Levéltárból merített zsidó identitás

Magánkiadásban jelent meg Ungár Kati Mozaikok című családtörténeti gyűjteménye, mely időben és térben is szerteágazó rokoni szálak után kutat. A háború utáni kilátástalanság helyén mára a vállalt zsidó identitás öröme tárul elénk a könyvből, melyet Budapest és Sopron után most Szombathelyen is bemutattak.

Ungár Katalin 1951-ben született az akkor már Vas megyéhez tartozó Simaságon. Édesapja erdélyi munkaszolgálatban, budapesti édesanyja a gettóban élte túl a háborút. A falubeli családi boltjukat elvették, a megélhetés nehézsége miatt Kati Pesten árvaházba került, nővére és édesanyja rokonoknál húzták meg magukat. Intézeti élményei nyomán vont mérlege („Bármi mást, de közösséget nem akartam vállalni a zsidósággal” – írja az Előzmények című részben) évtizedek fájó tapasztalatát zárta időkapszulába.

„Közel ötven éven át nem foglalkoztam a zsidóságommal – folytatja A változás című fejezetben. – […] Aztán nálam is, mint oly sokaknál, idősebb korban felmerült a kérdés: honnan jöttem, kik voltak az őseim?” A kérdések pedig választás elé állították, „mert a kutatóhelyeken ki kellett mondani, hogy »én a zsidó anyakönyveket szeretném megnézni«”. A kutatás mellett döntött, bő négy évvel ezelőtt. Ebből a munkából származott a most megjelent személyes, de helytörténészek, családfakutatók számára is gazdag forrást kínáló családtörténeti mozaik.

De ebből született az az élmény is, amelyet így foglalt össze:

„Győzött a kíváncsiság, kutattam, sokat, sok helyen. Találtam is rokonokat, holtat és élőt is. És ez a kutatás óriási változást hozott az életemben. Egyre nőtt a család, szaporodtak az ősök, és így lett nagy családom. Sok-sok zsidó ember. Ezek az én rokonaim. Megelevenedtek, ismerem őket, tudom a nevüket, születési helyüket. Bächer Iván író személyes ismerősöm volt. Azt írta rólam egy könyvében, hogy én gyökértelen vagyok. Akkor igaza volt, de ma már nem vagyok gyökértelen.”

A könyv megírására – ami a szerző eredeti tervei között nem szerepelt – többek között Szántóné dr. Balázs Edit, az ORZSE docense bátorította Katalint, látva a tudományos mércével is tekintélyesnek mondható, alapos gyűjtést. Vas megyei vonatkozásban Feiszt György történész-levéltáros volt segítségére, a grafikai tervezést pedig az a Kassai Ferenc végezte, aki a szombathelyi zsidóságról összeállított nagyszabású Szemtől szemben kiállítás és album kivitelezője volt. (Érdekesség, hogy Katalin kutatása időben csaknem egybeesett a kiállítást és az albumot létrehozó Kelbert Krisztina muzeológus szintén éveken át tartó anyaggyűjtésével, így a helyi átfedés miatt hamarosan meg is ismerkedtek egymással, támogatva egymás munkáját.)

Maga a kötet negyven különálló történetet, 52 képet, hat családfa-ábrát és a névmutatóban 137 vezetéknevet tartalmaz – az ezekhez kapcsolódó, bemutatott személyek száma azonban értelemszerűen ennél jóval több. Bár műfaját tekintve egyfajta könnyed, „kávéházi beszélgetésfüzérnek” szánta könyvét a szerző, megpróbálva visszaadni az egymásra találások néha kalandos, néha felemelő hangulatát, a holokauszt témáját nem kerülhette meg. Ahogy minden egyes megismert sorsnál, történetnél, úgy a vészkorszakot túlélt, vagy abban éppen odaveszett emberek esetében különösen úgy érezte: emléküket meg kell őrizni és tovább kell adni.

A kutatás során a szerző azt találta, hogy mások mellett távoli rokona Soros Györgynek és Várnai Zseninek is – hogy más hírességekről ne is essék szó. Egyik legkorábbi őse, akit sikerült felkutatni, Ascher Lemmel Halevi Glogau eisenstadti rabbi volt, aki 1704-ben született a délnyugat-lengyelországi Glogauban (ma Glogów), sírja pedig ma is megtalálható Eisenstadtban. Halálának éve 1789.

Technikai szempontból az online családkutató portálok járultak hozzá leginkább Katalin munkájának sikeréhez, ezek révén talált rá számos, gyakran távoli országokban, földrészeken élő harmad-, negyedfokú unokatestvérre és más rokonra, akikkel aztán levelezésbe, információ- és képcserébe kezdtek. Az évek során maga a szerző mintegy 8 ezer nevet töltött fel a Geni családfaszerkesztő programba, és a Szombathelyről elhurcolt több mint 3 ezer zsidó nagy részének nevét és családfáját ismeri. Mindezekről is sok történetet tartalmaz a kötet, külön fejezetet szentelve azoknak a Holokauszt túlélőknek, akik Szombathelyről vagy más dunántúli helyiségekből származtak.

Ungár Katalin ma Ausztriában, Wiener Neustadt (Bécsújhely) közelében él, de gyakran látogat Magyarországra, és a könyvben megadott elérhetőségein keresztül szívesen felveszi a kapcsolatot a családfakutatás iránt érdeklődőkkel. Könyve megrendelhető a [email protected] e-mail-címen.