Német zsidó városok az Unesco világörökségi listáján

Első alkalommal vett fel az UNESCO európai zsidó emléket a világörökségi listára.

 A németországi SchUM városok, azaz Speyer, Worms és Mainz együttesen képezték a középkorban az askenázi zsidóság szellemi központját. A SchUM egy mozaikszó, mely az egymással szomszédos helységek héber neveinek kezdőbetűből áll: Speyer (Schpira), Worms (Warmaisa – a W kiejtése itt: U), Mainz (Magenza). A 11. századtól az egész középkorban az európai zsidóság fejlődésének meghatározó impulzusai indultak ki innen. A Rajna-menti Jeruzsálemnek is nevezett település-együttes szinte mágnesként vonzotta a kor nagy vallástudósait, így például a Franciaországból származó Rásit (1040-1105). Biblia- és Talmud-magyarázataira zsidó és keresztény teológusok mind a mai napig rendszeresen hivatkoznak.

A három városban korszakalkotó építészeti megoldásokat vezettek be, mondhatni a kor zsidó építészetének innovációs központja volt. Ilyen a két jeruzsálemi templomot szimbolizáló két oszlop a wormsi zsinagóga középvonalában. Ezt később több helyen átvették, például Regensburgban, Prágában vagy Krakkóban. Irányadó volt az ún. Női zsinagóga is, ami tulajdonképpen egy toldaléképület a férfiak által használt részhez csatolva. Innen követhették a lányok és asszonyok az istentiszteleteket.  Női iskolák, rituális fürdők, talmud-iskolák működtek itt, amelyek több évszázadon keresztül mutattak példát a zsidó mindennapok tekintetében. A kereken ezeréves Szent Homokból, Európa egyik legöregebb zsidó temetőjéből indult ki egy, akkor újszerűnek számító temetkezési szokás: mindenkit egyéni sírban helyzetek örök nyugalomba.

E kivételesen gazdag örökség ápolása céljából Rajnavidék-Pfalz tartomány, a három város önkormányzata és zsidó közösségeik több mint tizenöt évvel ezelőtt közösen határozták el, hogy megpályázzák az UNESCO (az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete) világörökségi listájára való felvételt. A rangos jegyzékre kizárólag kiemelkedő egyetemes értékű kulturális és természeti helyszíneket kerülhetnek fel.

Mintegy negyven, különböző területen dolgozó szakember hat éven keresztül dolgozott az ezeroldalas beadványon. Végül tavaly januárban nyújtották be a kérelmüket Párizsban az UNESCO-nál, melyről tegnap döntött egy huszonegy tagú nemzetközi bizottság. Ugyan létezik harminckét olyan emlékhely, amely valamilyen módon kapcsolódik a zsidósághoz, de ami kizárólag ilyen jellegű, nem szerepel az UNESCO listáján. „A zsidó közösségi központok és temetők hasonló spektruma sehol máshol nem tanúskodik az európai zsidók kulturális teljesítményéről az askenázi zsidóság hagyományainak kialakulási szakaszában” – hangzik az indoklásban.

A munka nem fejeződött be, rengeteg további teendő vár a szervezőkre. „Meg kell néznünk, mely múzeumokat kell felújítani, látogatói központokat kell berendeznünk, meg kell szervezni a műemlékek monitorozását” – ad ízelítőt a Szombatnak Dr. Susanne Urban történész, a SchUM Városok Egyesületének ügyvezető igazgatója. „Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek megértsék: a zsidóság szerves része a német kultúrának, hiszen több mint ezer éve jelen vannak ezen a vidéken is” – folytatja. „Nyilván nőni fog a kultúra iránt érdeklődő turisták száma is.”

Hasonló véleményen van Malu Dreyer Rajnavidék-Pfalz tartomány miniszterelnök asszonya. Szerinte „a SchUM-városok emlékei nemcsak tanúi hazánk rendkívül gazdag zsidó történelmének, hanem a kereszténység és a zsidóság közötti kulturális kapcsolatot is jelképezik, és arra intenek bennünket, hogy ezt egy közös, nagy lehetőségnek tekintsük.”

A világörökségi listán 167 ország több mint 1100 kulturális és természeti helyszíne szerepel. Magyarországon – többek között – a Fertő-Hansági Nemzeti Park és a budapesti Andrássy út történelmi környezete része a világörökségnek.