„…világossá vált előttem, hogy a téma teljes egészében feldolgozatlan”

Interjú Szűcs József általános iskolai tanárral, Mocsa község zsidóságának kutatójával. 

 

Miért és hogyan kezdett el foglalkozni a mocsai zsidók sorsával/történetével?

Szeretném a legelején letisztázni, nem vagyok sem történész, sem történelemtanár. Dráma- és szociálpedagógus vagyok.
Számomra a zsidóság, a holokauszt története egyfajta elkötelezettség. Mióta csak gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozom (ennek idén már 18. éve), mindig igyekeztem figyelmet, időt szentelni a témának, természetesen a magam eszköztárával, a drámával, a színházzal. Ezek keretében számos előadást, megemlékezést állítottunk össze, helytörténeti kutatásokat végeztünk, kiállításokat, emlékdélutánokat szerveztünk a gyerekekkel és rendszeresen tartottam/tartok rendhagyó történelemórákat.
Küldetésemnek tartottam, s tartom ma is, minél több csoportot eljuttatni az auschwitz-birkenaui emlékhelyekre. Saját szervezésű csoporttal vagy csak kísérőtanárként ebben a tanévben már a 17. utamat tettem meg.
Első nagyobb kutatásomat zsidó neveléstörténet témakörében 2007-ben végeztem; ebben majd’ egy év munkája van benne.
Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy 2008-ban egyike voltam annak a húsz pedagógusnak, akik abban az évben részt vehettek Izraelben a Yad Vashem Intézet képzésén.
Két éve dolgozom a mocsai általános iskola pedagógusaként. 2017 nyarán egy tanártovábbképzésen vettem részt a Holokauszt Dokumentációs Központban, s ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, szívesen olvasnék a település zsidóságáról. A helytörténeti anyagokat átböngészve, szakirodalomban kutatva világossá vált előttem, hogy a téma teljes egészében feldolgozatlan. Ezen a ponton jutottam arra az elhatározásra, hogy a magam amatőr módján megpróbálok utánajárni a dolgoknak. Azt reméltem, néhány oldallal bővíthetem majd a település történetét, de nagyot tévedtem. A teljes anyag (félve merem csak annak nevezni, hiszen az utóbbi napokban is jutottam újabb információkhoz) nagyjából 140 oldalt tesz ki…

Mennyire tekinthető jelentősnek a zsidó közösség a faluban?

Dolgozatomat, melyet a témában összeállítottam, így kezdtem: „Mocsán sosem élt jelentős számú zsidó közösség. Ez persze nézőpont kérdése, hiszen egy közösség jelentősége sosem létszámától függ. Fogalmazzunk inkább úgy, Mocsán sosem élt nagyszámú zsidó közösség.”
És valóban. Ha a helyi zsidó közösség száz évét (1840-1947) tekintjük, legnagyobb létszámuk is csak 69 fő volt (a lakosság száma ez idő alatt 2500-3000 fő körül mozgott). Ettől függetlenül is jelentősnek mondható jelenlétük, hiszen az említett időszakban szinte kizárólagosan ők láttak el kereskedelmi tevékenységet a községben (az 1869-es népszámlálási adatok szerint 10 zsidó szatócs működött Mocsán, s csupán 2 nem-zsidó), de részt vettek a település politikai és sportéletében is, az Iparosok Körének megalapításában, az Önkéntes Tűzoltó Egyletben, s arról sem feledkezhetünk meg, hogy Mocsának két zsidó származású orvosa is volt.

Hányan élték túl a holokausztot és a falu miképp ápolja az emléküket/mi maradt meg róluk az emlékezetben?

Mocsai viszonylatban 16 túlélője van a holokausztnak. Közülük háromról tudjuk biztosan, hogy deportáltként tért haza, ketten korábbi kikeresztelkedésük okán kerülhették el a deportálást (bár mindkettejük élete csupán a szerencsén vagy az emberségen múlt), a többiek a budapesti gettóban élték meg a felszabadítást.
Mocsára csupán egy személy tért vissza, aki egészen 1947-ig itt is élt, ám ebben az évben, családjával együtt elhagyta az országot, Palesztínába vándorolt ki. Ő volt az utolsó zsidó Mocsán.
A mocsai hősi emlékmű tizenhat deportált zsidó emlékét őrzi, a valaha itt élt közösségét már csupán az emlékezet, néhányan a legidősebb korosztályból még fel tudják idézni nevüket, alakjukat…

Milyen források alapján írta meg ezt a tanulmányt?

Legfőbb forrásaimat a helyi anyakönyvek, a zsidó és a megyei levéltárban, a komáromi Klapka Múzeumban fellelt dokumentumok, a Yad Vashem Intézet, valamint az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának interneten elérhető nyilvántartásai jelentették. De rengeteg segítséget kaptam a budapesti Holokauszt Dokumentációs és Emlékközponttól, valamint a helyi könyvtártól, melynek helytörténeti gyűjteménye nagyon sok információval szolgált.
Az egyik mocsai zsidó család ma is élő leszármazottja számtalan személyes történettel gazdagította ismereteimet, melyek egytől egyig olvashatók tanulmányomban is. A felsoroltakon túl a helyi lakosok, az egyházak képviselői, kollégáim is nagy segítségemre voltak, fényképekkel, történetekkel, emlékekkel, ötletekkel, kérdésekkel segítették munkámat.

Mit vár a kutatásaitól, mit szeretne elérni vele a falu/ a tanítványai/ a magyar holokauszt történetében?

Legfontosabb célom, hogy ezeknek az embereknek, ennek a közösségnek az emléke fennmaradjon, hogy azoknak a holokauszt áldozatoknak a neve is emléktáblára kerüljön, akik a településen ma látható, 1948-ban átadott hősi emlékművön nem szerepelnek. Jelenleg tizenhat név olvasható ott, az én listámon harminchárman szerepelnek.
Célom az is, hogy a helyi lakosok, iskolánk tanulói megismerhessék a település történetének ezt az eddig feldolgozatlan részét, hogy valamilyen kiadvány, könyv formájában eljuthassanak hozzájuk a kutatási eredmények, s hogy ennek a kiadványnak, könyvnek a révén a magyar holokauszt története egy újabb bekezdéssel bővüljön.

A helyi emberek hogyan fogadták a kutatását? Tudják-e például az itt élők, hogy közülük ki lakik 44-ben elhurcolt zsidók házában?

A helyi lakosság örömmel és érdeklődéssel vette kutatásom hírét, nagyon sokan támogatták is munkámat, fényképekkel, személyes történetekkel, információkkal gazdagították az anyagot, bárkihez is fordultam, készséggel állt rendelkezésemre. A témában tartott előadásomat nagyszámú közönség előtt tarthattam meg, s utána is többen kerestek meg, s nemcsak azért, hogy megköszönjék munkámat, de azért is, hogy még újabb információkat adjanak, vagy elmeséljenek egy-egy történetet, családi vonatkozást.
És még valami, amiért viszont én tartozom hálával a helyieknek. Előadásomat követően azonnal érkeztek felajánlások egy esetleges kiadvány megjelentetésének támogatásához.
Tudomásom szerint a valaha itt élt zsidók házai, üzletei nem állnak már, egy-kettőnek ismerem csak pontos helyét, mert az utcák számozása az elmúlt hetven év alatt lényegesen megváltozott.

Szűcs József 2018. május 7-én du 5-kor hétfőn előadást a témában a HDKE Páva utcai épületében. Jelentkezni a [email protected] emailen lehet. A részvétel ingyenes.