Hol nyugszik a Löw-könyvtár?

Ábrahám Vera rendkívül sokoldalú könyvtáros, archívumkezelő, temetőkutató és kiadványszervező, a Szegedi Zsidó Hitközség egyik szellemi oszlopa. Öt éve faggatja a levéltárakat, könyv- és kézirattárakat, biográfiákat, annak az elkötelezettségnek a bűvöletében, hogy egy orbitális adósság törlesztéséből valamennyit letudjon, hogy korrekt módon kutathatóvá tegye a két világhírű Löw rabbi, apa és fia rendkívüli gazdagságú, ám sajnos többfelé szóródott könyvtárát.

Löw Lipót (1811–1875) és Löw Immánuel (1854–1944) két tudós szegedi főrabbi nagyhírű gyűjteményének históriája több egy könyvtártörténetnél, hiszen sorsa nemcsak magán viseli a két főrabbi életének szakaszait, hanem a szegedi zsidó közösség sorsának is tükörképe. A szerző a kötetben a Löw könyvtár történetével foglalkozik annak a reformkorban eredeztethető (kb. 1838) keletkezésétől az 1957-es Izraelbe kerüléséig. A történet része még – hiszen történetük két évig párhuzamosan futott a Löw gyűjteménnyel – a gettóba a soá idején behordott zsidó magánkönyvtárak sorsa.

A Löwök tevékenysége, sokoldalú szellemisége és társadalmi közege gazdag történeti forrásanyagot nyújt a folklór, a mentalitástörténet vagy a vallás társadalmi megélésének kérdéskörében kutató történészek, néprajzosok vagy kulturális antropológusok számára. Löw Immánuel világhíres könyvtárát 1940-ben a Szegedi Zsidó Hitközségnek ajándékozta. A bibliotékáról ekkor jegyzéket készítettek, mely azóta elveszett. Az ajándék révén 1940-1944 között felbecsülhetetlen érték volt a hitközség tulajdonában. 1944-től kezdődően a gyűjteménynek tragikus sors jutott éppen úgy, mint egykori gazdájának Löw Immánuel főrabbinak, híveinek, és a zsidó intézményeknek is. A bibliotéka viszontagságos sorsán 1944-ben többen próbáltak enyhíteni, ennek eredményeként a Somogyi Károly Könyvtárba szállították megőrzésre. Innen 1946-ban a gyűjteményt visszavitték a hitközségi székházba, hogy rendezzék és döntsenek további sorsáról. Jövőjének biztosítása érdekében a városi-, és az egyetemi könyvtár is korrekt ajánlattal állott elő, ebben örökre garantálva a bibliotéka szakszerű kezelését és megtartását Szegeden. A hitközség elöljárósága viszont másként döntött, ennek értelmében 1948-ban a könyveket a kéziratos hagyatékkal együtt ideiglenesen Budapestre a Rabbiképző Szemináriumba vitték. Céljuk volt, hogy a Szegedi Zsidó Hitközség ajándékaként kiküldjék az Izraeli Nemzeti Könyvtárnak Jeruzsálembe. Budapesten az addigra már hiányossá vált bibliotékáról 1950-ben listát készítettek. Ez az egyetlen megmaradt lajstrom, amely tájékoztat az egykori Löw könyvtár állományáról.

Ez a terv végül 9 év múlva 1957-ben valósult meg, ekkor jutott a gyűjtemény Izraelbe, ámbár nem ajándékként, hanem anyagi ellentételezésért cserébe. A kapott pénzt a zsinagóga renoválására fordították. Az Izraeli Nemzeti Könyvtárban a kéziratos hagyatékról külön nyilvántartás készült, a megmaradt köteteket pedig a nemzeti könyvtár állományába integrálták. Ezzel az egykori „Löw Immánuel Rabbisági Könyvtár” végérvényesen megszűnt önálló gyűjteményként létezni.

Ennek a fáradságos kutatással megalapozott könyvnek az egyharmada történeti és értelmező értekezés, amit a rendkívüli alapossággal összeállított rekonstruált állományjegyzék követ 196 oldalon keresztül. Ez tartalmazza a héber nyelvű kiadványok ismertetését Bányai Viktória tollából, valamint a héber kiadványok fakszimile jegyzékét, a könyvek, periodikák, ősnyomtatványok szerzőjét, címét, témacsoportba sorolását, leltári számát és a kiadás idejét-helyét.

Ábrahám Vera: Szegedtől Jeruzsálemig – A Löw könyvtár története.
Magánkiadás. Szeged, 2022