Történelem: szovjet zsidók Izrael ellen

A STMEGI nevű orosz nyelvű zsidó internetes csatorna portálján Nyikolaj Lebegyev szerkesztő videója tekint vissza fél évszázaddal ezelőtti szovjet valóságra.

Советские евреи против Израиля

Историк и журналист Николай Лебедев рассказывает о том, как советских евреев объединяли против Израиля. #Израиль #СССР #история STMEGI TV – Первый Еврейский интернет-телеканал. Мы собираем для Вас свежие новости со всего мира, публикуем интервью со знаменитостями, подводим “еврейские” итоги недели и знакомим с недельной главой Торы.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága politikájában Sztálin halálát követően ambivalencia mutatkozott. Ez részben a szuszlovi ideológiai váltásban nyilvánult meg, ami liberalizálást hirdetett a zsidóság irányában. 1964-ben (a francia KP kérésére) jiddis nyelvű irodalmi folyóirat jelent meg Szovjetis Geimland (Szovjet haza) címmel, ez volt a Birobidshaner Stern (a zsidó autonóm terület újsága) mellett a másik jiddis nyelvű sajtótermék a SZU-ban. Későn, hiszen húsz évvel a háború és a Holokauszt után már alig lehetett jiddis nyelvi identitásról beszélni. Litvániában, Lettországban, Belaruszban, Nyugat-Ukrajnában, Moldovában a Holokauszt túlélők javát idősek tették ki, az aktív népesség körében hagyományt követők, vallásosak alig voltak, és az identitást a szovjet személyi igazolványban is nyilvántartott származás határozta meg.

A Szovjet Közéleti Anticionista Bizottságot 1983. március 24-én alakították meg, amikor a kapcsolatok Izraellel a mélyponton voltak. Föladatát a cionizmus elleni harcban fogalmazták meg. Az afganisztáni bevonulást és a moszkvai olimpiát követő bojkottra válaszul adott ellenlépés egyik megnyilvánulása volt ez, Jurij Andropov főtitkársága idején. A bizottság tagjai zsidó és nem zsidó közéleti személyiségek voltak, élükön David Abramovics Dragunszkij harckocsizó tábornokkal. Ő már ifjúkorában részt vett a Zsidó Antifasiszta Bizottság munkájában, háborús hősnek, szovjet hazafinak számított. A tudomány és a művészetek képviselői közül számosan voltak a bizottság soraiban, például a szerzői jog szaktekintélyének számító Szamuil Zivsz, a forgatókönyvíró Borisz Sejnyin, a filmrendező Tatyjana Lioznova (A tavasz 17 pillanata), Jelena Bisztrickaja színésznő és Maja Pliszeckaja balettáncosnő.

Megalapításakor sajtóértekezleten szögezték le: zsidókérdés márpedig nem létezik, a szovjet zsidó alija már nem aktuális, a családegyesítések befejeződtek, a maradék zsidóságot pedig öntudatos szovjet emberek alkotják.

Az első, bizottság által szervezett megmozdulásra 1984 nyarán, a birobidzsáni Zsidó Autonóm Terület létrehozásának ötvenedik évfordulóján került sor. Ezen Dragunszkij elmesélte, családját hogyan ölték meg a nácik a Brjanszki megyében, és ő ezt hogyan bosszulta meg öntudatos harcosként.

Mindazonáltal érezhető volt valami változás, mivel a hetvenes években csupa olyan könyv jelent meg, amikben semmiféle Izraelnek címzett racionális bírálat nem szerepelt, ezek tartalma kimerült a zsidó állam szidalmazásában. Hemzsegtek bennük az olyan sztereotípiák, hogy a zsidóság vezetői fasisztákkal kapcsolatban álló árulók és uzsorások. Grigorij Jevszejev a nemzetközi zsidó hálózatba sorolta George Pompidou francia elnököt, akinek a felesége állt rokonságban a Rothschild-családdal, de ezzel csak fölháborodást keltett. Szerafim Kicsko ukrán nyelven megjelent vitairatát félelmetes egy zsidó arccal ellátott mérges pókok rajza díszítette; ami a Göbbels-féle propaganda-gépezetnek is dicséretére vált volna. Az antiszemita megnyilvánulások Nyugaton is heves ellenkezést váltottak ki, és a hidegháború mellékhadszínterének számítottak.

A szovjet birodalom összeomlása a bizottságot is maga alá temette. Dragunszkij még üdvözölte, hogy Oroszország és Izrael fölvette a diplomáciai kapcsolatokat.