Kárpáti Judit: Az Aleppói kódex

Írta: Kárpáti Judit - Rovat: Történelem

A Korona rejtélyei”: azaz az Aleppói kódex (Keter Aram Cova1) keletkezésének, vándorlásának és megmenekülésének rövid története.

„Ég az ó-zsinagóga, ég a Keter”
– Az Aleppói kódex sorsa az 1947.
decemberi zavargások idején

Az a nap, melyen az Egyesült Nemzetek Szövetsége elismerte a zsidó nép államalapításhoz való jogát, öröm és vidámság napja volt Izrael földén és szerte a világon. Mindenhol ezt a jelenkori csodát ünnepelték. Az aleppói zsidó közösség ünneplésébe azonban üröm vegyült: fiatalok gyülekeztek az utcákon és egyre hangosabban, egyre vadabbul kiáltozták zsidóellenes jelszavaikat
miközben a Bahszita negyed irányába nyomultak előre, feldúlva és kifosztva az útjukba eső kis és nagy üzleteket, felgyújtva árukészleteiket”2 – így írja le Haim Sabato, az aleppói származású izraeli szerző az 1947. december elsejei zavargások kezdetét.
Két nappal azt követően, hogy az ENSZ elfogadta a Biztonsági Tanács határozatát, amely lehetővé tette Izrael államának létrehozását, az arab országokban zsidóellenes lázadások törtek ki, nem egy halálos áldozatot követelve.3 A feldühödött tömegek rendre megtámadták a zsidó tulajdonban lévő üzleteket, közösségi épületek, zsinagógákat, nem kímélve a féltve őrzött szent iratokat sem.
Az aleppói zsinagógákat sem kerülte el a tragédia: jóformán a zsidó hitélet és tudomány majd mindegyik központját lángra lobbantották a városban. Ezek közül a legfájóbb azonban az ó zsinagóga feldúlása volt. Az áhítatnak és tanulásnak ezt az ősi központját, amely értékes szakrális iratoknak is otthonául szolgált, a hagyomány a Második Szentély idejéből eredezteti.
A több száz tóratekercs, a több ezer nyomtatott imakönyv és kézirat pusztulása mellett ekkor érte jelentős sérülés a közösség féltve őrzött kincsét, a Keter Aram Cova-t, a világhírű Aleppói kódexet is, amelyről közel tíz éven át azt gondolták, hogy a közösséggel együtt ez is odaveszett.4
A világot hamarosan bejárta a döbbenetes hír: az Aleppói kódex megsemmisült, megszentségtelenítették, elégették. Umberto Cassuto professzor, a kódex kutatója ezt írta a Haaretz újság 1948. január 2-i számában: „A Keter Aram Cova, ahogyan valójában nevezték, nincs többé.”5

A kódex keletkezése
– Tibériásból Jeruzsálembe

Az Aleppói kódex keletkezési körülményeinek megismeréséhez tegyünk időutazást a 10. századbeli Galileába. A Galileai-tó nyugati partján fekvő, Tiberius császár tiszteletére alapított város, Tibériás már a 3. század óta a Szentföld egyik legjelentősebb zsidó szellemi központja volt.6 A muszlim hódítást követően, egészen a keresztes lovagok érkezéséig a térség egyik legjelentősebb gazdasági csomópontjává vált, élénk kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn a szíriai városokkal, ill. Bagdaddal. A köztudottan nagy választékot alacsony áron kínáló piaca és virágzó textilipara messzi tájakról is idevonzotta a kereskedőket.7 A pezsgő gazdasági élet kedvező munkakörülményeket teremtett a városban letelepedett számos szóférnak, a szent szövegeket másoló írnokoknak, illetve a héber nyelvtan és kiejtés szabályainak ismeretében kimagasló tudósoknak, a maszorétáknak.
920 körül történt, hogy Slomo ben Bujaa szófér műhelyébe érkezett egy (vagy talán több) megrendelő, akik a héber biblia, a Tanakh huszonnégy könyvének kódex formában történő8 lemásolására adott megbízást a híres írnoknak. Amint ben Bujaa mester elkészült a munkájával, a kézirat átkerült a Ben-Aser dinasztia utolsó tagjának, a rendkívül kimagasló képességû Aharon Ben-Aser tibériási grammatikusnak scriptorumába, ahol a tudós maszoréta a szöveget ellenőrizte, ellátta magánhangzó és kantillációs jelekkel, illetve maszoretikus magyarázatokkal. A keletkezés körülményeinek részleteit a kódex végén található bejegyzésből, az ún. kolofonból ismerhettük meg.
Szintén ebből a forrásból tudhatjuk meg, hogy soksok évvel az elkészülte után, a kódexet egy tehetős bászrai karaita, Iszrael Szimha vásárolta meg a jeruzsálemi karaita közösség részére. A 11. század végén – eddig vitatott – módon a kódex Kairóba került.9

Fusztát–Kairó:
A kódex és a Rámbám

Az Aleppói kódex az általunk ismert maszoretikus kéziratok közül10 a leghívebben őrzi az eredeti bibliai szöveget. A kumráni tekercsek, a későbbi Maszada környékén megtalált fragmentumok és a kairói genizában talált bibliai töredékek szövegével meglepő módon szinte teljesen megegyezik. Az eredetileg 380 lapos kódexet valószínűleg a Rámbám, Maimonidész is használta a Misné Tóra c. művének megalkotásakor. Így ír erről a könyv 8. fejezetének,4. és 5. halakhájában: „Ezekben a dolgokban a kódexre hagyatkoztam, amely most Egyiptomban van, amely huszonnégy szentírási könyvet tartalmaz, és amely Jeruzsálemben volt jó néhány évig. Ennek alapján javították ki a könyveket és mindenki erre hagyatkozott, mert maga Ben Aser évekig dolgozott az apró részleteken és számtalanszor kijavította a másolása során. És én is erre támaszkodtam, amikor a Tóratekercset írtam a Halakha szerint.”11
A Rámbám halakhának nyilvánítja a kódex alapján történő tóramásolást, amelyet szinte minden zsidó közösség a világon elfogadott. A tudósok között azonban felmerült a kérdés, hogy valóban az Aleppói kódex az, amelyre Rámbám utal művében.
Amikor Umberto (Mose David) Cassuto professzor 1943-ban engedélyt kapott az aleppói zsidó közösség vezetőitől a kódex megvizsgálására, kételyeit fejezte ki a fenti kérdéssel kapcsolatosan. Sajnos korai halála (1951) miatt nem érhette meg, hogy a kódex Izraelbe érkezése után nem sokkal, Goshen-Gottstein professzor rájött arra a fontos formai tényre, amely Cassuto professzor véleményét negatív irányba befolyásolta, s ez a Dvárim könyvében található Háázinu (Halljátok!) szakasz12 sajátos sorbeosztása volt.13 Az így megtalált magyarázat alapján teljes biztonsággal kijelenthető, hogy a Rámbám által mértékadó mintának tartott kódex megegyezik az Aleppói kódexszel.

A kódex Aleppóban

Aleppo14 három térség – Észak-Szíria, Dél-Anatólia és Északnyugat-Mezopotámia – találkozási pontján elhelyezkedő, szinte ősidők óta fontos kereskedelmi csomópont volt, melynek jelentősége az oszmán hódítást követően sem csökkent. Épp ellenkezőleg: rajta keresztül bonyolódott le a perzsa selyem és a szíriai gyapot exportja Európába. A zsidók, különösen a Spanyolországból, ill. Dél Itáliából idevándorolt szefárdok, jelentős részt vállaltak a textilkereskedelemben.15
Az aleppói zsidók többsége kereskedő volt, leginkább családi vállalkozások formájában bonyolították üzleteiket, amelyekhez időnként a rokonsághoz nem tartozók, sőt nem zsidók is betársultak. A másik nagy aleppói zsidó foglalkozási ág az aranyművesség volt. Üzleteik a szukban a keresztény ezüstművesek mellett voltak, akik nem egyszer készítettek kegytárgyakat zsinagógák részére.16 A zsidók fontos szerepet játszottak az országok, sőt földrészek közötti áruközvetítésben, lerakataik voltak Anatóliában, Manchesterben és Milánóban is.
Ebben az anyagiakban és szellemiekben egyaránt
bővelkedő közösségbe került a kódex, feltehetően a 14. század végén.17 Az ó-zsinagóga egy különleges helyén, az ún. Elijahu barlangjában helyezték el egy kettős zárral ellátott fémládában. A kódex jelenléte rendkívül nagy jelentőségű volt a közösség számára: a bírákat erre eskették fel, sőt mágikus véderővel is felruházták.
Megtiltották eladását, sőt a zsinagógából kivitelét is. Címlapjára ezt írták: „Szent az Örökkévalónak … Tilos eladni vagy valamire beváltani. …Áldott, aki őrzi és átkozott, aki ellopja…”18
A kódex híre messze földre eljutott, szóferek sokasága fordult az aleppói zsidó tudósokhoz a szent szövegekkel kapcsolatos tanácsokért. 1599-ben a cfáti Joszéf Káró rabbi, a Sulhan Arukh szerzője elküldte a kódex másolatát a krakkói Mose Isszerlész (Remá) rabbinak, hogy ennek alapján tudjon Tórát másolni. Keresztények is lelkesedtek a nagy értékű kézirat iránt: 1753-ban egy brit utazó, Alexander Russell engedélyt kapott arra, hogy bepillantson a kódexbe. Egy misszionárius, J. Segall pedig Travels through Northern Syria című, 1910-ben kiadott könyvében közölte az Aleppói kódex két oldalának fényképét. A tudósok közül legutoljára Cassuto professzor látta a kódexet teljes épségében 1943-ban.

A kódex sorsa 1948 után: kimenekítés, vizsgálatok, rejtegetés és titokzatos felbukkanások

A tragikus decemberi éjszakát követően Izraeltől Amerikáig az egész zsidó világ meg volt győződve, hogy a hatalmas tudományos és szakrális értékkel bíró kézirat végleg a lángok martaléka lett. Csak 1958 körül derült ki, hogy a szíriai zsidók féltve őrzött szent kincsükrõl nem mondtak le olyan könnyedén. Végül, amikor titkos tárgyalásokat követően, máig is rejtélyes úton Izraelbe került a kódex,19 a kutatók számára kiderült, hogy a 385 lapból 295 élte túl a megrázkódtatásokat, legalábbis a hiányzókról sokáig úgy gondolták, hogy elégett.
Noha a restaurátorok szerint nem láttak égés vagy korom nyomokat az épségben maradt részeken, azaz semmi nem utalt égésre,20 mindaddig nem gondolták, hogy remény lenne a hiányzó részek felbukkanására, mígnem 1981-ben New Yorkban elõ nem került a Krónikák könyvének egy teljes oldala.21 Azután kiderült, hogy egy brooklyni üzletember, Sam Sabbagh 1947 decemberének azon a szomorú éjszakáján az aleppói ózsinagógában járt, és a padlóról vette fel a kódexnek egy kis darabját, amelyen az Exodus könyvének egy részlete található, a fáraónak intézett híres mózesi mondattal: „Engedd el a népemet, hogy szolgáljon nekem!”22
Sabbagh mint drága amulettet őrizte az oldaltöredéket a levéltárcájában. Semmiképp sem vált volna meg tõle, még a szívműtéte során is magánál tartotta. Csak a halála után, a családjával folytatott hosszas tárgyalásokat követően került ez a kis kódexdarabka Izrael Múzeumba, a kódex jelenlegi otthonába. Michael Glatzer, a jeruzsálemi Ben Zvi Intézet munkatársa szerint még valószínű, hogy vannak kallódó oldalak vagy oldaltöredékek magánszemélyek birtokában.
„Detektívként próbáljuk kinyomozni a hiányzó lapok hollétét” – nyilatkozta a helyzetet jellemezve Yosef Ofer, Bar Ilan Egyetem professzora, a kódex szakértője. Az aleppói zsidóság, bár szétszóródott a világban, mégis összetartó közösség, Sao Paolótól Brooklynig tudnak egymásról, s a kutatók abban bíznak, hogy a fragmentumok birtokosai felismerik, hogy a kódex az első számú általános zsidó értékek közé tartozik, s egy teljesebb Aleppói kódexszel az egész világ zsidósága gazdagabb lenne.23

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Zenner, W.P.: A Global Community. The Jews from Aleppo, Syria, Wayne State University Press, Detroit, 2000
2. Stillman, Norman A.: Jews of Arab Lands in Modern Times, Philadelphia, 2003
3. Goiten, S.D.: A Mediterranean Society. vol 2: The Community, University of California, 1990
4. The Aleppo Codex Website – www.aleppocodex.org
5. Segal, Eliezer: The Crown of Aleppo, Jewish Free Press,
February 3 2000, pp. 8-9 www.ucalgary.ca/elsegal/Shokel/000203 Keter.html
6. Israel Musem Website – www.english.imjnet.org.il/
7. Héber nyelvű kiadványok.

JEGYZETEK

1 Aram Cova koronája – Aram Covának nevezték a zsidók Aleppót, azonosítva az azonos nevű bibliai várossal. Az értékes szentiratokat a keleti zsidó hagyományban gyakran „keter”-nek, azaz koronának nevezik.
2 Sabato, Haim: Aleppo Tales, The Toby Press, 2004 p. 164 (angolból ford.: a szerző).
3 A britek által elfoglalt jemeni Ádenben hasonlóan tragikusra fordult a zsidóság sorsa. Ott december 4-én 82 zsidót öltek meg, 108 zsidó üzletet pusztítottak el, és számosat kifosztottak, több száz magánház, a zsinagóga és két iskola lett a lángok martaléka. [Stillman, N. A.: Jews of Arab Lands in Modern Times, Philadelphia, 2003, p. 147]
4 Ugyanis a nagy múltú aleppói zsidó közösség gyakorlatilag megsemmisült. Elpusztult mind a tizennyolc zsinagóga, az öt iskola, az árvaház és az ifjúsági klub. A halottak számát azóta sem ismerjük. Közel tízezer zsidó menekült át a szomszédos Törökországba, Libanonba és Erec Izraelbe. [Stillman, N. A.: Jews of Arab Lands in Modern Times, Philadelphia, 2003, pp. 147-148; Zenner, W.P.: A Global Community. The Jews from Aleppo, Syria, Wayne State University Press, Detroit, 2000, pp. 38-39 ]
5 www.english.imjnet.org.il – A Wandering Bible: The Aleppo Codex – The Aleppo Codex Disappears
6 I. sz. 235-től a Nászi és a Szanhedrin székhelye. A 4. században itt született meg a Jeruzsálemi Talmud. A bizánci uralom idején, amikor Jeruzsálemből kitiltották a zsidókat, fontos zarándokhellyé vált a diaszpóra zsidósága számára
7 www.aleppocodex.org, www.tiberias.muni.il
8 A keresztény bibliafordítások kódex formájában kezdtek elterjedni, mint pl. a jól ismert 4. századból származó Codex Sinaiticus. Ezzel a technikai újítással, mely az összefűzött különálló pergamenlapokon található szöveg kezelését megkönnyítette, lehetővé vált a csak mássalhangzókból álló írás magánhangzókkal, megjegyzésekkel való kiegészítése. Ezt a lehetőséget 8. századtól kezdték a zsidó tudósok kiaknázni, tanulás és szöveginterpretálás céljából. (http://www.english.imjnet.org.il)
9 Amikor a keresztesek 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, birtokukba került a kódex. A jelentős váltságdíj reményében épségben megőrizték, amíg a fusztáti rabbinikus zsidó közösség ki nem váltotta. [M. Goshen Gottstein, Az Aleppói kódex eredetisége. Kutatási eredmények az Aleppói kódex-szel kapcsolatban. A Héber Egyetem Bibliai Projektjének kiadványai, I., Jeruzsálem, 1960, 10-37 old. Egyes kutatók szerint a szeldzsukok szerezték meg a kódexet és adták el a kairói zsidóknak (www.english.imjnet.org.il). A Wandering Bible: The Aleppo Codex – The Birth of the Aleppo Codex.
10 A másik ismert maszorétikus kézirat az 1009-ből származó ún. Leningrádi kódex, amely a kutató szerint szintén Aharon BenAsher műhelyéből származik, bár feltételezések szerint inkább tanítványai készítették, ő maga sohasem látta.
11 Héberből ford.: a szerző.
12 5 Mózes 32.
13 A Háázinu-éneket általában 70 sorban írják le. Az Aleppói kódexben viszont, ahogyan ezt Prof. Cassuto látta 67 sor szerepelt. Ez ellentmondásban áll a Misné Tórában előírt 70 sorral. Később azonban, régebbi Misné Tóra szövegek vizsgálatakor kiderült, hogy eredetileg 67 sor szerepel ott is. Ezt támasztja alá, hogy a jemeni zsidó közösségek is 67 sorban írják le a Háázinu – éneket, a Rámbám eredetileg megalkotott szabályát követve. A 67-es sorbeosztás nem ismeretes egyetlen, Rámbámot megelőző időszakban íródott bibliai kódexre sem. (The Vicissitudes of the Aleppo Codex, 4.5 Maimonides and the Aleppo Codex, www.aleppocodex.org)
14 Arabul Halab, héberül Halav, de a zsidók „Árám Cóvá” bibliai néven nevezték. Egy legenda szerint Ábrahám Kánaán földjére vonulva itt állt meg tejjel megitatni a fáradt vándorokat (tej – halav héberül, halib – arabul).
15 Az egyik legjelentősebb kereskedő család a livornoi De Piciotto-család volt. Történetükrõl ld.: Sabato, H.: Aleppo Tales, London 2004 vagy héberül 1997
16 Zenner, W.P.: A Global Community. The Jews from Aleppo, Syria, Wayne State University Press, Detroit, 2000, p. 44
17 A kódex aleppói jelenlétéről tudósító első történelmi forrás a 15. századból származik. Rabbi Dávid ben Jehosua – a Rámbám dédunokájának unokája – a 14. század végén települt át Szíriába. Tudott tény, hogy számos kéziratot vitt magával. Egyes vélemények szerint õ vihette magával a kódexet is. Vicissitudes of the Aleppo Codex, 4.7 When and How did the Codex Reach Aleppo? (www.aleppocodex.org)
18 www.english.imjnet.org.il A Wandering Bible: The Aleppo Codex – From Egypt to Aleppo (angolból ford.: a szerzõ)
19 Egy aleppói zsidó család vitte be az országba. Yitzhak BenZvi államelnök és számos tekintélyes rabbi személyiség is részt vett a titkos tárgyalásokon.
20 www.aleppocodex.org] The Aleppo Codex Today – 4.10 The Damage to the Aleppo Codex
21 www.english.imjnet.org.il A Wandering Bible: The Aleppo Codex – Saving the Aleppo Codex
22 2 Móz 8,1
23 Dina Kraft: From the Galilee to Maimonides’ desk in Cairo to the pocket of a Brooklyn businessman, the missing pieces of the Aleppo Codex have eluded scholars for decades, Published: 12/09/2007 http://www.jewishreview.org/node/9364

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]