Olivetti – a szocialista nagyiparos

Tisztesség és idealizmus

Bevallom, az Olivetti család történetét meglepőnek találtam.  Az olasz nagyiparos dinasztia szocialista volt, és szimpatizált a korai fasizmussal is; támogatták Mussolini szociális elképzeléseit.  Mindez akkor változott meg, amikor az olasz fasiszták 1938-ban zsidótörvényeket vezettek be.  Pedig Olaszországban az antiszemitizmus szinte ismeretlen volt, békében élt a kicsiny zsidó közösség.

Camillo Olivetti 1868-ban egy Torino közeli kisvárosban,  Ivrea-ban született.  Középosztálybeli zsidó családban nőtt fel, és miután 1891-ben Torinóban mérnöki oklevelet szerzett, az Egyesült Államokban próbált szerencsét.  Kaliforniában a Stanford Egyetemen tanult és oktatott.  Manapság igencsak híres az egyetem, de akkoriban majdhogynem ismeretlen volt, és azt gyanítom, hogy Olivettit az vonzotta a vadonatúj intézményhez, hogy az magas szintű, és ingyenes(!) oktatást biztosított hallgatóinak.

Manapság Stanford méregdrága magánegyetem, a kaliforniai Szilícium-völgy meghatározó oktatási intézménye.  Az egyetem környékén levő gyümölcsösöket kivágták, ott ma csúcstechnológiai vállalatok központjai találhatóak futurisztikus épületekben.

Camillo imádta  Amerikát.  Elektromérnöknek készült, de az írógép ragadta meg leginkább az Újvilágban.  Akkoriban kezdték forgalmazni a Remington írógépeket, amelyeket Olivetti  otromba monstrumoknak tartott.  Fejébe vette, hogy jobb, és szebb írógépet tervez.  Azok mechanikailag is megbízhatóbbak lesznek, és díszére válnak minden irodának.

Visszament Olaszországba, ahol 1899-ben megnősült; felesége prominens keresztény család lánya volt. Boldog házasságban élt, gyermekei születtek.  Írógépén évekig bütykölt, több újítást honosított meg, majd 1908-ban, szülővárosában, Ivreában alapította meg cégét Olivetti SpA néven.  Két évvel később kerül piacra az M1-es írógép; ami valóságos szenzációnak bizonyult.  A gép igencsak drága volt, de megbízható és gyönyörű.

Olivetti egyfajta utópista szocialista volt, aki munkásait kollégáinak tartotta, velük együtt dolgozott, tisztességes bért fizetett, gyárait közösségekké szervezte.   Az olasz nagyiparosok megdöbbenésére, május elsején együtt menetelt munkásaival, és jobb körülményeket követelt minden olasz munkás számára!  Az Olivetti gyár lakóházakat, orvosi rendelőket és iskolákat épített az alkalmazottaknak, akik Itália legjobban megbecsült dolgozói voltak, és az olasz baloldalt támogatták.

 

A második világháború alatt sokuk csatlakozott az antifasiszta partizánokhoz, és amikor 1943-ban 40 Horvátországból menekült zsidóra bukkantak az észak-olasz Castellamonte városkában, az Olivetti gyár gépkocsikat küldött értük, majd a közeli Svájcba menekítették őket.

Camillo 1938-tól már nem vezette gyárait, 1943-ban 75 évesen elhunyt.  Fia, Adriano vitte tovább a cégbirodalmat.  Ő is szimpatizált a fasiszták szociális kezdeményezéseivel, de a második világháború alatt már a baloldali  antifasiszta ellenállási mozgalmat támogatta.  Letartóztatták, majd  sikerült Svájcba menekülnie, ott vészelte át a háborút.

A második világháború után visszatért, és újjászervezte az Olivetti vállalatokat.  Azok az olasz ipar jelképeivé váltak. A mechanikus pénztárgépek, számoló- és írógépek világszerte népszerűek voltak. A digitális technika viszont mindent megváltoztatott, a cégbirodalom nem tudott sikeresen átállni a számítógépek új világára.  Az Olivetti vállalatok ma részei a Telecom Italia konglomerátumnak.

Amikor 1943-ban a gyáralapító Camillo Olivetti elhunyt, már érvényben voltak a német nyomásra bevezetett faji törvények. Ugyan soha nem gyakorolta vallását, de egy észak-olasz városka, Biella kicsiny zsidó temetőjében temették el.  Feljegyezték, hogy amikor a közeli Ivrea-ban, az Olivetti gyár munkásai meghallották hogy Camillo meghalt, sok százan kerékpároztak a temetőhöz.  Nem volt az veszélytelen, hiszen akkoriban már a temető meglátogatása is „zsidóbérenc” bűnnek számított.

A zuhogó esőben sok százan álltak szótlanul, fedetlen fővel, a gyáralapító sírjánál.  A tisztességes nagyiparost, barátjukat és elvtársukat búcsúztatták.