„Nélkülük nagy ürességek tátonganának a magyar nyelvtudomány épületében”

A zsidótörvények korában – a magyar zsidóság hazafiúi hűségének kétségbeesett kiáltásaiként – értékes írások jelentek meg a magyar-zsidó sajtóban. Kiemelkedő tudósok, művészek történelmi tényekkel, érvekkel, fájdalmas érzelmekkel kívánták bizonyítani, hogy a magyar zsidóság a nemzet része. Ezt a törekvést láthatjuk viszont az 1939-től 1944-ig megjelent Ararát Magyar Zsidó Évkönyvekben is.

Részlet az első évkönyv előszavából:

„A gyűlölködés özöne elöl, mely sziszegve kúszik utánunk s már-már mindent elborít körülöttünk, ki nem kívánt volna még egy új Ararátot, ahová bárkájával elmenekülhessen? Ez az évkönyv, a zsidó írók és művészek alkotásaival, egy szerényebb kis Ararát szeretne lenni.”

Balassa József: ”Zsidó tudósok a magyar nyelvtudományban” című írása az 1940-es évkönyvben is ezt a törekvést tükrözi.

 

Alább részletek az írásból:

Midőn a múlt század harmincas éveiben a barátságosabb szellem lehetővé tette, hogy zsidó ifjak az orvostudomány mellett más tudományágakkal is foglalkozzanak. Az első világi tudomány, amely iránt érdeklődni kezdtek, a magyar nyelvtudomány volt. Ez is egyik bizonyítéka annak a ragaszkodásnak, amely a tudományos érdeklődésű zsidóságot a magyar nemzethez és a magyar szellemi élethez fűzte.

Az 1840-i országgyűlésen dr. Eötvös József felszólította az alig huszonötéves Bloch Móricot, hogy írjon egy könyvet, amellyel felkelti az emancipációs mozgalom iránti érdeklődést a magyarországi zsidóság körében. Így született meg Bloch Móric (később Ballagi Mór) első munkája (A zsidókról, 1840). Azután rögtön hozzáfogott Mózes öt könyvének fordításához s ki is adta héber és magyar nyelven. Ez a munkássága ekkor elég volt ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé válassza. ״A magyar nyelv teljes szótára“, ״ Példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye“ — a magyar nyelv szó- és szótárkincsének legalaposabb és hosszú ideig egyedüli számbavétele volt a nyelvújítás korszaka után. Ballagi híve volt a nyelvújításnak, de látva azt a túlzást és ízléstelenséget, amellyel Kazinczy gyenge utódai a magyar nyelvet rosszképzésű új szavakkal el akarták árasztani, felemelte ez ellen szavát ״ Nyelvújítás és nyelvrontás“ című értekezésében. ״ Nyelvünk újabb fejlődése“ címmel viszont megvédte az értékes, új szavakat ,és kifejtette hogy a nyelvújítás alkotásainak kíméletlen üldözése útját állná a nyelv történeti fejlődésének. Ballagi mint szótáríró és a nyelvújítás védelmezője írta be nevét a magyar nyelvtudomány történetébe.

Húsz évvel fellépése után egy másik szegény zsidó fiú hívta fel magára a magyar tudományos világ figyelmét. Wamberger (később Vámbéry) Ármin érdeklődése serdülő ifjú korában a török nyelv felé fordult; megtanult törökül és egy német-török zsebszótárt szerkesztett. Már huszonötéves korában megérlelődött benne a vágy, hogy Törökországba menjen, hogy keresse a magyarok őshazáját, eredetét. 1863-ban indult el első ázsiai útjára. Kolduló dervisnek öltözve tette meg ezt a hét hónapig tartó utat. Nem találta meg a magyarok őshazáját, de gazdag tapasztalatokat szerzett a középázsiai népek politikai és gazdasági élete felől. Ezt a tudását nagyra értékelték Anglia politikai körei, az angol közvéleménynek ez az elismerése végig kísérte őt egész életében. Többször megismételte utazásait a töröknyelvű népek alig ismert területein. Itthon nagy érdeklődést keltő vitát indított meg a magyar nép és nyelv eredete kérdésében ״A magyarok eredete. Ethnológiai tanulmány“ című munkájának megjelenésével. Azonban kiemelkedő nyelvtudósok – Hunfalvy Pál és Budenz József – munkássága ekkor már bebizonyította, hogy a magyar nyelv legközelebbi rokonai nem a török, hanem a finn-ugor nyelvek között vannak, amit Vámbéry is kénytelen volt elismerni. Vámbéry világhírét az ázsiai népek politikai és gazdasági helyzetét ismertető könyvei és legnagyobbrészt angol folyóiratokban megjelent cikkei szerezték meg. Ezt a munkásságát két fő gondolat irányította. Az egyik, hogy az iszlám nem ellensége a kultúrának, a másik, hogy az angolok és oroszok nagy versenyében Ázsiában, a műveltség és civilizáció terjesztése szempontjából Anglia térfoglalása és vezetése kívánatos. Ennek a rendkívüli életnek érdekes képét maga Vámbéry rajzolta meg „Küzdelmeim“ című könyvében.

A múlt század hetvenes éveinek elején ismét egy szegény, vidéki zsidó fiú kezdett dolgozni a magyar nyelvtudomány területén, az alig tizenkilenc éves Simonyi (Steiner) Zsigmond. A történeti múltat vizsgálta a legrégibb nyelvemlékek és a nép élő nyelvének tanulmányozása alapján. Fel kellett építeni a magyar nyelv grammatikája rendszerét. A nyelvtörténet alapján feltárni szerkezetének fejlődését, változását. Egymásután jelentek meg alapvető munkái a magyar kötőszókról, határozókról, az alaktan, a jelzők mondattana, a magyar szórend vizsgálata. Nevéhez fűződik a magyar nyelvtan tanításának újjáalakítása is.

Halász (Fischer) Ignác, később a kolozsvári egyetem tanára, a magyar nyelv képzőinek elemzésével foglalkozott. Svédország és Norvégia területén élő lappok között tett több ízben tanulmányutat és onnan hozott lappnyelvű szövegeivel gazdagította a finnugor nyelvtudomány anyagtárát. Szilasi (Sonnenfeld ) Móric, Halász utóda a kolozsvári egyetemen klasszikafilológiai készültséggel tárgyalta a magyar és az összehasonlító nyelvtudomány alaktani és jelentéstani kérdéseit.

Munkácsi (Munk) Bernát első tanulmányútja a votjákok földjére vezetett. Aztán a korán elhunyt Reguly Antal megfejtetlen vogul szövegei értésére a vogulok földjére utazott nyelvet tanulni. Több mint egy évig tartott ez a szenvedésekkel is teli, szibériai tanulmányút. Anyagát rendkívül értékessé teszi nyelvészeti, költői, mitológiai, etnológiai és őstörténeti tartalma. Feldolgozása évtizedeken keresztül tartott, a szerző életének utolsó percéig. Munkácsi kapcsolta össze a magyar nyelvészeti kutatást az őstörténeti kutatással és a magyarság ősműveltségének felderítésével. Széleskörű és gazdag tudományos munkásság mellett arra is jutott ideje, hogy mint a pesti izr. hitközség tanfelügyelője, irányítsa a vallásoktatást, kidolgozza tantervét és gondoskodjon a szükséges vallástani tankönyvekről.

Munkácsival egyidőben került az egyetemre Kunos (Lusztig) Ignác. Kunos arra vállalkozott, hogy a török nép körében ismerkedik meg az élő nyelvvel, ezért több ízben ment tanulmányútra: Kis-Ázsiába, Egyiptomba és a Balkán-félszigetre. Addig teljesen ismeretlen népnyelvi anyagot gyűjtött össze, költeményeket, meséket, Naszreddin tréfáit és népies színjátékokat.

E sorok írója (Balassa-Weidinger József) a magyar nyelv hangtanát az általános fonetika alapján dolgozta fel és a magyar nyelvjárások jellemzésével és osztályozásával óhajtotta megvetni a rendszeres nyelvjáráskutatás alapját. Erkölcsi kötelességének érezte fenntartani a „Magyar Nyelvőr“ folyóiratot.

Mindazok munkássága nélkül, akikről ebben a beszámolóban szóltunk, nagy ürességek tátonganának a magyar nyelvtudománynak ma szép, szilárd épületében.