Küzdelem a magyar nyelvért

Nemrég, november 13-án volt 175 éve, hogy több mint fél évszázados küzdelem után V. Ferdinánd szentesítette a magyar nyelv államnyelvvé tételéről szóló törvényt. Az 1844. évi II. törvénycikk kimondta, hogy ezentúl az országgyűlés és a törvényalkotás nyelve magyar, az ország teljes területén a hivatalokban magyar nyelven kell az ügyintézést végezni, az iskolákban pedig magyar nyelven történik a tanítás. Az Országgyűlés 2011-ben november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította.

Az évforduló apropóján tekintünk most vissza arra a másik küzdelemre, melyet a nyíregyházi status quo izraelita hitközség folytatott azért, hogy a zsinagógában is magyar nyelven hangozzanak el a hitszónoklatok.

A magyarországi zsidóság anyanyelve a 19. század első felében még a jiddis (zsidó német), illetve a német volt. Így beszéltek egymás között, s ezen a nyelven szólt hozzájuk a rabbi a zsinagógában, esküvőkön, temetéseken. Ám a magyarosodási törekvésekre már az 1867-es emancipációs törvény előtt is voltak szép példák. Az első magyar nyelvű hitszónoklatot Lőw Lipót (1811-1875), a legendás hírű rabbi tartotta 1844-ben Nagykanizsán.^[1] A cseh-német származású rabbi Magyarországra kerülve hamar megtanulta nyelvünket, s a magyar zsidóság emancipációjának vezetője lett. Szorgalmazta a zsidóság asszimilációját és a nemzeti nyelv használatát egyházi szertartásokon is.^[2] Pesten pedig Kohn Sámuel (1841-1920) rabbi mondta el az első magyar nyelvű beszédet a Dohány utcai zsinagógában 1866. június 2-án.^[3]

A nyelvi magyarosodás a 19. század vége felé gyorsult fel. Ebből az időszakból már számtalan olyan hírt, cikket lehet olvasni a lapokban, melyek arról tudósítanak, hogy egy-egy település izraelita hitközsége magyar nyelvű hitszónokot választott meg vagy kíván alkalmazni, s nyomon lehet követni az ellenzők és a pártolók közötti, sokszor több évre elnyúló vitákat is.

A nyíregyházi status quo hitközségben is hosszú ideig tartó küzdelem folyt a magyar nyelv használatáért. A helyzetet az nehezítette, hogy Friedmann Károly, aki 1865 óta volt a hitközség rabbija, csak törve beszélte a magyart, és hitszónoklatait németül tartotta 1905-ben bekövetkezett haláláig.

1880-ban nagyon rövid idő alatt felépült a hitközség gyönyörű zsinagógája a Szarvas utcán. Az avatásról nem ismerünk részletes tudósítást, de a tíz évvel később elhunyt Haas Mór, egykori hitközségi elnök nekrológja szerint „ez alkalommal vonult be először a magyar szó a nyíregyházi izraeliták templomába.”^[4] Ebben sejthetően neki volt szerepe (akinek egyébként a templom építtetésében is elévülhetetlen érdemei voltak). Még 1880 októberében ugyanis egy fővárosi lapban a következő rövid hír jelent meg: „Nyíregyházán az elmúlt Thora-ünnepen Haas Mór ottani hitközségi elnök eljárása folytán az imaházban szokásos hirdetéseket magyar nyelven olvasták fel. Ez ellen két ottani germanizáló zsidó zajosan tiltakozott, azonban a többség hamarosan lecsendesitette őket.”^[5] 1882 márciusában egy helyi újságcikk pedig épp azt nehezményezte, hogy bár hoztak egy határozatot, mely szerint „a hitközségi ügyek minden ágában” a magyar nyelvet kell használni, ennek ellenére az új templomban az „utolsó purim innepén a hirdetések német nyelven eszközöltettek.”^[6]

Ezek a viták azonban csak a hirdetések nyelvére, nem pedig az egyházi beszédekre vonatkoztak. Azt továbbra is németül tartotta a rabbi. Az, hogy magyar hitszónoklat legyen a zsinagógában, csak vágy volt még ekkor. 1884 tavaszán arról tudósított a Nyírvidék, hogy az országos rabbiképző intézet azokba a vidéki városokba, ahol nincs rabbi, vagy ha van is, német ajkú, olyan rabbijelölteket küld a pünkösdi ünnepekre, akik magyarul tartják a hitszónoklatot. Az újságíró felsorolt néhány várost is, melyek kérték ezt a lehetőséget, majd így folytatta: „Nyíregyházán szintén hallottunk hasonló kívánságot hangoztatni többektől. Beteljesül-e a szép óhajtás, még ma nem tudjuk megmondani.”^[7] A magyar nyelven való egyházi szónoklat igénye, illetve a német szóval kapcsolatos ellenérzés azonban erős volt. Az izraelita tanító, Guttmann Jakab temetésén elhangzott gyászbeszédről például zárójelben ezt jegyezte meg a tudósító: „sajnos hogy német nyelven”.^[8] Két év múlva viszont, az elhunyt hitközségi elnök, Czukor József ügyvéd temetésén a rabbi német gyászbeszéde után dr. Bárány József debreceni hitszónok tartott „szép magyar beszédet”.^[9] Ezt azonban csak kevesek tehették meg, hogy más városból hozassanak ilyen alkalomra magyar nyelvű szónokot.

A magyarosodásért vívott küzdelem 1899-ben bontakozott ki erőteljesebben, miután januártól dr. Kelemen Adolfot (1861-1917), a széleskörűen művelt hitszónokot alkalmazták a hitoktatói és iskolaigazgatói állásra. Székfoglaló beszédének „formai és tartalmi szépsége, valamit az előadás tökélye a hallgató közönséget valósággal elragadta” – írta róla a Nyírvidék.^[10] De még azon a nyáron „Küzdelem a magyarságért” címmel öt héten át tartó vita bontakozott ki a lap hasábjain. A vitát az izraelita hitközség egyik tagjának levele indította el, aki jogos aggodalmát fejezte ki a helyi – főleg fiatalabb – zsidók vallásos életének helyzetével kapcsolatban: „Nyíregyházán a zsidóságnak már egy egész nemzedéke vallás tudása nélkül szűkölködik a magyar nyelv mellőzése miatt”. Mint írta, a hitközség Kelemen Adolfot azért szerződtette, hogy az iskolaigazgatói feladatain túl „a rabbi által erőszakosan dédelgetett német jargonja mellett, magyar hazánk nyelvén” is hirdethesse Isten igéjét. Az elöljáróságnak ezen tervét azonban a rabbi keresztülhúzta, sőt a levélíró szerint a templom közönségét a magyar hitszónok pártolói ellen hangolta. A lap következő számában hívei megpróbálták megvédeni az öreg rabbit, aki, mint fogalmaztak, „bár dialectusánál fogva német nyelven, de igaz hazafiúi érzelemtől áthatva beszél”, és (…) „számtalan tanújelét adta honfiui gondolkodásának”. Érvként pedig felsorolták, hogy a hirdetések magyarul hangzanak el, a hitközségi hivatalt magyarul vezetik, sőt azt is, hogy a rabbi a fiait magyaroknak nevelte. Erre az írásra reagált Ujfalussy Béla, a megyei közélet ismert alakja, aki megmosolyogta ezt az érvelést, mert szerinte a hazafias gondolkodás nem sokat ér, ha azt nem tudja kifejezni a magyarok által érthető nyelven. A rabbi hívei fogadatlan prókátornak nevezték Ujfalussyt, és ismételten védelmére keltek az öreg papnak. Kelemen Adolf ellen pedig azzal érveltek, hogy a hitközség – szerintük – „töredék” része „a magyar szó behozatalának ürügye alatt oly egyént akar a templomi szószékre bocsátani, aki (…) ama hittörvények értelmében, amelyeken a nyíregyházi zsidó hitközség szervezete alapszik”, nem töltheti be ezt a szerepet. (Bár a konkrét kifogásokat nem ismerjük, valószínűleg Kelemen neológ szemlélete lehetett az akadály.) A vita végül nem teljesen eredménytelenül zárult. A hitközség képviseleti gyűlése határozatot hozott arról, hogy a következő évben magyar hitszónoki állást hirdetnek meg, addig Kelemen Adolf tart alkalmanként magyar nyelvű beszédet, s a diákságnak a templomban magyarul hirdeti Isten igéjét. Az őt ért vádakért erkölcsi elégtételt szolgáltattak, a rabbinak pedig magatartása miatt rosszallásukat fejezték ki.^[11] Ez azonban csak félmegoldása volt a magyarosodás kérdésének, hiszen a szokásos istentiszteletek továbbra is német nyelven folytak. Kelemen Adolfról iskolaigazgatói szerepén kívül csupán esküvők, temetések és hazafias ünnepek szónokaként olvashatunk a helyi lap korabeli híreiben. A zsinagógában továbbra is Friedmann Károly rabbi tartotta a hitszónoklatokat német nyelven.

1904 őszén dr. Kelemen Adolf búcsút mondott Nyíregyházának, és Fogarasra távozott, ahol főrabbinak választották meg. Barátai egy banketten vettek tőle búcsút. Itt Hartstein Sándor ügyvéd keserű hangon beszélt arról, hogy hiábavaló volt a küzdelem a honi nyelvnek a zsinagógába való beviteléért, mert ott még mindig a német szó uralkodik. De abban, hogy mégis elhangozhatott magyar beszéd is, Kelemen Adolfé az érdem – fogalmazta meg.^[12]

Ilyen előzmények után foglalta el a meghirdetett magyar hitszónoki állást 1905. januárjában dr. Silberfeld Jakab (1878-1944), akit már valóban hitszónokként alkalmazott a hitközség. Ő templomi prédikációkat is tartott, de feladata volt a hazafias ünnepélyeken, valamint esküvőkön és temetéseken való szónoklás is. 1905 decemberében meghalt Friedmann Károly. A német szónak azonban úgy tűnik, maradtak hívei, akik 1906. szeptember 20-án, a zsidó új év napján botrányt keltve megakadályozták, hogy Silberfeld Jakab magyarul mondjon beszédet a zsinagógában. Igaz, rendbontásuk indokaként a nőtlenségét hozták fel, de a miértre választ kereső újságíró szerint csak az lehetett az ok, hogy „a magyar szót (…) templomi nyelvük rítusába befogadni nem akarják.^[13]

1907-ben a hitközség új vezetőséget választott, s élén dr. Rosenberg Emil elnökkel abban állapodott meg, hogy „egy olyan főrabbit és magyar hitszónokot választ, aki a nyíregyházi magyar érzelmű hitközség igényeinek minden tekintetben megfelel.”^[14] Silberfeld Jakab elhagyta Nyíregyházát, és az aranyosmaróti hitközség főrabbija lett.

1907 júniusától kezdve több neves rabbit hívott meg a hitközség próbaszónoklatot tartani, míg végül 1908 decemberében egyhangúlag dr. Bernstein Béla (1868-1944) szombathelyi főrabbi mellett döntöttek, akit 1909. április 20-án iktattak be lelkészi hivatalába.^[15] S hogy mennyire jól választottak, azt igazolja a hitközség ezt követő 35 éve. Bernstein Béla személyében olyan rabbit nyertek a nyíregyházi izraeliták, aki az ősi zsidó hagyományokhoz való töretlen hűsége mellett a modern tudományokat is művelte, aki gyönyörű magyar nyelven írt és beszélt, s aki székfoglalójában két legfontosabb céljaként a vallásosság és a hazaszeretet elmélyítését tűzte ki. S ehhez hű maradt haláláig.

(A cikk eredetileg a Nyíregyházi Zsidó Hitközség Sófár című lapjában jelent meg, Kelemen Adolf és felesége fényképét a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár bocsátotta a szerkesztőség rendelkezésére.)

Jegyzetek

[1] Ország-Világ, 1881. XI. füzet, 254., Szegedi Napló, 1911. 05. 21. 5.

[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C5%91w_Lip%C3%B3t Hozzáférés: 2019. 11. 04.

[3] Magyarország és a Nagy Világ, 1866. 12. 02. 1.

[4] Nyírvidék, 1890. 03. 18. 4.

[5] Politikai Újdonságok, 1880. 10. 13. 492.

[6] Nyírvidék, 1882. 03. 12. 3.

[7] Nyírvidék, 1884. 05. 18. 2.

[8] Nyírvidék, 1885. 02. 01. 2.

[9] Nyírvidék, 1887. 06. 19. 3.

[10] Nyírvidék, 1899. 02. 12. 4.

[11] Nyírvidék, 1899. 08. 13. 4., 08. 20. 4., 08. 27. 2., 09. 03. 2., 09. 10. 2-3.

[12] Nyírvidék, 1904. 09. 04. 4.

[13] Nyírvidék, 1906. 09. 23. 1.

[14] Nyírvidék, 1907. 03. 17. 4.

[15] Nyírvidék, 1908. 12. 06. 5., 1909. 04. 25. 5.