Kárpáti Károly, a berlini olimpia zsidó aranyérmese

Hősünk Kellner Károly néven zsidó családba született Egerben, 1906-ban. Kisgyermekként az átlagosnál kisebb súlyú volt, ezért szülei tornára járatták. Ez kifizetődő befektetésnek bizonyult.

Atletikus alkatával a divatos kötöttfogású birkózásban próbált szerencsét – nagy sikerrel. Legnagyobb győzelmét azonban szabadfogásban aratta.

Kellner első ifjúsági nemzeti bajnoki címét 1925-ben nyerte; ugyanabban az évben, amikor szülővárosában a zsidókat kitiltották a sportklubokból. Ő viszont hithű zsidó volt, és kikeresztelkedés helyett nevet magyarosított, így Kárpáti néven versenyezhetett. Zsinórban tíz magyar bajnokságot nyert.

A „nagy Kárpáti” könnyűsúlyú birkózásban első helyen végzett az Európa bajnokságokon 1927-ben, 1929-ben, 1930-ban, és 1935-ben. A Los Angelesi olimpián pedig ezüstérmet szerzett. 1936-ban, 30 éves korában ereje teljében volt. Abban az évben a nyári olimpiai játékokat a náci Németország fővárosában rendezték.

A berlini olimpia előtt – az árja tisztasághoz ragaszkodó Hitler kitiltotta a zsidó sportolókat a német csapatból. Az egyetlen kivétel a tőrvívó Helene Mayer volt. (Őt a zsidó Elek Ilona győzte le a döntőben, aki az első magyar női olimpiai bajnok lett.)

Egy évvel a fajvédő nürnbergi törvények elfogadása után Kárpáti ugyancsak reflektorfénybe került, hiszen a fizikai sportágakban a sportolók és az ideológiák különös erővel feszültek egymásnak. Az első fordulóban a francia Charles Delporte ellen aratott győzelmet, a másodikban pedig az ausztrál bajnok Dick Garrardot múlta felül. A harmadikban az olasz Paride Moragnolin jutott túl. A regnáló olimpiai bajnok, a finn Hermanni Pihlajamäki sem tudta megállítani. A döntőben öt menetben győzött a német Wolfgang Ehrl ellen, aki addig veretlen volt, foglalkozására nézve pedig hentes és mészáros. A döntő előtti napon Kárpáti így fogadkozott csapattársai előtt: „Vagy aranyéremmel jövök le a szőnyegről, vagy sehogyan se.” A háromtagú zsűriből ketten ítélték neki a győzelmet. Kellemetlen vereség volt ez a náciknak, és büszkesége a zsidóságnak.

Az olimpia után Kárpáti visszatért hazájába, ahol a légkör egyre antiszemitább lett. Klubjából kitiltották, Debrecenbe költözött, és menyasszonyát Grossman Líviát feleségül vette. A zsidó gimnáziumban testnevelői tanári állást kapott.

1937-ben egy rabbi próbaidőn tartózkodott Debrecenben. Azt tanácsolták neki, hogy kísérő nélkül ne is próbáljon visszamenni a szállodába. A történetet a rabbi fia, Smolovits Sándor mesélte el. „Majd én elkísérem. Nem lesz semmi baj” – szólalt meg egy magabiztos hang, Kárpátié.

Amint az várható volt, antiszemita diákok csoportja támadt rájuk. Ahogyan apám elmondta, „Kárpáti két huligánt felkapott és mint valami furkósbottal náspángolta velük a többieket, így futamítva meg az egész bandát.”

Évekkel később Kárpáti a keleti frontra került munkaszolgálatosként, majd a lengyelországi Nadvirna munkatáborba. Ott volt szemtanúja Petschauer Attila halálának. A szörnyű hidegben az őrök rákiáltottak „Na lássuk csak, hogyan tud egy olimpiai bajnok vívó fára mászni” – és meztelenül kellett teljesítenie a parancsot. Majd a hóban kellett kúsznia, és közben vízzel locsolták. Elevenen fagyott meg.

Smolovits rabbi is megfordult Nadvirnában és tanúja lehetett, hogy Kárpáti bátorsága az évekkel mit sem kopott. Kárpáti egy tábori őrt a patakba dobott, miután az puskatussal hátba taszította. „Apám és a mintegy száz zsidó kényszermunkás rögtön a smá-t kezdte mondani, mert a kivégzés biztosnak tűnt. Sírtunk, mert meg voltunk győződve, hogy végünk van, de szinte csodával határos módon megmenekültünk.” A büntetést ugyanis a pórul járt őr kapta feljebbvalóitól, Kárpáti pedig átkerült egy másik táborba. Ott is folytatta a maga ellenállását, de gyakran kegyetlenül összeverték. Egy alkalommal törött bordája a tüdejét is megsebezte.

1944-ben Kárpáti megszökött a munkatáborból, és találkozott feleségével, akit Papp Viktor fiatal katona bújtatott. Az asszony terhes lett, és a Papp által szerzett hamis papírok segítségével sikerült kórházban világra hozni gyermekét, akinek zsidóságára csupán a háború után derült fény. Papp később megkapta a Népek Igaza címet a Jád Vasemtől.

Kárpáti a háborút követően húsz éven keresztül edzősködött Budapesten a válogatott csapatnál, majd a Honvédnál. Öt tankönyvet is írt. Kilencven éves korában halt meg, sírja a Kozma utcai temetőben található.

Az aish.com cikke nyomán Bassa László