Levéltárból merített zsidó identitás

Írta: Kalcsics Ildikó - Rovat: Irodalom, Történelem

Magánkiadásban jelent meg Ungár Kati Mozaikok című családtörténeti gyűjteménye, mely időben és térben is szerteágazó rokoni szálak után kutat. A háború utáni kilátástalanság helyén mára a vállalt zsidó identitás öröme tárul elénk a könyvből, melyet Budapest és Sopron után most Szombathelyen is bemutattak.

Ungár Katalin

Ungár Katalin 1951-ben született az akkor már Vas megyéhez tartozó Simaságon. Édesapja erdélyi munkaszolgálatban, budapesti édesanyja a gettóban élte túl a háborút. A falubeli családi boltjukat elvették, a megélhetés nehézsége miatt Kati Pesten árvaházba került, nővére és édesanyja rokonoknál húzták meg magukat. Intézeti élményei nyomán vont mérlege („Bármi mást, de közösséget nem akartam vállalni a zsidósággal” – írja az Előzmények című részben) évtizedek fájó tapasztalatát zárta időkapszulába.

„Közel ötven éven át nem foglalkoztam a zsidóságommal – folytatja A változás című fejezetben. – […] Aztán nálam is, mint oly sokaknál, idősebb korban felmerült a kérdés: honnan jöttem, kik voltak az őseim?” A kérdések pedig választás elé állították, „mert a kutatóhelyeken ki kellett mondani, hogy »én a zsidó anyakönyveket szeretném megnézni«”. A kutatás mellett döntött, bő négy évvel ezelőtt. Ebből a munkából származott a most megjelent személyes, de helytörténészek, családfakutatók számára is gazdag forrást kínáló családtörténeti mozaik.

De ebből született az az élmény is, amelyet így foglalt össze:

„Győzött a kíváncsiság, kutattam, sokat, sok helyen. Találtam is rokonokat, holtat és élőt is. És ez a kutatás óriási változást hozott az életemben. Egyre nőtt a család, szaporodtak az ősök, és így lett nagy családom. Sok-sok zsidó ember. Ezek az én rokonaim. Megelevenedtek, ismerem őket, tudom a nevüket, születési helyüket. Bächer Iván író személyes ismerősöm volt. Azt írta rólam egy könyvében, hogy én gyökértelen vagyok. Akkor igaza volt, de ma már nem vagyok gyökértelen.”

A könyv megírására – ami a szerző eredeti tervei között nem szerepelt – többek között Szántóné dr. Balázs Edit, az ORZSE docense bátorította Katalint, látva a tudományos mércével is tekintélyesnek mondható, alapos gyűjtést. Vas megyei vonatkozásban Feiszt György történész-levéltáros volt segítségére, a grafikai tervezést pedig az a Kassai Ferenc végezte, aki a szombathelyi zsidóságról összeállított nagyszabású Szemtől szemben kiállítás és album kivitelezője volt. (Érdekesség, hogy Katalin kutatása időben csaknem egybeesett a kiállítást és az albumot létrehozó Kelbert Krisztina muzeológus szintén éveken át tartó anyaggyűjtésével, így a helyi átfedés miatt hamarosan meg is ismerkedtek egymással, támogatva egymás munkáját.)

Maga a kötet negyven különálló történetet, 52 képet, hat családfa-ábrát és a névmutatóban 137 vezetéknevet tartalmaz – az ezekhez kapcsolódó, bemutatott személyek száma azonban értelemszerűen ennél jóval több. Bár műfaját tekintve egyfajta könnyed, „kávéházi beszélgetésfüzérnek” szánta könyvét a szerző, megpróbálva visszaadni az egymásra találások néha kalandos, néha felemelő hangulatát, a holokauszt témáját nem kerülhette meg. Ahogy minden egyes megismert sorsnál, történetnél, úgy a vészkorszakot túlélt, vagy abban éppen odaveszett emberek esetében különösen úgy érezte: emléküket meg kell őrizni és tovább kell adni.

A kutatás során a szerző azt találta, hogy mások mellett távoli rokona Soros Györgynek és Várnai Zseninek is – hogy más hírességekről ne is essék szó. Egyik legkorábbi őse, akit sikerült felkutatni, Ascher Lemmel Halevi Glogau eisenstadti rabbi volt, aki 1704-ben született a délnyugat-lengyelországi Glogauban (ma Glogów), sírja pedig ma is megtalálható Eisenstadtban. Halálának éve 1789.

A könyvbemutató közönsége

Technikai szempontból az online családkutató portálok járultak hozzá leginkább Katalin munkájának sikeréhez, ezek révén talált rá számos, gyakran távoli országokban, földrészeken élő harmad-, negyedfokú unokatestvérre és más rokonra, akikkel aztán levelezésbe, információ- és képcserébe kezdtek. Az évek során maga a szerző mintegy 8 ezer nevet töltött fel a Geni családfaszerkesztő programba, és a Szombathelyről elhurcolt több mint 3 ezer zsidó nagy részének nevét és családfáját ismeri. Mindezekről is sok történetet tartalmaz a kötet, külön fejezetet szentelve azoknak a Holokauszt túlélőknek, akik Szombathelyről vagy más dunántúli helyiségekből származtak.

Ungár Katalin ma Ausztriában, Wiener Neustadt (Bécsújhely) közelében él, de gyakran látogat Magyarországra, és a könyvben megadott elérhetőségein keresztül szívesen felveszi a kapcsolatot a családfakutatás iránt érdeklődőkkel. Könyve megrendelhető a [email protected] e-mail-címen.

 

 

[popup][/popup]