Mik azok a magyar kibucok?
Ők voltak a jövő címmel a magyar alapítású kibucokat mutatja be egy új kiállítás, melynek az Izraeli Kulturális Intézet ad otthont. Az anyaggyűjtést az Infopoly Alapítvány végezte. A kiállítás egyik kurátorával, Szilágyi Erzsébettel beszélgettünk.
A cikket illusztráló archív felvételeket Amram Nevo készítette, Givat Haim Ihud kibucban, 1952 és 1954 között. A képeket Heidi Ephron, a kibuc archívumának vezetője juttatta a kiállítás készítőihez.
Mit tekintünk magyar alapítású kibucnak?
A látogatók 25 kibucot ismerhetnek meg e kiállításon, amelyeket 1937-1952 között magyar zsidók alapítottak. A kiállítás anyagába nem vettük be azokat a kibucokat, amelyekbe a magyar zsidók, mint kiegészítő csoportok tagjai érkeztek.
Hogyan lehet Magyarországon kibucokról anyagot gyűjteni?
A kiállítás létrejöttét biztosító Infopoly Alapítvány elnökével, Dombi Gáborral 2015 októberében kezdtük el a gyűjtőmunkát. Az ő ötlete volt ez a kiállítás, én pedig, mint volt kibuctag nagyon örültem annak a lehetőségnek, hogy bemutathatjuk ezeket a településeket.
Először a Haifa Egyetem kibucokat kutató csoportjának írtunk, de a kutatócsoportot vezető professzor asszony csak két magyarok által alapított kibucot tudott megnevezni. Továbbirányított bennünket a kibucmozgalom vezetőségéhez, akik szétküldtek egy levelet a kibucokba a kérésünkkel. Erre azonban csak két-három kibucból válaszoltak. Ez után végignéztük mind a 274 kibuc összes fellelhető történeti anyagát az interneten, beleértve a Youtube csatornáit is. Amelyik „gyanús” volt, azzal a kibuccal megpróbáltunk valahogyan kapcsolatba lépni.
A kibucok általában archiváló buzgalmukról ismertek. Ez megkönnyítette a dolgukat?
Ugyan a kibucok többségében van archívum, de a fotók sok helyen nincsenek katalogizálva. A kibucok egy részében az archívumot vezető idősek már meghaltak, s nincs, aki ezzel a témával foglalkozzon. A képek többségét kis méretben kaptuk meg, mert nem minden kibucban tudták őket beszkennelni és felnagyítani. Kaptunk fotókat családi albumokból is, de ezek többsége is kicsi volt. Gábor felvette a kapcsolatot az izraeli miniszterelnökség sajtóosztályával is. Onnan is kaptunk fotókat. Csatlakoztunk továbbá több Facebook csoporthoz is, ahol a tagok szintén segítettek a kép- és történeti anyag összegyűjtésében.
Egyszóval a kiállítás rendkívül hosszadalmas, rengeteg levélváltást, telefonálást igénylő gyűjtési folyamat eredménye.
A tény, hogy éppen magyar alapítású kibucokról gyűjtöttek anyagot, megkönnyítette vagy inkább megnehezítette a dolgukat?
A 25 kibuc nagy részének rendkívül szép és gazdag honlapja van, de a kezdetekről a legtöbb kibuc keveset ír. Amelyek igen, azok sem foglalkoznak igazán részletesen az alapítók életével, származási helyével. Mi azt tapasztaltuk, hogy sok helyen csak úgy említik őket: Kelet-Európából jöttek. Ez talán azért is van, mert a magyar zsidóság a kibucban igyekezett a legteljesebb mértékben minél hamarabb izraelivé válni. Sem egymás között, sem a gyermekeikkel nem beszéltek magyarul, héber neveket adtak nekik, és szinte soha sem beszéltek velük a múltról. Legfeljebb csak nagyon idős korukban, amikor a gyermekeik faggatták őket a Magyarországon eltöltött időkről.
Érdekes ugyanakkor, hogy ennek ellentmond néhány visszaemlékezés. Ezek szerint a magyar zsidók egymás között sokáig magyarul beszéltek, s volt, ahol tábla figyelmeztette őket, hogy héberül kell beszélniük a közösségi terekben. Van olyan kutató is, aki azzal támasztja alá a magyar zsidók beilleszkedési nehézségeiről szóló történetek hitelességét, hogy felemlíti, hogy milyen sokáig megéltek a magyar nyelvű könyvesboltok, újságok is. Ezt az álláspontot a városlakókra nézve nem vitatva úgy látjuk, hogy a kibucok lakóit a politikai, szellemi közösség kovácsolta egybe, s ők elkötelezetten egy új hazát, egy új családot építettek maguknak. S ennek alapja a héber nyelv volt.
A megnyitó közönsége
Úgy látjuk, hogy a kezdetek kutatása nem csupán nekünk fontos. Vannak olyan kibucok is – például Dvir/Dvira, Beit Kama – ahol néhány évvel ezelőtt nagyon értékes felvételeket készítettek az akkor még élő alapító tagokról, akik elmesélik élettörténetüket, s a kibuc első éveinek történetét.
Azt se felejtsük el, hogy a kibucok hatalmas változásokon mentek/mennek keresztül az utóbbi években. A múlt háttérbe szorul, és – mint mindig is ‑ inkább a jelen és a jövő foglalkoztatja a kibucban élőket.
Dombi Gábor, Novák Attila, Szilágyi Erzsébet és Vered Glikman a kiállítás megnyitóján
Mit kell még tudnunk a kiállításról?
Fontos megemlíteni, hogy a kiállítást az Izraeli Kulturális Intézet támogatta, Dr. Vered Glickman igazgatónő vezetésével. A tárlatot Novák Attila történész, a magyar cionizmus ismert kutatója nyitotta meg.
A kiállítás január 10-ig lesz látható az Izraeli Kulturális Intézetben. A belépés díjtalan.
