„Szégyellni valónak tartom, hogy Esztergár Lajosról még mindig utca van elnevezve Pécsen”

Mohácson született, szülei nyugdíjas gimnáziumi tanárok. Pécsett a Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakot végezett, ezt követően történelemből és filozófiából középiskolai tanári képesítést szerzett. Több tanulmány szerzője, pécsi zsidó hitközségi levéltári dokumentumok alapján könyve jelent meg a hitközségről. 2016-ban a Pécsi Zsidó Hitközség “A pécsi zsidóságért – Schweitzer József díj”-at adományozta neki. A Gandhi Gimnázium egyik alapítója, középiskolai tanár, 2005-től a Leőwey Klára Gimnáziumban tanított. 2022 őszétől nyugdíjas.

Akivel beszélgetek:

Vörös István Károly.

Hogyan és miért kezdted el kutatni a Pécs-baranyai zsidóság történetét?

Az ELTÉ-n történelem kiegészítő szakon szakdolgozatomat a mohácsi zsidóság dualizmuskori történetéről írtam. A választásom alapja, hogy anyai nagyanyám apja zsidó volt. 2000 környékén kaptam egy felkérést a Mohácsi Városszépítő Egyesülettől a helyi zsidóság története egy fejezetének megírására. Ekkor találkoztam a Karsai Lászlóval és Molnár Judittal a pécsi levéltárban, akik éppen a Yad Vashem intézetnek dolgoztak, és a velük való ismeretség indított el kutatói utamon. Azóta több tanulmányt jelentettem meg a mohácsi és a baranyai, legfőképpen a pécsi zsidók történetéből.

Az első zsidók Pécsett?

Több forrásból tudjuk, hogy a Dunántúlra döntően Morvaországból és Alsó-Ausztriából érkeztek a zsidók, Rohoncról különösen sokan. Más megyékhez és szabad királyi városokhoz hasonlóan Baranya nem támogatta a zsidók betelepedését, Pécs pedig kifejezetten tiltotta.1780-ig Pécs püspöki mezőváros volt. Túl a katolikus vallás hegemón szerepén a túlnyomó részben német kereskedő és iparos céhek sem kívánták a zsidó kereskedők konkurenciáját. II József baranyai császári biztosa, Széchényi Ferenc azonban parancsot adott a városnak, így 1788-ban Fuchs Salamon, Weiszmayer Márk és családjaik letelepedhettek Pécsett. Ezzel kezdődött meg a pécsi zsidóság története. Nagyobb tömegű zsidó betelepedés 1840 után indult meg V. Ferdinánd 1840. évi XXIX. törvénycikkelye nyomán, mely megnyitotta a szabad királyi városok kapuit a zsidók előtt. Ekkor dél-dunántúli településekről, jelenős számban Bonyhádról érkeztek zsidók Pécsre, és rövidesen megkezdődött a zsidó község, majd hitközség szervezetének kialakítása.

Az ortodoxia is jelen volt a városban?

Szervezetileg nem volt jelen, viszont megmutatták magukat az ortodoxok, elsősorban rituális kérdésekben. Már a 19. század első éveiben voltak ellentétek, mert Weiszmayer Márk másféle rítust követelt. 1841-ben egy családi házat alakítottak zsinagógává a Citrom utcában, amit a ’70-es években sajnos lebontottak. Ezt megelőzően a Zrínyi Miklós utcában, Engel Péter házában kialakított imaszobában tartották az istentiszteleteket. A Citrom utcai zsinagóga még az ortodoxia elvei szerint épült, erre utalt a bima központi elhelyezése is. A rohamosan növekvő hitközség már az 1850-es években belátta, hogy új zsinagógára van szüksége.1865-ben megvásárolták az éppen akkor megnyíló új városi tér – Majláth, ma Kossuth tér – keleti részén lévő telkeket. Itt épült fel a ma is álló pécsi zsinagóga, neológ rítusnak megfelelően, melyet 1869-ben avattak fel. Kialakítottak benne helyet kórusnak, itt kapott helyet Angster József orgonagyárának első orgonája, a bimát pedig a tóraszekrény előtt helyezték el. Az 1868-69-es magyar zsidó kongresszus („Izraelita Egyetemes Gyűlés”) nyomán bekövetkezett szakadás után a pécsi zsidók a status quo ante álláspontra helyezkedtek, majd a ’70-es évek belső vitái nyomán neológ gyakorlatot követtek, 1924-től pedig hivatalosan a kongresszusi-neológ irányzathoz csatlakoztak.

 

Mekkora volt Pécs zsidóságának szerepe a város modernizációjában, gazdaságban, kultúrában?

Az 1850-es években a pécsi zsidó hitközség elnöke volt Joachim Schapringer, utóbb a város törvényhatóságának örökös tagja, aki sertészsír- és szappankereskedéssel foglalkozott, majd jelentős banki tevékenységbe kezdett. (Csak érdekesség, hogy Babits, „A Halálfiai” regényének fontos szereplői egyikének Schapringer nevét a tehetős pécsi családtól kölcsönözte.)
Kiemelkedő vállalkozói és mecénási szerepet töltött be a város életében Engel Adolf. Épületfával kereskedett, parkettagyárat létesített, elindította az ipari módszerű szénbányászatot Komlón. Fürdőt épített a városnak, ő kezdte kialakítani-rendezni a Balokány ligetet, megvásárolta az addig kétes hírű Czindery-kertet, a legjobb pécsi társaság gyülekezőhelyévé alakította át és a Pécsi Dalárda rendelkezésére bocsájtotta. Alapítványt tett zsidó és nem zsidó szegénysorsú gyerekek tanulása számára.
A város legrégibb, zsidó alapítású üzeme a Justus-féle Olajgyár volt. Részben zsidó érdekeltség volt zsidó igazgatóval a Pécsi Bőrgyár, a Pécsi Pannónia Sörgyár, valamint a Sopiana Gépgyár. Jelentős zsidó érdekeltséggel működött az 1912-ben bejegyzett Apollo Projektográf, amely a pécsi mozikat üzemeltette.

A helyi sajtó megteremtésében is jelentős volt a zsidók tevékenysége. Pécs első újságja Pressfreie Flugblätter címmel 1848. április 5-én jelent meg. Tulajdonosa és szerkesztője az eszéki származású zsidó, Ernst Adolf Neuwirth volt. A heti két, később három alkalommal megjelenő lap rövid idő után már a Fünfkirchner Zeitung (Pécsi Újság) címet viselte. A lap utódja, az azonos című Fünfkirchner Zeitung 1870 és 1906 között jelent meg, heti két alkalommal. A lapalapítók közé tartozott Joachim Schapringer, aki időnként cikkeket is írt az újság számára. Második szerkesztője Joachim Gutmann volt, aki Morvaországból származott Pécsre, az 1860-as években okleveles tanára volt a Pécsi Izraelita Hitközség elemi iskolájának. Az újságszerkesztést 1870-től párhuzamosan végezte akkori másik foglalkozásával: zálogházi igazgató volt. A lap világnézeti beállítottsága liberális volt, a kiegyezést elfogadva a kormánypárti politikát támogatta. A lap utódja a Guttmann Joachim fia, Lenkei Lajos szerkesztésében megjelenő Pécsi Napló, amely heti, majd napilap volt. Kifejezetten zsidó tárgyú lap volt az 1921-ben megjelent „A Zsidó”, mely erőteljesen cionista szemléletet követett, és néhány száma jelent csak meg a szerb megszállás alatt. A Pécsi Napló liberális újságot is zsidó lapnak tartotta a helyi keresztény-nemzeti vélekedés, mert a fenntartó részvénytársaságban voltak zsidók, és zsidó volt a főszerkesztő is.
Jelen voltak a város kulturális életében a zsidó jótékony egyesületek által szervezett műsoros estek, és az 1930-as évek közepén megalakult Goldmark Ének- és Zenekar, amely ritka kivételként világi szerzők műveit is műsorára tűzte. Az Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület szervezésében is tartottak kulturális előadásokat Pécsett, 1939-et követően a munkanélküli zsidó művészeknek szervezett OMIKE Művészakció keretében is.
A pécsi törvényhatósági bizottság egy jelentős része, mintegy 20%-a virilis zsidó volt. Egy zsidó orvost, Pauncz Lipótot pedig a törvényhatóság örökös tagjává választottak 1929-ben. Tisztségviselőként a város szolgálatában állt dr. Schwarcz Vilmos tisztiorvos. A városi szegénységi és tűzifa alapokból jutott a szegény zsidóknak is, a város hozzájárult a zsidó elemi iskola fenntartásához, átépítéséhez, valamint a zsidó szeretetház építéséhez, amit 1939 januárjában adtak át. Az otthon ma is működik, fenntartója a Pécsi Zsidó Hitközség, egyik lakója Vidor Györgyné Lőwy Magdolna, Auschwitz bonyhádi túlélője.

Kik a nemzetközi hírű, és más, kiemelkedő pécsi zsidó személyiségek?

A tudomány és kultúra területéről ki kell emelnem Fejér (Weisz) Lipót világhírű matematikust, a francia Becsületrend lovagját, Ady Endre barátját. Az építészek, formatervezők közül a Bauhaus kiemelkedő tagját, Breuer Marcellt, az ugyancsak Bauhaushoz köthető Forbát (Füchsl) Alfréd építészt, utóbbi által tervezett több lakóház ma is áll a városban.
Ernster Dezsőnek – számos nagy operaház, így a Metropolitan énekesének – édesapja Ernster Géza, a pécsi zsinagóga legendás kántora volt. Említésre méltó Sásdi Sándornak, a Pécsi Napló szerkesztőségi tagjának szépirodalmi munkássága. A már említett Gottmann Joachim másik két fia, Lenkei Henrik és Zsigmond is jelentős irodalmi munkássággal bírt, Henrik középiskolai tanár, költő és újságíró volt, Zsigmond a magyar filmsajtó megalapítója volt. 1946-ban Pécsett posztumusz képzőművészeti kiállítást rendeztek négy, 1944-ben mártírhalált halt művésznek, amit a holokauszt 70-ik, majd most, a 80. évfordulón megismételtek.
A posztimpresszionista Károly Ernő Európát járta, Király Lajos és Roder Judit soha nem hagyták el a várost és csak a húszas éveik elején jártak 1944-ben, mikor Auschwitzba deportálták őket. Ugyanerre a sorsra jutott Kellermann Emil orvos, aki gyógyító munkája mellett festett: őt is a városból deportálták Auschwitzba.

Nem beszéltél még Pécs művészetének meghatározó egyéniségéről, Martyn Ferencről, aki a pécsi zsidó temetőben nyugszik.

Ő Pécs közismert művésze volt, de nem volt zsidó. Ő és Wiesenberg Klára zsidó zongoratanárnő jegyesek voltak, amikor 1944 tavaszán a lányt szüleivel együtt a pécsi gettóba kényszerítették. Innen Martyn segítségével sikerült megszöknie, de szülei miatt feladta magát, így a többi pécsi zsidóval együtt július 4-én deportálták. Wiesenberg Klára visszatért a deportálásból, Martyn Ferenc pedig 1945-ben feleségül vette. A Pécsi Zsidó Hitközség elöljárósága úgy döntött, hogy Martyn Ferencnek, mivel a legádázabb zsidóüldözés korában is rendíthetetlenül kitartott menyasszonya mellett, sírhelyet biztosít egykori felesége mellett a zsidó temetőben.

Beszélhetünk a kultúra részeként a pécsi zsidó iskolákról is?

A zsidó oktatás itt is héderekben kezdődött, több magántanítóról is tudunk. Amikor a szabadságharc leverése után Ferenc József létrehozta a magyarországi zsidókra kivetett hadisarcból a zsidó iskola alapot, akkor ebből Pécsre is jutott. Ezt kiegészítve hozta létre a hitközség a Jókai utcában a Francz Josef Lehranstalt-ot, első hivatalos tanintézményét.
A pécsi zsidó tanítóság első nemzedékéhez tartozik Goldberger József (1818-1882), az első magyar-héber társalgási nyelvkönyv szerzője. (Anyai nagyapja Fejér Lipótnak, a világhírű pécsi származású matematikusnak.)

A Francz Josef Lehranstalt 1859-ben nyilvános főtanoda jelleget kapott, és ettől fogva államilag elismert bizonyítványt adhatott ki. A hitközség komoly áldozatot hozott az új intézmény érdekében: 1860 májusában 1.600 forintért megvette a mai Mátyás király u. 17. szám alatti telket és egy 14 tanteremből álló egyemeletes iskolát épített, amelyet a kor fogalmai szerint igényesen fel is szerelt. A hétfős a tantestület számára saját könyvtárat rendezett be.1861-től egyre nagyobb teret kap a magyar nyelv és műveltség oktatása. Az 1868-as népiskolai törvénynek megfelelően Pécsett is feloszlatták a minta főtanodát és megszervezték az új izraelita elemi népiskolát. Az új iskolaépület a hitközség székházának udvarán 1872-ben nyílt meg. 1887-ben reprezentatív iskolaépületet emelt a hitközség, amelyet 1928-ban felújítottak. A századfordulón 400 tanulóval, magas színvonalú oktatással büszkélkedhetett, befogadott keresztény tanulókat is. Falán emléktábla látható, Gellér B. István Munkácsy-díjas pécsi zsidó szobrászművész alkotása.1944-ben az iskola 112 diákja és tanáraik Auschwitz áldozatai lettek.
Az elemi iskola után a városi kereskedelmi és ipartanonc iskolákban, illetve polgári iskolákban tanulhattak tovább a zsidó diákok. Eljutottak a zsidó gyerekek Pécs gimnáziumaiba is, nagyobb hányadban a reálgimnáziumba, ami ma a Széchenyi Gimnázium, a lányok pedig a Miasszonyunk Rend polgári iskolájába és leánygimnáziumába, ami ma a Leőwey Gimnázium. A Pius – ma Janus Pannonius – Gimnázium nem vett fel zsidó diákokat. A korábban pozsonyi, 1923-ban Pécsre települt Erzsébet Tudományegyetem zsidó diákjairól sokat tudunk, döntő hányaduk az orvostudományi karon tanult, ugyanis a numerus clausus miatt a budapesti orvosegyetemről kiszorult hallgatókat az itt induló orvosi kar átvette. A hitközség a zsidó hallgatók számára kóser menzát hozott létre.

Mit kell tudni Pécs rabbijairól?

Nem tudok közülük olyant mondani, aki valamely szempontból ne lett volna kiemelkedő. A hitközség első rabbija, Lőw Izrael 1842-ben foglalta el a pécsi rabbiszéket. Vallási felfogása mai szemmel ortodox, szigorúan tradicionális volt. Ehrlich Ede rabbi 1863-tól a korábban megszokott némettel szemben már magyar nyelven prédikált. Dr. Kohut Sándor főrabbi jelentős talmudista tudós volt, Eötvös József személyes ismerőse, akit Engel Adolf hitközségi elnök hívott Pécsre Fejér megyéből. Kohut nyugtatta le az ortodox-neológ vitákat. Perls Ármin kitűnő szónok, kutatási területe a talmudi régészet és a krisztológia zsidó forrásainak tanulmányozása volt. A szerb megszállás alatt, 1920-tól Pfeiffer Izsák rabbi hazafias helytállása az egész városnak példaadó volt. Költő és műfordító is volt, Pécs után Monoron lett rabbi. Dachauban, a tábor felszabadulása utáni napokban halt meg. A két háború között, 1924-től Wallenstein Zoltán töltötte be a főrabbi tisztséget Pécsett, az Országos Rabbiegyesület alelnöke, a Rabbiképző Intézet Vezérlő Bizottságának tagja, a Zsidó Lexikon revizora volt. Dr. Krámer Móric rabbi 1936-tól, hitoktatói és titkári tisztségekben tevékenykedett Pécsett, családjával együtt Auschwitzban meggyilkolták. A háború utáni átmeneti időket követően 1947-ben választották főrabbivá Schweitzer Józsefet, aki 1981-ig volt a pécsi zsidóság lelki vezetője, személyét – gondolom – nem kell bemutatni a Szombat olvasóinak. Legújabban felmerült elgondolás, hogy a hitközség kezdeményezi utca elnevezését róla. 1994 óta, immár 30 éve Schönberger András a pécsi főrabbi.

Milyen volt a zsidó hitközség kapcsolata a pécsi püspökséggel?

A dokumentumok alapján korrekt, kiegyensúlyozott volt a kapcsolat a katolikus egyházzal, de a pécsi evangélikusokkal és reformátusokkal is. Volt emellett klerikális szellemű antiszemitizmus és ennek volt sajtója is Pécsett, különösen az első világháború után.

Hogyan alakult Pécs zsidó lakosságának létszáma?

1840-ben 72 zsidó élt Pécsett, számuk 1869-re 1623 főre növekedett. A legmagasabb lakossági számarányt (9.2%) a zsidók 1893-ban érték el, a legnagyobb lélekszámot pedig 1920-ban, 4292 fővel. Ezt követően a pécsi zsidóság létszáma folyamatosan csökkent, 1941-ben 3486 izraelita élt a városban, valamint 534, a törvény által zsidónak tekintett személy.1944 áprilisában a zsidótanács összeírásában 3060 hitközségi tagot tartottak nyilván. Fennmaradt a pécsi zsidótanács „gettókönyve”, mely arra szolgált, hogy hol helyezik el a kijelölt gettó területén az egyes családokat: ebben közel 2700 név szerepel.

1944-ben Pécs polgármestere Esztergár Lajos volt.

Róla „Az esetek egész sorát hozhatnám fel antiszemita magatartásom bizonyítására…” címmel, 2020. március 3-án jelent meg írásom a Szombat online oldalán, az archívumban ma is olvasható. Esztergár polgármesternek a pécsi zsidóság kirekesztésében 1940-től meghatározó szerepe volt. Hivatali ideje alatt, közreműködésével állították fel a pécsi gettót, aktív segítségével fosztotta meg az állam a zsidó lakosságot mindennemű vagyonától, személyes tárgyaitól, eltűrte a város zsidó polgárainak deportálását. A népbíróság 1946-ban felmentette Esztergár Lajost a háborús bűncselekmény vádja alól, a bíró azonban megjegyezte: „… emberileg szebb és a közélet szereplőihez imponálóbb lett volna, ha a polgármester a bajbajutott városi népének egy részének, a zsidóságnak, akinek szintén polgármestere volt, legalább egy határozott fellépéssel, még a realitás legkisebb reménye nélkül is, érdekében kiáll. De ennek, az inkább hősies gesztusnak, elmaradása, korántsem bűncselekmény”. Esztergárral ellentétben Nikolits Mihály, Pécs akkori főispánja nem volt hajlandó az embertelenségben részt vállalni, és több város polgármestere is inkább lemondott. Szégyelleni valónak tartom, hogy Esztergár Lajos nevét viseli a mai napig Pécsett egy utca, és a város Család- és Gyermekjóléti Szolgálata.

A pécsi zsidók szenvedéstörténete.

Úgy történt, ahogy az egész országban. A német megszállás után azonnal felszámolták a zsidó hitközséget, intézményeket és kineveztek egy zsidó tanácsot. A Gestapo és a város vezetése ezen a tanácson keresztül adott utasításokat. Március végén, áprilisban a prominens pécsi zsidó vezetőket letartóztatták és Mauthausenbe deportálták.
Április 28.-n megjelent a gettórendelet, május 8-án megnyílt a gettó a MÁV bérházban és a környező, palánkokkal, deszkafallal lezárt családi házakban a pécsi és Pécs járási zsidók számára. Baranya másutt élő zsidói Mohácsra, illetve április végén a déli határsávból és Barcsra kerültek. Június 22-én, Siófokon eldőlt az V. deportálási zóna (a III. és a IV csendőrkerület) „zsidótlanításának” menetrendje, ezután hermetikusan lezárták a gettót, amelynek lakóit, mintegy 2700 embert június 29-én átterelték a Lakits-laktanyába. Főként nőket, gyermekeket és időskorúakat, mert a férfiak nagy részét már behívták munkaszolgálatra. A rendőrséget felváltotta a csendőrség, és már német egységek is részt vettek az őrségben. Ugyanezen a napon erre a gyűjtőhelyre hoztak a mohácsi gettókból nagyjából 1100-1200 embert, július 2-án pedig Bonyhádról érkezett 1180 személyt. A túlzsúfolt, elképesztően embertelen körülmények miatt sokan lettek öngyilkosok.
Július 4-én vitte el a deportáló szerelvény a pécsieket, majd július 6-án, azon a napon, amikor Horthy kormányzó bejelentette a deportálások leállítását, a baranyaiakat. A Pécsett maradt, kivételezett zsidókról (pl. vegyes házasság) csak bizonytalan adatok maradtak fenn,150 és 300 fő közöttiek a becslések. Mindenesetre a városban maradó sárga csillag viselésére kötelezetteket a nyilas hatalom októberben a József utcába, csillagos házba költöztette. Szerencsére elhurcolásukra nem maradt ideje.

Visszatérők, kárpótlás és újrakezdés Pécsett.

1944. december 5-én megalakult a Pécsi Zsidó Tanács, a munkaszolgálatot túlélő férfiakból. Megkezdték a zsidók elvett vagyontárgyainak számbavételét azzal a céllal, hogy a visszatérők újrakezdéséhez segítséget tudjanak adni. A táborokból a túlélők 1945 nyarán kezdtek nagyobb számban érkezni, az év végére pedig tudatosult, hogy további túlélőkre nincs remény. Ezután kezdődtek a hivatalos eljárások, 1947-től a hagyatéki eljárások. 1945 augusztusában újraalakult a Pécsi Izraelita Hitközség. Novemberben tettek közzé egy statisztikát az akkor a városban tartózkodó zsidókról, mely szerint az 1944-es pécsi zsidóság kevesebb, mint tíz százaléka volt fellelhető a városban. Ezek nagyobb része azonban nem is Pécs, hanem baranyai községek lakója voltak korábban. A pécsi zsidó tulajdonok sorsáról a Braham professzor által szerkesztett Tanulmányok a holokausztról sorozat XI. kötetébe írtam egy tanulmányt. Az itt maradt zsidó tulajdonokat az állami Elhagyott Javak Kormánybiztossága 1946-ra leuralta, így a pécsi zsidók kezéből korábban elrabolt tulajdonuk sorsa nagyon hamar kikerült.

Mondjunk valamit a pécsi zsidóság tárgyi, szellemi, kulturális és építészeti örökségéről.

Talán kezdem a zsinagóga impozáns épületével. Jeruzsálem típusú zsinagóga, romantikus stílusban épült. Háromszintes belső térkialakítása, fémoszlopai nagyon hasonlatosak a Dohány utcai zsinagógához. Homlokzatán egy óra mutatja a magyar és a jeruzsálemi időt. A zsinagóga további nevezetessége az Angster orgonagyár modern orgonája.
A hitközség életét jól jellemzik a zsidó egyesületek éves jelentései. Sok zsidó egyesület működött hosszabb-rövidebb ideig a városban, közöttük cionista egyesületek is. A legfontosabbak a Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet, a Talmud-Tóra Egyesület, az 1840-től létező Rofe Cholim, illetve a már említett Goldmark Ének- és Zenekar voltak. A legelső egylet természetesen a Chevra Kadisa volt, 1827-től. 1938-től a Vázsonyi Vilmos Kör sokrétű átképző tevékenységet folytatott, hogy felkészítse a zsidókat a zsidótörvények következtében beálló kényszerű foglalkozásváltásra – és terveik szerint az alijára.
Napjainkban két, zsidókhoz kötődő épület van a városban, melyet idegenforgalmi értékként is bemutatunk: a szeretetház és a zsinagóga. A Lóránd (Lőwy) palotáról is lehet tudni, hogy zsidó tulajdonú épület volt (Engel Adolf építtette), és a hitközség tulajdonában volt a Munkácsy és Fürdő utcák sarkán álló bérház is. Pécsett zsidó örökségi program, így zsidó építészeti program nincs, pedig talán lehetne. A hitközség természetesen erejéhez képest igyekszik fenntartani elődjei örökségét.

Az egyre csak csökkenő zsidóság mellett fontos a zsidó emlékezet fenntartása. Lehetséges ez egyáltalán?

Ha a mai pécsi zsidóságról beszélünk, ez mintegy 100-120 embert jelent. Az emlékezet fenntartása ugyan nem kis erőfeszítéssel, de lehetséges és zajlik is. Hosszú ideig működött a Pécsi Zsidó Szabadegyetem tudományos előadásokkal, kulturális rendezvényekkel, ennek megújítása folyamatban van. Van a városban emléktáblája Engel Adolfnak, Forbát Alfrédnak, Breuer Marcellnak. Utóbbiakról, valamint Wallenstein Zoltán főrabbiról, Szántó László orvosról utca is van elnevezve, illetve az ő nevét viseli a hitközség fenntartásában működő szociális otthon.

A holokauszt áldozataira több műtárgy is emlékeztet: emléktábla a gettó falán, emlékmű a vasútállomáson és a hitközségi temetőben, valamint a hitközségi épület előtti kertben. A mára elbontott Lakits-laktanya parancsnoki épületének falán elhelyezett emléktábla visszaállítását tervezi a hitközség. 1947-ben, amikor Schweitzer József rabbi Pécsre érkezett, megkérdezte az akkor még többszáz fős gyülekezet tagjait, hogy kulturális vagy hitéleti közösségként szeretnének-e tovább működni. A gyülekezet határozottan a hitéleti működésre szavazott. Az, hogy a zsidóság nagymértékű megfogyása, annyi nehézség ellenére volt és ma is van Pécsett zsidó élet, az a közösség és vészkorszak utáni rabbijainak együttes, elévülhetetlen érdeme.