József Attila, Bak Róbert és a Budapesti Iskola menekítése

A történet a magyar Holokauszt kevéssé ismert epizódja, és egyike azoknak a “zsidómentéseknek” amelyek sikerrel végződtek.

Egy idősebb hölggyel beszélgetek a kaliforniai napsütésben. Miután megtudja, hogy hol születtem, azt magyarázza, nem érti miért nem menekültek el Magyarországról a zsidók az 1930-as években. Láthatták, hogy mi fog következni, nem? Aztán váratlanul megkérdezi, hallottam-e Bak Robiról? Nem hallottam. Gyakran támad olyan érzésem, hogy az amerikaiak azt hiszik, a kicsiny Magyarországon mindenki ismer mindenkit, és Amerikában a magyar bevándorlók mind személyesen ismerik egymást.

Azt is elmondja, hogy New York-ban nőtt fel, édesapja pszichoanalitikus volt, és egykoron a család közeli barátja volt Bak, a neves amerikai pszichoanalitikus, aki gyakran járt náluk. Szégyenkezve bevallom, hogy soha nem hallottam Bakról, de amikor később utánaolvasok, megtudom, hogy Bak Róbert (Amerikában Robert C. Bak) volt József Attila kezelőorvosa öngyilkossága előtt. Valóban illett volna tudnom, hogy ki ő.

Bak írt a költőzseni betegségéről, amely 1936 telén kezdett rohamosan súlyosbodni. Az indulatok démonikus erővel és már alig belátható mélységből törtek elő verseiben. A Kiáltozás c. verse akár diagnózis is lehetne “mert talán senkinek sem sikerült még az őrület meginduló zavartságát, szorongását és páni félelmét, tanácstalanságát olyan realisztikus sorokba zárni, mint József Attilának.”

Jaj szeressetek szilajon
Hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt mint a majom
A rácsok közt le és föl
Vicsorgok és ugrándozom…

József Attila tragédiája jól ismert, de Bakról és a magyar pszichoanalitikusokról, az un. Budapesti Iskoláról kevesebbet hallunk, pedig történetük nem mindennapi és nem kevésbé drámai.

*

A történet a magyar Holokauszt kevéssé ismert epizódja, és egyike azoknak a “zsidómentéseknek” amelyek sikerrel végződtek.

Bak 1908-ban született. Először jogi tanulmányokat folytatott, majd 1926-ban a bécsi orvosegyetemen tanult végül Budapesten végzett. A Lipótmezőn rezidens majd a Balassa utcai Ideg- és Elmeklinikán dolgozott. Szakterülete a skizofrénia, ami saját családjában is jelen volt.

Az Első Zsidótörvény, amely 1938. április 8-án jelent meg, súlyosan érintette a magyar pszichoanalitikusokat, akiknek döntő többsége zsidó származású volt. Sokuk gondolta úgy, hogy menekülniük kell Magyarországról.

Radó Sándor, Sigmund Freund tanítványa ekkor már New Yorkban élt. A kisvárdai születésű Radó, aki a Tanácsköztársaság bukása után átélte a fehérterrort, korán érzékelte a fasizmus megjelenését és Berlinből még idejében New Yorkba menekült. Egyike volt azoknak, akik rávették az Amerikai Pszichoanalitikusok Egyesületét, hogy állítsák fel az “Emergency Committee on Relief and Immigration” elnevezésű szervezetét. Ez támogatta 1938 és 1941 között az európai analitikusok emigrációját. A mentőakció vezetője az amerikai pszichológus Lawrence Kubie volt, aki Bettina Warbuggal együtt kitartó és áldozatos munkával „zsidómentőkké” váltak. (A szervezet nevét Segélyezési és Bevándorlási Vészbizottság-nak lehetne lefordítani.)

Hermann Imre, Hollós István, Pfeifer Zsigmond, Révész László, Dubovitz Margit, Kardos Erzsébet, Schönberger István és még több tucat magyar pszichoanalitikus orvos kapott amerikai vízumot.

New Yorkban valóságos magyar pszichoanalitikus kolónia alakult ki, és a Pszichoanalitikus Egyesületnek később három magyar származású elnöke is akadt: Lóránd Sándor (1947–1948), Bak Róbert (1957–1959) és Pető András (1975–1977).

Bak Róbert menekülése volt talán a legkalandosabb. 1940-ben még munkaszolgálatos volt, de egy évvel később már Marokkóból, pontosabban Casablancából az utolsó hajóval hajózott Amerikába színésznő feleségével, Kántor Pepával. Bak 1974-ben hunyt el.

A mentőakció eredményeképpen szerte Amerikában mindenütt akadtak magyar analitikusok, akik újjáélesztették a Budapesti Iskola szellemét. Lawrence Kubie nemcsak a mentőakció “motorja” volt, de korának egyik legjelentősebb pszichoanalitikusa is. Többek között Tennessee Williams, a drámaíró analitikusa. 1973-ban hunyt el.

A magyar irodalomra is jelentős hatást gyakorolt a “pszichoanalitikus gondolkodás”. József Attilán kívül Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Márai Sándor, Illyés Gyula, Németh László, Szerb Antal vagy Vas István műveiben is fellelhető a Budapesti Iskola hatása.

A történet szomorúbb epizódja, hogy voltak olyan magyar pszichoanalitikusok, akik menekülhettek volna, de maradtak, mert nem hitték el hogy az elképzelhetetlen megtörténik. Többségük nem élte túl a magyar Holokausztot.

Az Amerikai Pszichoanalitikusok Egyesülete mentőakciójának felhívásában soha nem említette, hogy a menekítettek zsidó származásúak, csupán üldözött „európai pszichoanalitikusokról” beszélt. A valóságban szinte mindegyik menekült zsidó származású volt.

(Ismeretlenül is köszönettel tartozom Mészáros Juditnak, aki a budapesti Ferenczi Sándor Egyesületet vezeti és akinek több angol nyelvű publikációja jelent Amerikában is a magyar pszichoanalitikusokról. Mészárosnak köszönhetően ma a Budapesti Iskola történetéről alighanem többet tudnak az USA-ban, mint a megmentett pszichoanalitikusok szülőhazájában.)