„Születésnapját ünnepli, tartótisztjei körében”

Írta: Szarka Zsuzsa - Rovat: Irodalom, Történelem

Forgách András könyve családtörténet, melyet az író egyszerre „olvas” és kommentál. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából előkerültek szülei, Forgách Marcell és Avi-Shaul Bruria aktái, és dramaturgiai mozgatóelemmé váltak.

ForgachA_EloKotetNemMarad_b1_72dpi Apját Pápai néven szervezte be a hírszerzés, majd végső összeroppanása után héberül beszélő feleségét dobták a küzdőtérre. „Élő kötet nem marad” olvasható a jelentések végén: 1985. december 28-án lezárták le a dossziékat, mikor a halott Bruria kiesett a gépezetből.

Forgách könyve elsősorban az anyáról szól, hiszen a hithű kommunista, elmegyógyintézetben kezelt újságíró apa (beleroppant az ügynöki munkába) dossziéi eltűntek.

Forgách kötete vázlatkönyv és dokumentumregény. Sok rétegből komponált mű nyilvánossá tett III/I-es aktákkal. Jól dokumentált személyes történet, erőteljes kontúrokkal és perspektívával. Egy felzaklatott lélek portréja: egy anyáé, egy ügynöké. Két szerep, egy személy. Az anya személyiségének összeilleszthető mozaikdarabjaival, a felszíni és a felszín alatti világ foszló falával. Kémhistória, de valójában egérszürke történet. Jelentésekből és lábjegyzetekből álló családi eposz. Családi gyász – egy kisfiú gyásza és anyja iránti töretlen szeretete.

Már a könyv kihajtható borítója is egy labirintus beavatottaknak. Hiszen ez egy privát tragédia járhatatlan útvesztője. A kulcskérdés, hogy mi derül ki egy emberről az aktákból, és hogy ez a kép igaz-e vagy hamis. Hogy a dossziékból definiálható világ a szereplőkkel a valóság-e vagy annak visszfénye. A homályos sejtések és tényleges tudás cérnavékony egyensúlyával, politikai társasjátékkal, adok-kapokkal.

Az elbeszélő tétje: a feldolgozás folyamata, és viszonya az édesanyjához. De felveti a kérdést, hogy milyen a társadalom hozzáállása az ügynökökhöz. A Kádár-rendszer sötét oldalát dolgozza fel Forgách, az állambiztonsági jelentésekhez szépirodalmi eszközökkel közelítve: memoárelemek, esszék, lélekelemzés, önanalízis, szabadvers keverésével. A bürokrata nyelven írt akták, a mama és a tartótisztek jelentései, lábjegyzetek adják a kötet monoton alapritmusát. Az író kezdeti távolságtartása idővel szertefoszlik. Az egymás mellett és egymásba folyó játszmákban a beszervezett élete (akár önként, akár megfélemlítéssel lett ügynök) egy börtöncellára hasonlít, szemben a lelkiismeretével. Hiába, nemet mondani tudni kell. (Kellett volna.)

*

Két novellaszerű jelenettel kezdődik a kötet: Pápainé születésnapja tartótisztjei körében, elvtársi operett jelleggel, közben egy beszervezési kísérlet: anya ajánlja a fiát (!) cserébe az útlevélért Izraelbe. Majd Kerék utcai lakásuk lesz Petri György akaratlan elárulásának helyszíne, játéktere. Tudta vagy csak sejtette Bruria, hogy mit tesz? A halálos beteg anya utolsó napjairól szóló jelentésekhez a szerzőnek a tartótiszt elleni indulatrohamai társulnak.

Pápainé meggyőződéses párttag volt és művészlélek, aki megrekedt az ötvenes évek ideológiájánál, s a konspiráció varázsa is motiválta. Ha nem konspirált, akkor művészien hímzett. Mindketten hazafias alapon jelentettek, bár igényt tartottak szívességekre. Az alvilágban is egy családnéven osztoztak. Pápainé volt a bábu, akit az alkalmatlanná vált Pápai helyett használtak, aki csak egy árnyék volt a kórházban: „Nincs emberi szó a testre, amelyről a félelem lerágta a húst.” Ők a zsidó öngyűlölet lélektani típusai. Sőt, Pápainé Izraelt, szülőhazáját nosztalgikus vágyódással gyűlölte, a kommunizmusban új vallást találva. Nem volt anyanyelve, a hébert és a magyart is törte. Ő maga volt a káosz: „a rettentő hideg űr és zűrzavar… por és harc, és rút viszály, és testvérgyilkosság és árulás, hazugságok, hazugságok hátán.”

Hab a tortán: mindketten csapnivaló ügynökök voltak. A történet görög tragédia, XX. századi feldolgozásban, de mindmáig kortárs jelenség.

Forgách András: Élő kötet nem marad, Jelenkor Kiadó, 2015, 248 oldal, 3490 Ft

támogatás