Pinchas Rutenberg: forradalmár – cionista – mágnás

A február 5-én született Rutenberg kalandregénybe illő életútjáról David Niszengolc történész beszélt az első izraeli orosz nyelvű tévécsatorna, a STMEGI TV adásában.

 

Rutenberg a poltavai kormányzóságban, Rovno városában született 1878. február 5-én. Apja a második osztályhoz tartozó kereskedő, anyja Pinchas Margolnij kremencsugi rabbi lánya volt.

Rutenberget a héder elvégzése után reálgimnáziumba íratták, majd felvételt nyert a pétervári műszaki egyetemre. A diákmozgalomban folytatott tevékenysége miatt 1899 tavaszán eltanácsolták és Jekatyerinoszlavba (a mai Dnipro) száműzték, majd 1900 őszén folytathatta tanulmányait, és summa cum laude minősítéssel végzett. Csatlakozott a forradalmi mozgalomhoz, először a szociáldemokrata, majd az eszer párthoz. A párt katonai szárnyának vezetője lett, amelynek programjában a tömegek harci kiképzése szerepelt. Fegyvervásárlásokat intézett és 1905 nyarán, a forradalom idején a John Crafton hajón megkísérelt fegyvert csempészni az országba, sikertelenül. Egy provokátor besúgta, letartóztatták, és októberben a cári manifesztummal szabadult. Eszer harci csoportot vezetett egy pétervári kerületben. A forradalomból kiábrándulva elhagyta az országot, és 1906 közepétől Németországban, majd 1907 és 1915 között Olaszországban élt. Egy ideig Gorkij házában lakott Capri szigetén. Észak-Olaszországban dolgozott, mint vízmérnök. Új típusú völgyzárógátat tervezett, és találmányát 1914-ben szabadalmaztatta.

Пинхас Рутенберг: революционер, сионист, олигарх

Историк Давид Нисенгольц – о Пинхасе Рутенберге, участнике революционного движения в России, сионисте, одном из создателей современной промышленности в Израи…

Az 1917 februári forradalom után visszatért Oroszországba. Alekszandr Kerenszkij miniszterelnök a polgári jogok miniszterhelyettesévé nevezte ki a pétervári kormányzóságba. A Téli palota ostromakor a bolsevikok letartóztatták, és fél éven át a Péter-Pál erődben raboskodott; Gorkij és Alekszandra Kollontaj közbenjárására engedték szabadon.

1919 közepén elhagyta az országot, miután meggyőződött arról, hogy az antiszemitizmus a forradalmi közegben is tovább él. Az év végén Erec Izraelben telepedett le. 1922-re fölépült az első vízerőmű a Jordán folyón, Rutenberg azonban arra a következtetésre jutott, hogy célszerűbb fűtőolaj tüzelésű hőerőműveket építeni. Ezekből több is létesült a 20-as – 30-as években. Rutenberg alapította az izraeli elektromos műveket (Hevrat Hasmal), a zsidó légitársaságot, és tervei szerint épült meg a tel-avivi kikötő.

Az 1929-es arab lázongások idején beválasztották a jisuv népi tanácsának (Vaad Leumi) végrehajtó bizottságába, ahonnan 1931 februárjában kilépett, majd 1939-ben újra csatlakozott. 1940-ben kiáltványt szerkesztett oroszul, majd ivritül olvasta föl a rádióban. Ebben egységre szólított föl, és az osztályharc, a nagyhatalmú Hisztadrut (csúcs-szakszervezet) ellen foglalt állást. 1941 elején daganatos megbetegedést diagnosztizáltak nála, a következő évben halt meg Jeruzsálemben.

A dúsgazdag Rutenberg alapítványt tett az ifjú nemzedék oktatása és nevelése céljából; ebből jött létre a Haifai Egyetem. Karmel-hegyi házában működik a nevét viselő ifjúsági központ.