Megtalálták az ókori héber nyelv elődjét?

Az Irakban talált két 3800 éves ékírásos tábla a héber nyelv elődjéről tudósít.

Az amorita nyelvű táblákra az öbölháború idején, mintegy harminc évvel ezelőtt bukkantak rá.

Nem minden nap adatik, hogy asszirológusok új hírekkel álljanak elő kutatásaikkal.

Az ókori Mezopotámia  történetének, régészetének és nyelveinek kutatói az akkád, sumér, elámi, arámi és ugarit nyelv emlékeivel foglalkoznak, ékírásos táblák jelentését vizsgálják, ám az elmúlt hét újdonsággal szolgált.

„Hát ez valami szenzációs, egészen izgalomba jöttem” – nyilatkozta Nathan Wasserman, a Héber Egyetem Régészeti Intézetének és Ókori Közel-Keleti Civilizációk tanszékének professzora. Kollégája, Yoram Cohen a Tel-Avivi Egyetem Régészeti Intézetének professzora csatlakozott hozzá, amennyiben „alapvető jelentőségű paradigmaváltásról” beszélt, és a kutatási eredményeket „bámulatosnak” nevezte.

Az ókori kelet központjának számító területről az i.e. 1800 körüli, azaz 3,800 évvel ezelőtti időkből származó két ékírásos tábláról van szó. Az óbabiloni birodalom uralkodó dinasztiáját alapító Hammurabi kora volt ez, akitől az ókori kelet törvényeit tartalmazó oszlop maradt ránk. Ezeket a törvényeket jelentőségükben számos tudós a Tóra törvényeihez hasonlítja.

A két táblát Irakban találták az öbölháború idején, majd a régióból biztos helyre szállították (egyesek szerint ellopták). Később elkavarodtak az ásatásokban talált tömérdek más dokumentum és régészeti lelet között. Csupán harminc év után fedezte fel újra két kutató. „Andrew George a Londoni Egyetemről és Manfred Krebernik a Jénai Egyetemről méltán nevezhetők Ronaldónak és Messinek az archeológia világában” – jelentette ki Wasserman – hogy a szélesebb közvélemény is értse jelentőségüket.

A Franciaországban megjelenő Revue d’assyriologie et d’archéologie orientale c. tudományos folyóirat legutóbbi számában a két tudós közzétette a két tábla fényképét, valamint tartalmuk részletes elemzését.

A táblák szövege – mint valami nyelvkönyv – két részből áll. Az elsőben szavak és kifejezések találhatók  amorita/kánaáanita nyelven – amely egy olyan nyelv, amiről eddig a tudósoknak nagyon kevés ismeretük volt. A második tábla az amorita szöveg akkád nyelvű fordítását tartalmazza; ez az ókori kelet egyik – a kutatók által jól ismert – nyelve, amit jól tudnak olvasni és fordítani.

“Ez egy nagyon régi szöveg; és bárki, aki tud héberül, rögtön ráismer a szavakra. Nem kell nyelvésznek lenni, hogy felismerjük a kapcsolatot a héberrel” – mondja Cohen. „Tulajdonképpen az őseinkkel nézünk szembe… Ez egy fontos fölfedezés mindazok számára, akik beszélik a hébert.” – teszi hozzá Wasserman.

Cohen megjegyzi, hogy „minden kétséget kizárólag” az i. e. második évezredben már létezett egy a héberre erősen emlékeztető beszélt nyelv, pedig mindmáig úgy vélték, hogy az csak az i.e. első évezredre volt jellemző.

Cohen az ékírásos amorita/kánaánita szöveget átírta héber betűkre. Az eredmény magáért beszél. Olyan – a héberre nagyon hasonlító – töredékeket talált, mint ’önts bort’, ’teríts meg’, vagy ’hozzál kenyeret’.

Ez a „nyelvkönyv”, ami az emberi kommunikációhoz szükséges alapvető mondatokat tartalmazza, gyakorlatilag az amorita/kánaánita nyelv egyetlen és mindmáig leggazdagabb forrása. „Mindeddig Babilóniából és a Kánaánból származó tulajdonneveket és főneveket ismertük. És tessék: a nyelv teljes dokumentációjában tárul föl, nyelvtannal, szókinccsel, kifejezésekkel, sőt költészettel”– mondja Cohen.

Wasserman alig volt képes palástolni lelkesedését; különösen az istenek neve és a szerelem kifejezése hatotta meg. “Szinte hihetetlen, de valamiféle hébert beszéltek. legalábbis ahhoz nagyon közelit, – mondja Cohen, „a héber anyját”, és hozzáteszi: a legtöbb tudós egyetért abban, hogy a héber ebből az amoritából fejlődött ki, azzal rokon.

Kik voltak ezek az amoriták, akiknek a nyelvét most fedezték föl?

“Ez a legnagyobb rejtély” – válaszol Cohen.

“Ez a nép hirtelen bukkant föl, vagy – ha pontosabbak akarunk lenni – i.e. 1800 körül vált politikailag éretté. A Biblia szerint az amoriták Kánaánban éltek, amikor azt az izraelita törzsek elfoglalták. A zsidóknak megparancsolták, hogy „vágják le” leszármazottaikat, és Ámos könyve úgy ábrázolta őket, mint akik „sudárak, mint a cédrus, és erősek, mint a tölgy.”

Haaretz – Bassa László