia talajtorna számában aranyérmet szerzett, 1954-ben felemás korláton lett világbajnok, 1956-ban pedig, harmincnégy évesen három tornaszámban és a kéziszercsapat tagjaként aranyat nyert. (A csapat bemutatója annyira jól sikerült, hogy Fülöp herceg, II. Erzsébet királyné férje kérésére meg is kellett ismételniük.) Ő az egyetlen magyar tornásznő, aki öt olimpiai aranyéremmel büszkélkedhet.

Ekkorra Keleti Ágnes és Sárkány István elvált. Keleti Ágnes nővérét a bori lágerből hazavergődött férje Romániába menekítette, onnan Ausztráliába vándoroltak ki. Az 1956-os olimpiát éppen ott, Melbourne-ben rendezték. Budapestről nyomasztó hírek érkeztek, a szovjet tankok leverték a forradalmat. Keleti Ágnes úgy döntött: nem jön haza. A magyar csapat vezetője odaadta neki a visszaútra szóló repülőjegyét, hátha meggondolja magát. Erre a pillanatra kellett várni néhány évtizedet, legközelebb 1983-ban lépett újra Magyarország földjére a tornásznő.

Keleti Ágnes és Polgár Judit meggyújtják a budapesti Maccabi játékok lángját július 31-én

Ausztráliában nem érezte jól magát. Elment egy lemezjátszógyárba dolgozni, de mivel túl jól teljesített, társai figyelmeztették, hogy ha nem fogja vissza magát, „kizeccölik”. Nem várta meg, hogy kiderüljön, ez mit jelent, otthagyta a gyárat. Ekkor egy bárban próbált szerencsét, szalag- és talajgyakorlatokat mutatott be. Ezzel keresett is, de semmi kedvet nem érzett ahhoz, hogy bártáncosnőként folytassa a karrierjét. Hazarepült Európába. Éppen Nyugat-Németországban tartózkodott, amikor felmerült a lehetőség, hogy elmenjen Izraelbe bemutatózni az ottani sportjátékokra, a Maccabiára. Megkérdezte régi barátját, valamikori edzőjét, a már Izraelben élő Dückstein Zoltánt, mit tegyen. „Idefigyelj, vedd tudomásul, itt szép lehetsz, de okos nem. És ha jössz bemutatózni, hozz magaddal tornaszereket, mert itt semmi sincs.”

Keleti Ágnes a német televízióban csinált néhány szalag- és tornagyakorlatot. A honoráriumból tornaszereket vásárolt és elment Izraelbe. Ő teremtette meg az izraeli tornasportot. Jól érezte magát választott hazájában. „Az emberek szerényen éltek, rövidnadrágban, szandálban jártak – az volt az elegancia. Más embereket találtam ott, mint az addigi sporttársaim voltak, és jól éreztem magam. Izraelben mindjárt befogadtak”, nyilatkozta, amikor 2017-ben Naftali Bennet oktatási miniszter átadta neki az ország legrangosabb kitüntetését, az Izrael-díjat. Naftali Bennet – emlékeztetve arra, hogy Keleti Ágnes 1952-ben és 1956-ban összesen tíz olimpiai érmet szerzett, így indokolta meg a döntést:

„A Magyarországon született Keleti Ágnes holokauszt-túlélő, aki 1957-ben a Makkabi-játékok után telepedett le Izraelben. Különleges képességű, úttörő és példaértékű személyiség volt izraeli és külföldi tanítványai számára. Történelmet írt, és közöttünk van. A világ sportszerető közönsége generációk óta nagyra tartja, és a történelem egyik legjelentősebb tornászának tekinti. Keleti Ágnes az izraeli tornasport egyik megteremtője, aki több mint ötven éven át irányította ezt a sportágat. Sportolók és edzők generációit képezte, az évek során számos bajnokot tanított. Különösen fontosnak tekintette a sportra nevelést, ezért az iskolai tornatanárok képzése felé fordult. Határozottságának és kitartásának köszönhetően ezen a területen is különösen magas színvonalat teremtett, a személyes felelősség és az önfegyelem irányította munkásságát.”

Keleti Ágnes összesen 46 alkalommal nyert magyar bajnokságot, hétszeres csapatbajnok, ötszörös olimpiai bajnok. Bekerült a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé, megkapta a Nemzet Sportolója kitüntetést. Második férjétől, Bíró Róberttől két fia született, Dániel és Rafael. 98 évesen ő a legidősebb magyar olimpikon. (Ma is rendszeresen eljár úszni, és utána megiszik egy pohár sört.) Írt egy könyvet Egy olimpiai bajnok három élete címmel.

Feleki László Tizenhat nap címmel publikált a helsinki olimpiáról egy tudósításgyűjteményt. Ebben Keleti Ágnesről ezt olvashatjuk: „A sovány, izmos, karcsú, fekete tornásznő a balerina könnyedségével és ugyanakkor acélos ruganyossággal kezdi meg a gyakorlatát. Könnyed, ritmikus mozgással. Csupa báj, csupa grácia. Aztán egyre nehezebb elemekben folytatódik a mozgás, a nagy erőt és akrobatikus ügyességet megkívánó mozdulatok valamilyen magától értetődő természetességgel olvadnak bele a művészi táncmozdulatokba. Kézállások, henger, spárga, mérleg, ugrások… Olyan ez, mint a torna költeménye, az erő, a szépség, az ügyesség legmagasabb rendű kifejezése, ami a sportban csak elképzelhető. Művészi átélés, fölényes biztonság sugárzik minden mozdulatából.”

Keleti Ágnest New Yorkban beválasztották a világ leghíresebb tornászai közé, a Hall of Fame-be. „Olyan nehéz volt az az ólomkristály-váza, majdnem elejtettem! Szerencsére a fiam ott állt mellettem és segített”, mondta ezzel kapcsolatban.

Lélekben mindannyian ott álltunk mellette. Nemcsak Magyarország és Izrael polgárai, hanem mindenki, aki tiszteli a szépséget, az ügyességet, a torna poézisét és a nagyszerű emberi teljesítményt.

Címkék:Izrael, Keleti Ágnes, olimpia, zsidó sportolók, zsidóüldözés

[popup][/popup]