Száz éve írták – Balfour lord elmondja, hogyan lett cionistává

Az Uj Kelet című, Kolozsváron magyar nyelven megjelenő cionista napilap száz évvel ezelőtt Lord Balfourral közölt interjút. Az 1917-ben kiadott, a zsidó nemzeti otthon megteremtését a brit kormány részéről támogató Balofour-nyilatkozat fontos mérföldkő volt a cionista mozgalom történetében.

 

Uj Kelet, 1925-01-05 / 3. szám

 

Balfour lord elmondja, hogyan lett cionistává. Weltmann dr. volt hatással Balfour cionista orientálódására

(London, január 3. Az Új Kelet tudósítójától)

Az észak-angliai cionista szervezetek december hó második felében tisztelgő küldöttséggel keresték fel Balfour lordot, aki a Balfour deklaráció révén a Zsidó Nemzeti Otthon megalapítói közé számítható. A cionista küldöttség szónoka Prodeisky dr. volt. Lord Balfour a küldöttségnek adott válaszába kifejtette, hogy ő már régóta híve a cionizmusnak. Legelőször akkor kezdett érdeklődni a mozgalom iránt, amikor húsz esztendővel ezelőtt – ő akkor állami szolgálatban volt – előterjesztés készült arról, hogy az afrikai kontinens bizonyos részeit, amelyek annak idején relatíve lakatlanok voltak, engedjék át lakóhelyül a zsidó népnek.

– Ezt az eszmét – folytatta Balfour lord – aminek leglelkesebb propagálója Joe Chamberlain, a mai külügyminiszter apja volt, én magam is támogattam annál is inkább, mert akkoriban realizálhatónak tartottam a gondolatot. De régi barátommal, dr. Weltmannal folytatott beszélgetésem׳ során arról győződtem meg׳, hogy a zsidó ideálokat máshol, mint a zsidók históriai országában megvalósítani lehetetlen. Rájöttem arra, hogy Palesztina a zsidók történelmével, hagyományaival, legszentebb emlékeivel és sóvárgó reménységeivel annyira össze van forrva, hogy csak siralmas experimentum lenne, ha azt a gondolatot valósítanánk meg, amelyre eleinte gondoltam.

– Úgy tudom, hogy egy nagyon előkelő és gazdag zsidó,- báró Hirsch Mór – Argentínában próbálkozott ilyen nemű telepítéssel. Nem tudom sikerült-e neki ez a terv, de én a Weltmannal való beszélgetésem óta cionista vagyok.

– Amikor háborús sikereink azt mutatták , hogy Palesztina sorsa az antant hatalmak kezébe lesz letéve, akkor csak természetes, hogy nem akartam azok mögött maradni, akik ezt az országot zsidó otthonnak akarták látni.

– A Balfour-deklaráció – ha nem is tökéletesen – ennek az óhajtásomnak a megtestesülése. Én magam – nem azért, mert a nevemet viseli, de sokkal fontosabb indokokból – hű maradtam a Balfour-deklarációhoz. És azt hiszem, hogy nincsen komoly párt, sem tekintélyes nemzet, amely ennek a politikának megváltoztatását kívánná. Mindaddig, míg az események rá nem cáfolnának elgondolásunkra. Amennyire én – bár pontos adatok nem állnak rendelkezésemre – meg bírom ítélni a jelenlegi helyzetet, ez a nehéz és merész kísérlet eddig sikerültnek mondható.

– Akik most Palesztinába utaznak – és remélem rövidesen én is meglátogathatom az országot – arról értesítenek, hogy a mozgalomnak vannak ugyan kezdeti nehézségei, de ezeket a nehézségeket lassanként le fogja győzni. A kilátások olyanok, hogy a nagy és rendkívüli vállalkozás a legszebb reményekre jogosítja azokat, akik mint én, teljes lélekkel részt vesznek benne.

– Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a cionizmus néhány zsidó idealista produktuma, akiket egy-két zsidó multimilliomos támogat. Ennél nagyobb tévedés nincsen. Remélem, hogy vannak zsidó multimilliomosok, akik a mozgalmat támogatják. De a mozgalom valódi támogatása nem a gazdag zsidóktól ered. A cionizmus éppen a szegény zsidók ideálja: hiszen ebben van minden reménységük. Azt hiszem, hogy a nehézségeket az európai és amerikai zsidók nagylelkűsége és jószívűsége, valamint a palesztinai zsidók energiája, ügyessége és önfeláldozása le fogja tudni gyűrni.

– Ha az zsidóság egysége elpusztulna, ha a palesztinai zsidók hűtlenné válnának feladatukhoz, ha a Palesztinán kívül lakó zsidók szűkkeblűvé válnának, akkor a vállalkozás tényleg nem sikerülne.

– Én azonban nem hiszem azt, hogy ettől tartani tehetne. Ellenkezőleg, abban bízom hogy azok, akik ma még ellenségei ennek mozgalomnak, meg kell változtassák a véleményüket és el kell ismerjék azt az elszakíthatatlan történelmi köteléket, amely a zsidóság és Palesztina között fennáll. Azt hiszem, hogy legelsősorban a kereszténységnek kellene ezt a tényt elismernie.

Prezentálja: Sós Csaba