“Mindent megtettél, de belsőleg szkeptikus maradtál”
Emlékezés dr. Garai Yuda Andrásra (1928-2014), Az ördög vigyorgott a lángokból c. könyv szerzőjére.
Yuda, Öreg Barátom, beváltottad, amiről már hosszú idő óta beszéltél nekünk. Hittük, tudtuk, de nem akartuk valóságnak elfogadni. Nyolcvanhatodik évedben egy lövéssel szétroncsoltad az agyadat, amelynek immár kihunyt funkciója a világban párját keresheti. Különleges, normális, rendkívüli ember voltál – s maradsz, hisz emlékedet visszük tovább, mi, akivel megosztottad gondolataid.
Pécsett, ahol egy fél emberöltőnyi különbséggel felnőttünk, nem ismertük egymást. Négy éves voltam, amikor végleg elhagytad a várost. Hatvan évvel később a Holokauszt emléke hozott össze bennünket. Te, tizenhat éves korodban követted szerelmedet a gettóba. Végigjártad Auschwitzot és a többi lágert, mint ezt az Az ördög vigyorgott a lángokból című, héberül, németül és magyarul (ebben a sorrendben) megjelent könyvedben megírtad. Hajszál híján ott maradtál, mint a többi pécsi fiú. Visszatértedkor a város fanyalogva fogadott. Érettségi, cionista mozgalom, hamar rájöttél, hol a helyed. A negyvenes évek végén alijáztál, és utolsó pillanatodig Izrael volt az otthonod.
Jeruzsálemben befejezted a Pécsett megkezdett orvosi egyetemet. Közben tányért mosogattál, pénzt kerestél. Először nőgyógyász, majd pszichiáter lettél. Aktívan átélted Izrael induló éveit. Csak a nekem elmesélt történeteidből történelemkönyvet lehetne írni. Szakmailag sikeres voltál, szép házad volt Ramat Avivban. Hosszú éveken át beszéltél fiataloknak és öregeknek Németországban, Magyarországon és Izraelben a Holokausztról, a felvilágosítás, a megbékélés fontosságáról. Mindenkivel szóba álltál, szenvedélyesen vitatkoztál. Intenzív, pozitív kapcsolatban voltál az auschwitzi tömeggyilkos Otto Moll lányával. Fogadtak a németországi Bundestagban. Dachauba, Kauferingbe jártál a megemlékezésekre… Mindent megtettél, de belsőleg szkeptikus maradtál. Mit mondjak, az idő igazat adott Neked.
A későbbi években állandó tagja lettél a tel-avivi és netanjai „parlament”-nek, a magyar anyanyelvűek heti találkozójának. Központi személy voltál. Orvosi tanácsokat adtál, leveleket fordítottál, politizáltál, aktív társalkodó, minden iránt érdeklődő, széleskörű, humán műveltségű ember voltál. Eljártál a litván túlélők találkozóira, a netanjai aggok házában látogattad az idős zsidókat. A telefonod állandóan csengett, tanácsodat kérték. A netanjai franciákkal anyanyelvükön, orosz szomszédaiddal jiddisül beszéltél. Mindenkivel megtaláltad a hangot. Szeretted, nagyon jól ismerted és gyakran idézted a magyar irodalmat. A hétfő déli netanjai koncerteken megvolt a törzshelyed az utolsó sorban. Orosz vendégművészek léptek fel, az előadásoknak egyedülálló hangulata volt; visszaköszönt a XIX. század.
Könyvedet olvasva megismerhettem nagyapám életének utolsó hónapjait. Egy vagonban utaztatok Pécsről Auschwitzba. Tőled tudtam meg, hogy nagyapám 62 éves korában még hónapokra a lágerba került, míg végül is Mengele a gázba küldte.
Meglátogattalak, bizalmadba fogadtál és az utóbbi hat évben rendszeresen visszatértem hozzád. Te Németországba még el-eljöttél, de Magyarországra már nem kívánkoztál, mint mondtad, amíg ott a magyar gárda masírozik, nem jössz. Sajnos, túléltek Téged.
Yuda, Te számomra a lamed váv-ok egyike voltál. Tisztelem Benned, hogy a Rád szakadt, számunkra elképzelhetetlen terhet egész életed során magadra vetted, nem fojtottad el, beszéltél róla, tanítottad, a mindennapod lett. Azt mondtad, minden éjjel erről álmodsz. Te, aki sorstalanságod kora után saját kezedbe vetted, és sikerrel formáltad életedet, a lehajló ágon éltél a szabad akarat utolsó lehetőségével és véget vettettél neki.
Öreg Barátom, Tanítóm, nyugodj végre békében!
