Hol is volt valójában Jézus pere?

Régészek szerint tévedés lehet a hagyományos helyszín.

Az 1830-as években az akkori Szíria albán származású kormányzója, Ibrahim pasa – többek között az 1834-es parasztfelkelés leveréséhez szükséges egyik lépésként – rendőrállomást épített a jeruzsálemi Jaffai kapu mellett. Számos más óvárosi épülethez hasonlóan ez a létesítmény is megőrizte eredeti funkcióját az idők során: az ottománok, a britek, a jordániaiak és az izraeliek is rendőrállomásként és börtönként használták. Ez a jól ismert Kishle börtön.

Tizennégy évvel ezelőtt – a Dávid Tornya Múzeum részeként használatba veendő – oktatási céllal tervezett régészeti múzeummá kezdték átalakítani. A munkálatok során az államiság előtti földalatti mozgalom, az Irgun (vagy más néven Etzel) tagjai által hátrahagyott graffitik is napvilágra kerültek – köztük például az Irgun emblémája, valamint Smuel Matza egykori Irgun-tag neve, aki ma is Jeruzsálemben él. (Matza néhány héttel ezelőtt a Haarecnek nyilatkozva mesélte, hogy a feliratokat villával véste a falba, mivel kés nem lehetett a foglyoknál.)

Amikor a kutatók a börtön alapzata alatt kezdtek ásni, a város történetének minden korszakából bukkantak leletekre. Feltárták például, hogy Ibrahim pasa nem az első volt, aki a hegyet arra használta, hogy ellenőrzés alatt tartsa a zabolátlan várost. A keresztesek, a muszlimok, a bizánciak, a rómaiak, a hasmoneusok, Júda királyai és maga Heródes is erődök maradványait hagyták maguk után a betemetett rétegekben.

Fotó: Google Maps (felirat: K. I.)

Az erődített helyszín, mely az ásatások 2001-es befejezése után is zárva maradt a nagyközönség előtt, jó egy hónapja vált mindenki számára látogathatóvá. Érdekessége különösen a keresztény zarándokok számára jelentős, mivel

az egyik hagyomány szerint ez volt a pretórium helye,

ahol Poncius Pilátus kihallgatta Jézust. Ez a feltételezés ellentétben áll azzal a nézettel, miszerint a helytartói hivatal az Óváros keleti részében állt, ahol a Via Dolorosa is kezdődik. Hogy mostantól ez a helyszín is zarándokállomássá válik-e, s ezzel módosul a korábbi útvonal, még túl korai lenne megmondani.

A pasa épületének íves alapjai alatt a kutatók a keresztes időszakra tehető medence falait tárták fel, melyek felületén – vélhetően állatbőrök festéséből származó – vörös pigmenteket talált a kémiai elemzés. Ez a lelet egybevág Tudelai Benjámin leírásával, aki 1169 és 1172 között látogatta meg Jeruzsálemet, és arról számolt be, hogy Dávid tornyának lábánál állatbőrök festésével foglalkozó zsidók éltek.

A medencék alatti rétegekben hatalmas támfalakra bukkantak a régészek, illetve a heródesi korszakból származó vízvezetékrendszerre. Ennek kivitelezéséhez egy, a hasmoneusok korában épült falat kellett annak idején lerombolni, amely pedig egy még korábbi, az első Templom időszakára datálható fal romjain állt – vélhetően a júdabeli királyok, Dávid és Salamon utódai idejéből. Ennek az időszámításunk előtti 8-9. századi, bibliai korra tehető falnak a vakolata nagyon hasonló ahhoz, amely Ezékiás király csatornájában található Dávid városában, s közelítőleg ugyanebben a korban készült.

Heródes későbbi szennyvízcsatornája a királyi palota alól indult, ugyanezen a helyszínen, és a falakon kívül ért véget. Egyik nyílása ma is az Óváros falán kívülre vezet, és az Irgun fontolgatta is, hogy ezen a csatornán keresztül szöktet meg foglyokat, amire azonban végül nem került sor.

 

Amit Re’em, az Israel Antiquities Authority (Izraeli Régészeti Hatóság) régésze szerint, aki szintén a helyszínen dolgozott, Heródes nem ok nélkül bontotta le a hasmoneusok művét. „Kétféle magyarázat létezik arra, hogy Heródes munkásai miért rombolták le a korábbi falat – magyarázta a kerületi régészeti felelős. – Az egyik az, hogy mérnöki szempontból szükség volt rá a megfelelő irány kialakításához; a másik pedig politikai megfontolás: az új király így akarta szimbolikusan is kifejezni, hogy ő a hasmoneusok jogos utódja a hatalomban.”

A keresztény zarándokok számára pontosan ez a korszak a legérdekesebb. A Templom-hegyet körülfogó falakhoz hasonlóan itt is masszív támfalak találhatók, amelyek erődítmény építését tették lehetővé a dombon. Maga a palota – melyet nem tártak fel – vélhetően a mai rendőrállomás központi része alatt helyezkedik el, és a régészek úgy vélik:

a helyet Júdea Heródes utáni római helytartói használták.

Közéjük tartozik Poncius Pilátus is, ezért ez az egyetlen olyan ismert maradvány, amely Jézus perének helyszínéhez köthető.

Egészen mostanáig a hagyományos álláspont az volt, hogy az esemény az Oroszlán-kapu melletti Antónia-erődben zajlott, amely az Óváros másik részében, a Via Dolorosa kiinduló pontjánál található. Évente több százezer ember vonul végig rajta, ám elhelyezkedésének ez a tradíciója csupán a középkorig nyúlik vissza, így a hagyomány nem teljesen egyértelmű. A korábbi útvonalak Heródes palotája mellett haladtak el, ami arra utal, hogy a régi zarándokok valóban a most feltárt romokat tekinthették a pretórium maradványainak.

Bár a helyszín pillanatnyilag csak csoportok számára látogatható, már tervben van a teljes nyilvánosság számára történő megnyitása, sőt az Antiquities Authority és a múzeum olyan hologramok elkészítésén is dolgozik, amelyek gyakorlatilag életre keltenék az érdeklődők szemei előtt az ősi épületeket. Re’em szerint „ez azon kevés helyek egyike, ahol nyomon követhető a korok folytonossága, Jeruzsálem egész története – a brit mandátumtól visszafelé haladva egészen az első Templom idejéig. Itt lehet megérteni az Óvárost és a hely archeológiai töménységét.”

Nir Hasson (Haarec) cikke nyomán