„Édes drága jó Életem!” – Radnóti Miklós anyjának levelei férjéhez

„Ikrek hava” és Bonyhád

„Különösen sokat gondolok Ágira, a kishúgomra mostanában.”

Így kezdődik az IKREK HAVA, Radnóti Miklós legjelentősebb szépprózai műve. A magyar irodalom kivételes remekművében Radnóti szülei elvesztését, költővé érését beszéli el a második világháború kitörése előtt, erőszakos halálának előérzetével.

„Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.

Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.
S halott-e már a perdülő szirom,
ha hullni kezd?
vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?
1939 augusztus végén.”

Radnóti Miklós (Glatter Miklós) Budapesten született 1909. május 5-én. Az ikerszülésben anyja és ikertestvére meghaltak. Apja és annak második felesége szeretettel nevelte, Ágneshez, az ebből a házasságból született féltestvéréhez szorosan kötődött. 12 éves kisfiúként aztán elveszítette apját is.

Múltak az évek. Költővé vált a kisfiú, gyűltek a halhatatlan versek. Adatott még huszonhárom év. A 35 éves Radnótit zsidó származása miatt 1944 májusában harmadik munkaszolgálatára Szerbiába, Borba vitték. Szeptemberben elindították a foglyokat Nyugatra. Az erőltetett meneteléstől végsőkig legyengült költőt a menet kísérői november 9-én, Abda mellett huszonkettedmagával együtt tarkólövéssel meggyilkolták. Szülővárosom, Bonyhád legendája, hogy a Mohácstól Szentkirályszabadjáig tartó marhavagon utazáson a költő a hidas-bonyhádi állomáson is járt. A bori munkaszolgálatosok menetének rekonstruált útvonala alapján ez a legenda valószínűleg nem igaz.

A közeli napokban telefonhívást kaptam, majd levelem érkezett, melyben valósággá vált legendáról értesültem Bonyhád és a Radnóti-Glatter család kapcsolatáról.

Ez év elején körünkből örökre eltávozott gyermekkori barátom, a mindenki által becsült és szeretett bonyhádi evangélikus esperes Krähling Dániel lánya, Krähling Edit hívott és elküldte tanulmányát, mely az Irodalomtörténeti Közlemények (2024) 2. számában jelent meg.

Krähling Edit a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ  főkönyvtárosa, a Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye kézirattárosa tanulmányát – „Bár együtt lehetnénk most, a midőn életünk legszebb napjait éljük!” Radnóti Miklós szüleinek nyomában – édesapja emlékének ajánlotta.

A továbbiakban e tanulmány Bonyhádra vonatkozó legfontosabb részeit foglalom össze, illetve idézem.

„Radnóti Miklós hagyatékát 2008 óta özvegye, Gyarmati Fanni ajándékozása jóvoltából a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattára őrzi. A hagyatékot a kézirattárban hosszú ideje kialakult rendben dolgoztuk fel…” „A családra vonatkozó anyagban a hivatalos iratok és néhány fénykép mellett fennmaradtak Radnóti édesanyjának személyes jellegű dokumentumai: emlékkönyve és levelei is. Különösen fontosak ezek a levelek … személyesebbet is elárulnak írójukról, Grosz Ilonáról és férjéről, Glatter Jakabról, Radnóti szüleiről.” […] ”E dolgozatban Grosz Ilona leveleinek jellemző és visszatérő témáit egymás mellé rendezve követjük nyomon Radnóti Miklós szülei életének néhány állomását eljegyzésüktől fiuk megszületéséig tartó nem egészen másfél esztendőn keresztül.” […] „Grosz Ilonáról lánykorából nem tudunk semmi egyebet; a hagyatékból csak annyi derül ki, hogy 1907-ben, 26 évesen menyasszonya a nála hét évvel idősebb Glatter Jakabnak. Az akkori viszonyok között a jegyespár nem számított fiatalnak. Házasságukat 1908. március 22-én kötötték Budapesten.”

„Nézem a képet. Egy szép, komoly, idegen asszony áll a képen, fehér rózsák vannak a kalapján, fodros fehér ruhája van és oldalt néz, elgondolkozva. Nem nyúlok hozzá, csak nézem.” (Radnóti Miklós: Ikrek hava – részlet)

„Radnóti Miklós a hivatalos iratokon, fényképeken és az emlékkönyvön kívül megörökölt és megőrzött 29 levelet, melyeket édesanyja a jegyessége és házassága alatt Glatter Jakabnak írt. […] A borítékok címzéséről azonban leolvasható, hogy címzettjük, Glatter Jakab, aki kereskedelmi utazó volt, éppen merre járt. A leveleket ugyanis ezeken az útjain kapta menyasszonyától, később feleségétől, mindig arra a címre, ahol megszállt. Útjai a Dunántúl déli részére, Baranya,Tolna és Somogy, néha Zala megyébe vezettek, időnként a mai Magyarország határain túlra is.”

Radnóti édesanyjának 29 levele tanúsága szerint Bonyhád – mint a dél-dunántúli kereskedelem jelentős zsidó közösséggel rendelkező fontos csomópontja – az apa, Glatter Jakab, a kézműárukkal foglalkozó Adler és Bauer cég alkalmazottja utazásainak középpontjában állt. A levelek keltezése, 1908. január 1. és 1909. május 4. között három alkalommal is érintette a várost, ahol az – eredetileg a  Perczel család építtette, de működtetőjéről közismert – Erdős szállóban, vagy a – később Zucker-házként emlegetett – Walter szállóban szállt meg. Grosz Ilona négy levelet küldött jegyesének, férjének ezekre a címekre. (Glatter Jakab Grosz Ilonának szóló levelei Radnóti Miklós hagyatékában sajnos nem maradtak fenn.)

A borítékok címzéséből és a feladási, illetve kézbesítési bélyegzőkből, továbbá a levelek datálásából három hosszabb utazási időszak rajzolódik ki. 1908. január 1. – február 17. között Grosz Ilona leveleinek legfőbb témája a hivatalos eljegyzés megszervezése, illetve a lakáskeresés volt.

Részlet az 1908. január elsejei, Bonyhádra címzett levélből: „Türelmetlenül várt leveledet csak ma, szerdán este kaptam meg, a mely tudom, nem a te hibád. Ilyenkor, új év alkalmával bizony nem hordják ki pontosan a leveleket. De én első pillanatban nem gondoltam arra, csak vártam, lestem az én aranyos vőlegényem levelét, de hiába. […] Mikor elmentél vasárnap, bizony nagyon rosszul esett, bár szégyenlem bevallani, pityeregtem is egy kicsit.”

Glatter Jakab „második, levelekkel is dokumentált kiszállására 1908. dec. 30. és 1909. február 8. között került sor. […] Felesége ekkor már gyermeküket várta. A levelekben főként a napi dolgok, munkával és anyagiakkal kapcsolatos ügyek, illetve a közeli és távolabbi rokonságról, környezetről szóló tudomások, olykor pletykák szerepelnek, de már a másállapottal kapcsolatos izgalom, olykor kellemetlenségek is hangot kapnak.”

„Néhány hét múlva, 1909. április 26. – május 4. között Glatter Jakab ismét útra kelt, ekkor a Pécs–Mohács–Bonyhád vonalat járta be. […] A harmadik, baranyai kiszállás első hete (1909. április 26–29.) után Glatter Jakab a megbeszéltek szerint szombatra hazatért, majd útját a következő héten, május elején Bonyhádon folytatta. Glatterné Grosz Ilona utolsó két levele ide, a Walter szállóba szól.” […] „terhessége ekkor már előrehaladott állapotban volt, így a levelek témái között az ő hogylétével, illetve a férje távollétével kapcsolatos kesergés, az orvos, majd a „doktor kisasszony” tanácsai is szerepelnek. Glatter Jakab utolsó vidéki útja a család számára meghatározó, tragikus véget ért.”

„Grosz Ilona 1909. május 4-én, utolsó, férjének írt levelében a várandósságával kapcsolatos ijedségről számol be, de meg is nyugtatja őt, hogy a baj már elmúlt, és minden rendben van. […] Az asszony már csak amiatt volt szomorú, hogy férje a héten ismét vidéki útra ment, gyakori állomáshelyére, Bonyhádra, ahová az előző napi, május 3-i levelezőlap után egy levelet is küldött neki; de szombatra, akárcsak az előző héten, ismét hazavárta.”

Grosz Ilona utolsó levele teljes egészében (eredeti helyesírás szerint) így szól:

Tekintetes Glatter Jakab úrnak
keresk. utazó
Walter szálloda, Bonyhád
feladó: glatterné, V. kádár u. 8. sz. f. 4.
feladási bélyegző: Budapest, 1909. máj. 4.;
kézbesítési bélyegző: [B]onyhá[d, a többi része a dátummal együtt hiányzik]

„Édes drága jó Életem! Hétfőn írtam egy lev. lapot Bonyhádra, amelyet holnap, levelemmel együtt kapod meg. Hogy mindenről referáljak, a tegnapi délutánon kezdem. Egy kis ijedségünk volt. t.i. egyszerre mintha víz jött volna tőlem, meglehetős sok. Mama mindjárt meg ijedt, a mádamért küldött, a ki azonban nem jöhetett, mert nehéz betegnél volt. Nem is volt szükség rá, mert hál Istennek semmi bajom nincs. Ma délben a Doktor k. a. [kisaszszony] volt itt, megvizsgált (nem belsőleg), meg volt lepve, igen jónak talált, a gyermek fekvése nagyszerű, a szívverése egészséges. Ajánlotta, hogy hetenkint kétszer fürödjek, langyos fürdőt vegyek, nehogy a szülés idő elött történjék meg. Porokat írt, a melytől a fájás el fog mulni a vizelésnél, és a tegnapi eset ne nyugtalanítson, mert semmiféle jelentősége nincs. Sajnálatát fejezte ki, hogy a szülésnél nem lehet jelen, mert 12-én Szliácson megkezdi működését mint nőorvos. Igen örül, hogy annyira megnyerte bizalmunkat, és kívánja, hogy egy szép egészséges gyermeknek adjak életet, de azután vigyázzak hogy ne legyen több, legalább egy pár évig. –

Most d.u. megjelent a madám, szintén csak fürdőt ajánlja, a hasamat felkötötte, azt mondja hogy könnyebben járok majd, és még sok mindent össze beszélt. Tehát most már mindenről írtam édes fiam ami téged érdekel. Most már csak türelem és kitartás, az a fő, és hogy magamba fojtsam a lelki fájdalmat, a mit ki kell álnom. Az én szeretett drága apukám nélkül kell eltöltenem ezen kínos napokat. Fele annyi lenne a szenvedésem, ha mellettem lehetnél és láthatnám a te joságos arczodat, az én édes üdvösségemet! – Anynyit tudnék írni édes apukám, de tudom hogy elszomorítlak soraimmal és azt el akarom kerülni. – Egyre kérlek édes jóságom, hogy vigyázz magadra, ne siessél hogy ki melegedj. Úgy intézd édesem a dolgot, hogy szombaton ismét nálam légy, hogy ölelhesselek, csókolhassalak, hisz ez képezi az én legnagyobb boldogságomat. –Szervusz aranyos életem, gondolj sokszor a téged nagyon szerető feleségedre Ilusra.

Anyus csókol és Dezskő.

[1909 V/4] Kedd d.u. 5 óra

„Grosz Ilona arra számított, sorait a posta másnap, május 5-én fogja férjének kézbesíteni. Az előző napi, megnyugtató orvosi vizit és a bába látogatása után senki nem számított arra, ami történt. A szülés a számított időnél korábban megindult, ikrek jöttek a világra, ám egyikük és az édesanya is meghalt. Glatter Jakab ezen a napon a várt levél mellett gyászhírt is kapott Bonyhádon: megözvegyült, és egyedül maradt egy újszülöttel, a remélt fiúgyermekkel, „Mikivel”, Glatter [Radnóti] Miklóssal.”

 

Krähling Edit tanulmányát az Irodalomtörténeti Közleményekben így zárja:

„Ami Radnóti Miklós szüleinek életére, körülményeikre vonatkozóan Grosz Ilona leveleiből, utalásokból, egyéb szórványos adatokból kiolvasható, önmagában is érdemes a megörökítésre. Amellett azonban, hogy e levelekről az érdeklődő nagyközönség tudomást szerezzen, mindazonáltal más, személyesnek mondható okom is volt erről írni: hogy szülővárosom, Bonyhád huszadik századi történetéhez egy kis adalékkal hozzájárulhassak….. Az egykori Erdős szálló és a Walter szálló épületei a régi zsidó negyedben ma is megvannak még. A bonyhádi zsidók igen nagy részben a holokauszt áldozatai lettek, csak töredékük tért vissza. A városban tiszteletükre emlékmű áll.

Amikor Radnóti Miklós szüleinek boldog napjairól, majd személyes tragédiájáról írunk, egy valamikor virágzó vidéki közösségre is emlékezünk, amely ennek tanúja volt.”