„…mindig látom a jövőt” – Herzl Tivadar naplója magyar nyelven

A 2022-es év egyik legfontosabb hazai könyvpiaci eseménye volt Herzl Tivadar 1895 és 1904 között írt naplójegyzeteinek megjelentetése.

 

E publikálással sok évtizedes hiányt orvosolt a kiadó, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány. A napló sorsa éppoly kalandos, mint szerzőjéé, Herzl Tivadaré, akár hányatottabb is. Amint korábban Herzl Tivadarról alapvető írásokat közzétevő Shlomo Avineri összefoglalta[1], az első német kiadás már 1922-23-ban megjelent erősen meghúzva, Hans Herzl, Martin Buber és mások által cenzúrázva és erre épültek az első héber kiadások is. A szöveg első teljes kiadása angolul jelent meg 1960-ban – Raphael Patai szerkesztésében[2] –, amelyet később kritikai kiadások követtek, komoly tudományos apparátussal.

A Herzl-napló kiadása azért is figyelemre méltó, mert valójában nem egy, hanem három kötet látott napvilágot. A mű egyrészt nyomtatott formában jelent meg, amibe a szerkesztő, Baczoni Dorottya által válogatott szövegek kerültek, 634 oldalon, és a teljes szöveg elektronikus kiadásban (e-pub és mobi verzióban), s ez utóbbi – az én főként olvasásra használt tabletemen – 1918 oldalra rúg. A harmadik mű, amit mind a két kiadás magában foglal, Baczoni Dorottya szerényen bevezetésnek nevezett komoly és hosszú tanulmánya, amely akár egy kisebb könyvnek is tekinthető. A nyomtatott (és rövidebb) kiadás ára 6990 és 5103 forint között szór az üzletek kínálatában, míg az e-könyv ára, amennyiért én is megvettem – háromszoros terjedelem mellett – 4200 forintért érhető el mindenütt.

Az elektronikus kiadás legnagyobb előnye – és ez különösen hasznos funkció Herzl naplóinál – a szöveg feldolgozásának lehetősége: olvasói jegyzetek, kiemelések, idézetek, könyvjelzők készítése, és a kereszthivatkozások, lábjegyzetek könnyű elérése, különösen, ha ezek száma ezrekre rúg. S itt fontos szót ejteni a kiadói munkáról, amit a művek ismertetésekor általában mellőznek a recenzensek. A sajtóbeli ismertetők, beszámolók általában a művek lényegét próbálják megragadni, bemutatni – már ha nem a kiadó fülszövegét másolják be a cikkbe – de az olvasó előtt háttérben marad az a hatalmas, sziszifuszi munka, ami által egy-egy kiadás elkészül. Ezt a hiányosságot áltában a könyvkritikák sem pótolják. Herzl naplójának kiadása monumentális munkának tekinthető, hiszen majd 2000 oldalnyi szövegfordítás, lektorálás, nyelvi szerkesztés, a jegyzetapparátus összeállítása és a bevezető tanulmány készült el.

Kiemelendő a fordítók munkája, Mesés Péter és Betlen János magyar szövege gördülékeny, gyorsan olvasható, plasztikus. A kötet szerkesztője, Baczoni Dorottya bevezetőjében kritikusan ismerteti a korábbi német, angol és héber kiadásokat. De az olvasó nem tudja meg általa sem, hogy mi került a magyar verzióba az első német kiadásból – talán a lábjegyzetek egy része –, s a szerkesztő megfogalmazása arra utal, hogy a 80-as években megjelent kritikai kiadás alapján készült el a magyar fordítás. Érdemes lett volna ezt egyértelműen közölni az olvasóval, s akár a forrásokat jelölni is a szövegben. A könyv kolofonja nem említi, de a szerkesztéshez felhasználhatták az 1960-as Patai által létrehozott angol nyelvű kiadást: az akkori és a mai névmutató tartalmi egyezései ezt teszik valószínűvé. Bár a szerkesztő bevezetőjében nem rejti véka alá, hogy a „lábjegyzetek és a kötet végén fellelhető mutatók elkészítésekor jelentősen támaszkodtunk többek között a napló idegen nyelvű korábbi kiadásainak apparátusára is, ahol lehetett, frissítve is azt.” De a forrásmegjelölések a lábjegyzetek és mutatók esetében is elmaradtak. Ez pedig egy szakemberek által szerkesztett, tudományos igényű műben mindenesetre meglepő.

A tudományos igényű művek esetében a szerkesztés, szakmai és nyelvi lektorálás gyakran legalább akkora energiabefektetéssel jár, mint magának a mű szövegének, tartalmának megalkotása. Különösen áll ez a jegyzetek, (név)mutatók elkészítésére, ami nagyon fontos kapaszkodó egy több mint száz évvel napjaink előtt született mű értelmezéséhez. A Herzl-naplóban említett személyek többségének nevei már nem sokat mondanak a mai olvasóknak, s még kevesebbet fognak a jövőbelieknek. Így különösen szükséges a névmutatón túli kislexikon léte, mint az 1960-as kiadásban, de azt nem szűkebbre szabva, hanem inkább kibővítve lett volna érdemes publikálni. A naplóban tucatszor előforduló, és Herzl számára fontos iránytűt jelentő Frigyes badeni nagyherceg [Friedrich I. Wilhelm Ludwig von Baden, 1826. szeptember 9., Karlsruhe – 1907. szeptember 28., Mainau sziget (Konstanz)] egy rövidke mondatnál többet érdemelt volna, ahogy William Henry Hechler tiszteletes (1845. január 10. Váránaszi, India – 1931. január 31. Islington, Anglia), Herzl lelkes és jó kapcsolatokkal rendelkező támogatója, fellépésének „jósa”, és sokan mások is. A jegyzetapparátus megalkotása egy ilyen nagy műnél gigászi és komoly figyelmet igénylő, hónapokig tartó munka, s előfordulhat, hogy néha becsúszik olyan meglepetés, mint például a magyarázat után kiáltó lábjegyzet: „Sursum corda: Emeljük fel szívünket (latin). A szentmise prefációjának bevezetőjében elhangzó akklamáció.” Feltehetőleg e lábjegyzet forrása a Magyar Katolikus Lexikon online kiadása[3], de e kifejezések magyarázata és a forrás közlése nem csökkentené a szerkesztő érdemeit, hiszen senki sem úgy születik, hogy ismeri a prefáció akklamációját.

A magyar kiadás egyszerűen napló szóval jelzi Herzl Tivadar napi feljegyzéseit, a fordítás alapjául szolgáló német kiadás viszont a tartalmat értelmezve Zionistisches Tagebuch, tehát Cionista napló címmel jelent meg, jelezve, hogy a naplóíró gondolatai milyen tevékenység köré fonódnak. Tehát csalódnia kell azoknak, akik Herzl mindennapjaira, magánéletére, családi viszonyaira kíváncsiak. A Herzl-feljegyzések között előfordul az „akciónapló” kifejezés, s a szerző világossá teszi, hogy az írásmű a politikai tevékenysége és háttere s az ehhez kapcsolódó személyes benyomások megörökítését szolgálta, tehát nem csak az élmények, események belső feldolgozása, hanem egyértelműen a majdani kiadás céljából. „Beszéltem kedves L. Kellner barátommal. Mondtam neki, ha túlél engem, akkor törődjön a naplóm kiadásával. A napló folytatásokban jelenjen meg a Weltben.” (1898. május 25.) „Talán annak reményében írom ezt, hogy a jobb napokon emlékezzek majd. És elmondhassam: amikor a legnagyobb volt a szükség stb. Természetesen túlságosan bonyolult ember vagyok ahhoz, hogy naiv naplót írjak, még ha igyekszem is nem pózolni. De mindig látom a jövőt, amint bekukucskál a vállam fölött.” (1900. november 30.)

S itt jutunk el Herzl összetett személyiségéhez, amelyből villanásokat látunk a magyarul megjelent naplóban. Az 1983-ban a főként tudományos és tényirodalmat közlő Propyläen Verlag[4] által elindult német nyelvű Herzl-kiadás első kötete a személyes iratokkal nyitott (Briefe und autobiographische Notitzen – Levelek és önéletrajzi jegyzetek), és csak a második és harmadik kötet (Zionistisches Tagebuch) a magyar napló kiadásának alapja. (A további négy vaskos kötetben Herzl több tízezer tételes levelezését adták közre.) A magyar napló a címével is jelzi (1895-1904), hogy hiányoznak belőle Herzl ifjúkori feljegyzései, de az előre nem tudható, hogy elmaradnak a személyes bejegyzések is. Ahhoz, hogy teljes képet kapjon a magyar olvasó, talán érdemes (lett volna – lesz) a politikai napló kiadását a személyes iratok kötet fordításával kiegészíteni; de meg kell jegyeznünk, hogy ilyen hatalmas munkára, amit a szöveget gondozó Alapítvány elvégzett, csak megfelelő pénzügyi és tudományos háttérrel bíró szervezet képes, s ilyenből manapság nem sok találtatik. A most megjelent művet ezért érdemes párhuzamosan olvasni egy-egy-egy részletes Herzl életrajzzal, és mellé keresni egy cionizmustörténeti munkát is, s vissza-visszalapozni a bevezető tanulmányhoz.

A kronologikusan sorakozó bejegyzéseket olvasva talán igazat adhatunk Slomo Avinerinek és a Herzl-ről többször is publikáló Heller Ágnesnek[5], akik fejlődés-dokumentumként tekintettek Herzl naplójára. Ahogy egyetérthetünk a korábban Herzl-életrajzot[6] publikáló Novák Attila véleményével[7] is abban, hogy azok a sablonok, miszerint Herzl „a pesti fiú”, „a konzervatív”, „a vallásellenes”, csak feltételekkel állják ki a próbát. Herzl pályafutását nem lehet statikus jelzőkkel, merev klisékkel megragadni: az elérendő távoli cél érdekében rugalmasan alkalmazkodott az adódó helyzetekhez, ha kellett, rabbikat, ha kellett minisztereket, bankárokat győzködött fáradhatatlanul. Herzl arra törekedett, hogy elfogadtassa azt az eszmét, hogy a zsidó nép a nagy nemzetek által garantált létű önálló államot hozhasson létre. Azon dolgozott, hogy az ehhez szükséges eszközök rendelkezésre álljanak: zsidó bank, földvásárló társaság, működő szervezet. Az eljövendő állam tervei, Herzl „víziói”, „álmai” a műveltségén, élettapasztalatán alapuló keretek, s nem változtathatatlan, elérendő, kőbe vésett célok voltak. Álmodozó volt-e Herzl – amivel sokan próbálják kicsinyíteni tettének nagyságát? A történelem utólagos tanúsága szerint nem. De talán már a kortársak szerint sem, hiszen tömegek várják utazásaikor a pályaudvarokon. Számára meghatározó kollégái, szerkesztőségbeli főnökei nem támogatták, de nem is akadályozták politikai tevékenységét. »A mostani viszonyom a Neue Freie Presse kiadóival: Bacherrel kellemes. Benedikt tréfálkozni szokott: „A Herzllel vigyázni kell. Talán mégis igaza van. Ha bejön, mindig azt hiszem, Jézus Krisztus lépett be.”« (1898. március 18.) A cionizmus Herzl fellépése előtt is létezett, ahogy cionista szervezetek is, eszméinek előfutárai és hozzá hasonló ideológusok is akadtak. A Herzl-csoda abból fakadhatott, hogy fáradhatatlan munkával el tudta érni, hogy a zsidó állam létrehozásának kérdése nemzetközi politikai témává váljon, és az eljövendő zsidó állam megvalósítására szervezetek és egyének sokasága fogjon össze. De szerencsés is volt: jó időben vette észre az aktivitás lehetőségét.

A 19. század vége, amikor fellépett, az új eszmék születésének és kiterjedésének kora. Aktívan zajlott a nagyhatalmak erőpozícióinak újrarendezése, amikor Németország – ahová kulturálisan Herzl is tartozott – helyet, befolyást követelt a nap alatt. A megrendült erejű Oszmán Birodalom pedig csábító lehetőségeket kínált a nagyhatalmak beavatkozása számára, területének újraosztására. De eközben zajlott a 19. századi gazdaság modernizációja, megújulása, és szellemi-művészeti átrendeződése. Erősen jelentkeztek a válságjelenségek, és nem csak az Oszrák-Magyar Monarchiát, hanem Európa egészét is feszítették társadalmi, szociális-jóléti, illetőleg hatalmi-politikai problémák, s ezek között csak egy volt a feléledő és a társadalmi rendet is fenyegető antiszemitizmus. Herzl érdeme, hogy a 19. századi európai nacionalizmusok egyik utolsó felvillanásaként célt adva (egy zsidó állam megteremtésének eszméjével) egy irányba csatornázta és energiával töltötte meg a több helyen is már felbukkant zsidó nacionalizmust, útkeresést: hogy a kétezer éve vándorló népnek is legyen saját hazája. A zsidó-keresztény kulturális talajon felnőtt Európa csak ideig-óráig húzhatta ennek megtagadását. Láthattuk, hogy ez az időhúzás – és a politikai-ideológiai antiszemitizmus hatalomra jutása és lealjasodása – hatmillió életet követelt a kontinensen, s azt is, hogy Izrael Állam megszületéséhez már nem volt elegendő a kivérzett Európa, a 20. században felemelkedett szuperhatalmak kellettek hozzá.

És milyen árat fizetett mindezért Herzl? Ennek egy része mégis kiderül a forráskiadványként szolgáló naplóból. „Szüleim öreg háziorvosa, dr. Beck megvizsgált, és az izgalom által előidézett szívműködési zavart állapított meg. Nem érti, hogy miért foglalkozom a zsidók ügyével; és a környezetéhez tartozó zsidók közül sem érti senki sem.” (1896. március 17.) Az olvasó végigkísérheti a szívbetegségével viaskodó Herzl-t a fizikai összeomlás útján. E bejegyzés után még nyolc év adatott meg neki. A napló a politikai cselekedetekre fókuszál, s csak érzékelhetjük, hogy közben gyerekek nevelésével foglalkozik, lakóhelyeket cserél, eltemeti apját, keményen dolgozik lapjánál, a Neue Freie Pressénél, ahol párizsi levelezőből tárcarovat vezető lesz, irodalmi és színpadi műveket alkot. Nem egy gyertyát éget kétfelől, hanem egy hanukia minden gyertyáját. Mondhatjuk, hogy az életét áldozza az eszméiért, s nagyon kérdéses, hogy nem lett-e ennek áldozata a családja is.

A Herzl életét kutatók a napló fényében újabb feldolgozandó témákat nyerhetnek. A naplóból megerősítést nyer Schweitzer Gábor véleménye[8], hogy miért nem kellett Herzl a pesti zsidóknak: Herzl-nek sem kellettek az asszimiláns magyar zsidók. Nagyon sok háttéranyaggal szolgál a napló az európai politika, zsidókérdés, asszimiláció és antiszemitizmus kutatásához. Baczoni Dorottya történész[9], a kiadás szerkesztője és a napló bevezetőjének szerzőjének írása részint summázata a Herzl-irodalomnak (komoly irodalomjegyzékkel), másrészt a szerkesztés során gyűjtött impulzusok megszűrt tanulsága. Bár talán vitatható néhány értékelése, például Herzl viszonya munkahelyéhez, a Neue Freie Presséhez, fontos, hogy kiemeli és pontosan érzékelteti a talán egyik legfontosabb és kevéssé tárgyalt tényt, hogy Herzl elindulásához a politikai cionizmushoz vezető úton elengedhetetlen eszköz volt az újság zászlaja, amíg neki magának nem lett saját – cionista – lobogója. A Neue Freie Presse ugyanis nem egy volt az európai lapok sorában, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia vezető médiuma, félhivatalosan a kormány lapja volt.

A naplókiadás nagyon fontos mérföldkövet jelent a hazai forráskiadások sorában. Meg kell ismerni.

 

***

Az e-könyvekről Herzl ürügyén

A Herzl-napló elektronikus kiadása ürügyén némi kitérőt kell tennünk az elektronikus könyvek vidékére. Az e-könyvek esetén az árazás azért fontos, mert bár egyre több kiadó ismeri fel az e-könyvkiadás előnyeit, gyakran még mindig nincs árkülönbség a kiadások között annak ellenére, hogy az e-kiadással milliós nyomdaszámlákat takaríthat meg a kiadó, különösen ilyen hatalmas terjedelem mellett. Ilyen különleges művek esetén – amikor elsődleges lehet a szakmai, tudományos, oktatási felhasználás – erősen ajánlott (lenne) az e-könyv kiadás megvalósítása. Gyakran hivatkoznak az e-könyvkiadás ellenzői arra, hogy az olvasók lopják, pontosabban egymás között ingyen, így illegálisan terítik kiadványaikat – mintha a nyomtatott könyv nem lenne ingyen kölcsönadható –, de csökkenne az illegális felhasználás mértéke az elfogadható, de a ráfordításokat tükröző ár mellett. Az e-könyv kiadások ennél komolyabb problémája – és ez igaz erre a kiadásra is –, hogy a különböző e-könyv-olvasó készülékek, illetve -szoftverek más és más szabványokat, megjelenítési módokat követnek, implementálnak, így kevés annak az esélye, hogy a tördelt mű a kiadói célok szerint jelenik meg az összes tableten, összes e-könyv olvasón, s az összes számítógépes monitoron. Így például az általam a tableten évek óta használt ReadEra-ban a Herzl-napló napi feljegyzéseinek dátumai nem válnak el az előző napi bejegyzésektől, ezek zavaróan összecsúszva jelennek meg, tehát minden bizonnyal ez a szoftver nem találta egyértelműnek az adott stíluslap definícióját, így pontatlanul jelenítette meg a szöveg formázását. De ugyanaz a szöveg a szabványoknak minden tekintetben megfelelő Calibre alkalmazásban már tökéletes volt. Az e-könyvkiadások esetében érdemes lenne publikálni egy kiadói ajánlást: milyen rendszerekre (készülékekre, szoftverekre) optimalizálták, tesztelték az adott művet.

Jegyzetek

[1] Avineri, Shlomo „Theodor Herzl’s Diaries as a Bildungsroman”. Jewish Social Studies, vol. 5 no. 3, 1999, p. 1-46. Project MUSE, doi:10.1353/jss.1999.0001.

[2] Patai József, a hajdani Múlt és Jövő szerkesztőjének fia, eredetileg Patai Ervin György (1910-1996). Patai József írta az első átfogó, nagy terjedelmű Herzl életrajzot magyarul 1932-ben.

[3] http://lexikon.katolikus.hu/S/Sursum%20corda.html

[4] Német nyelven ez a kiadó jelentette meg Mindszenty József emlékiratait is. „József Kardinal Mindszenty: Erinnerungen”. Propyläen-Verlag Berlin 1974, 438 pp.

[5] Heller Ágnes: Herzl Tivadar 150 éves. Múlt és Jövő, 2010/1. 25-33. o. https://multesjovo.hu/termek/mult-es-jovo-2010-1/ és Heller Ágnes: Új könyv a politikai cionizmus elindítójáról. Múlt és Jövő, 2015/1. 87-89.o. https://multesjovo.hu/termek/mult-es-jovo-2015-1/

[6] Novák Attila: Theodor Herzl. Vince Kiadó, 2002.

[7] Novák Attila: Herzl, avagy a konzervatív funkció. Országút, 2022. október 3. https://orszagut.com/tudomany/herzl-avagy-a-konzervativ-funkcio-3269

[8] Schweitzer Gábor: Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak? Budapesti Negyed, 1994. 2. szám. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00004/herzl.htm

[9] 2009-2016 között a Terror Háza Múzeum, 2019-től az ezt fenntartó alapítvány munkatársa, 2021-től a XX. Század Intézet igazgatója. Forrás: https://terrorhaza.hu/hu/hir/20-eves-a-terror-haza-muzeum-baczoni-dorottya