„Szörnyű idők jönnek”

Egy hetven év után előkerült napló története

Renia Spiegel lengyelországi zsidó tizenéves, akit nem sokkal 18. életévének betöltése után német katonák az utcán lőttek le, naplót vezetett, amit Anna Frank naplójával egyenértékűnek tartanak. Az angol nyelvű kiadást ezen a héten mutatták be.

A csaknem 700 oldalas naplót a lány 1939 januárjában, 15 évesen kezdte írni, és az 1942. július 30-án, halála napján ér véget. Az utolsó sorokat szerelme, Zygmunt Schwarzer írta, aki szüleit vesztette el ugyanakkor: „Három lövés! Három élet kioltva! Csak a lövéseket hallom.”

Renia édesanyja, Róża és húga, Ariana túlélték a háborút, és kivándoroltak Amerikába. Zygmunt Schwarzer aki több koncentrációs tábort is megjárt, de megmenekült, 1950-ben Amerikában megtalálta őket. Átadta nekik a naplót, ami egészen addig „lappangott”, amíg Ariana leánya, Alexandra Bellak végül a kiadás mellett döntött.

„Rájöttem, milyen fontos számomra, hogy többet értsek meg a múltból, és a világ számára, hogy egy ilyen jelentős naplót olvassanak az emberek. Roppant megrázó és mélyen elszomorító, nemcsak azért, mert tudjuk, hogy mivel végződik, hanem mert érett, tartalmas és önelemző írás. Sokat megtudhatunk a fiatal lány kamaszkoráról, első igazi szerelmi kapcsolatáról, apró civakodásairól testvérével. Olvashatjuk, milyen intelligens – filozófusoktól idéz, klasszikus zeneművekre és zeneszerzőkre hivatkozik. A jelenlegi antiszemita és nacionalista hullám idején a könyv aktuálisabb, mint valaha” – mondja Alexandra.

Ő és édesanyja megmutatták a naplót Tomasz Magierski filmrendezőnek, aki egy éjszaka alatt elolvasta, és azonnal úgy döntött, hogy filmet készít belőle. Ugyanő adta ki a könyvet lengyelül.

„Az olvasók nyilván párhuzamot vonnak Renia és Anna Frank naplója között. Renia idősebb és műveltebb is volt, művében verseket és prózát egyaránt találhatunk. Nem volt annyira elzárva a külvilágtól, mint Anna. Ilyen első kézből származó írásokat olvasva rájövünk, hogy a holokauszt minden áldozatának – több millió embernek – sajátos és drámai tapasztalata volt. Ma, amikor a túlélők már mind nagyon idősek, az akkori, valós időben papírra vetett feljegyzések drámai erővel hatnak” – írja Robin Shulman újságíró.

Naplórészlet Anna Blasiak és Marta Dziurosz Smithonian-ban megjelent fordítása alapján: „Miért kezdtem el naplót vezetni? Talán valami fontos dolog történt? Nem! Csak egy barátra volt szükségem. Valakire, akinek elmondhatom mindennapi félelmeimet és örömeimet. Valakire, aki ugyanúgy érez, mint én, elhiszi, amit mondok, és soha senkinek sem adja ki titkaimat.”

Tizenéves lány jellegzetes sorai ezek a számára fontos dolgokról: barátnőiről, tanárairól, az első csókokról.

*

A háború kitörésekor Renia és Ariana anyjuktól távol, Przemyśl-ben élnek nagyszüleikkel. A lánynak nagyon hiányzik édesanyja, akivel csak ritkán látják egymást. Leírja a város 22 ezres gettójának létrehozását, azt, hogyan vezették be a fehér karszalag kötelező viselését, majd a deportálásokat. Az elszigeteltséget így érzékelteti naplójával: „Számodra ugyanaz a Renia maradok, de másoknak ettől alsóbbrendű, zsidó leszek.”

1942. július 15: „Emlékezzünk jól erre a napra. Majd elmondjátok a jövő nemzedékének. A gettó tökéletesen elválaszt a külvilágtól. A világot elzárja tőlem, engem pedig a világtól. A gettó írásbeli engedély nélküli elhagyásáért halálbüntetés jár… Idebenn csak a mieink, akik drágák nekem. A kintiek idegenek. Lelkem nagyon szomorú. Szívem félelemmel teli… Izráel, segíts, ments meg minket! Eddig megmentettél a golyóktól, bombáktól, gránátoktól. Segíts túlélni! És Te, drága anyám, imádkozz értünk ma, imádkozzál erősen. Gondolj ránk, és legyenek szavaid áldottak. Mama! Egyetlenünk, borzasztó idők jönnek. Szívemből szeretlek, újra együtt leszünk.”

Ariana, aki most 87 éves elmondta, hogy sose látta Reniát naplót írni. „Nagyon jó volt hozzám, mert anyánk nem volt ott, nagyanyánk pedig öreg volt. Igazában anyám helyett is anyám volt. Csodálatos egyéniség volt ő, például az iskolai irodalmi szakkör elnöke. Korábban apánk birtokán éltünk a Dnyeszter folyó partján. Nagyon szerette hallgatni az énekes madarakat, a fák susogását, a szél zúgását. Azt hiszem, mindent nagyon mélyen élt meg.”

Ariana akkor szerzett tudomást a naplóról, amikor azt Schwarzer elhozta Amerikába. „Nem tarthatta magánál, hiszen lágerekben élt. De azután keresett minket, megtalálta anyámat és neki adta át a naplót. „Nővérem volt élete nagy szerelme.”

A Guardian cikke nyomán Bassa László