„Hogyan lehet mennél kevesebb pénzért mennél jobban öltözködni?”

Írta: Németh Ványi Klári - Rovat: Történelem

Hatvany Lili, az egyszemélyes női magazin 2.

Az öltözködés művészet (Képünk illusztráció, Képek forrása: Fortepan)

Hatvany Lili írásaiban nem bánik kesztyűs kézzel nőtársaival. Éles kritikát fogalmaz róluk. Szövegeiben kiábrándító pillanatképeket készít az egymást verbálisan gyilkoló úrinőkről. Néhány kedves jelző, „jókívánság”, és megjegyzés, amelyekkel a fent említett hölgyek „hízelegtek” egymásnak.

„ Ha a világnézete olyan széles körvonalak között mozogna, mint az alteste, nagyon bölcs és világlátott hölgy lenne.”

„A hölgynek kívánom, hogy életfogytiglan havonként öt kilót hízzék!”

„A leglelkiismeretesebb postamesterné nem bélyegez annyi levelet, mint ahány erkölcsi bélyeget sütnek a hölgy és lovagja mindazokra, akiket balsorsuk az ő vendéglői asztaluk mellé vezet.”

Asszonyok egymás közt mi másról cseverészhetnek elsősorban, mint a szívdöglesztő, kis úri fiúkról, és ez alól Hatvany szavaival élve a „nyanyák” sem kivételek. Az élemedett korú női szakasz így rohan vesztébe, a bűbájos, pénzéhes „hímringyók” gyengéden ölelő karjaiba.

Egy outfit a loviról

Ezekből a románcokból születnek az Estlapok apró kis hírei a kifosztott „mamákról”.

Mert a „fehér hajú nagyanya a bárpultnál undorító! Aki nyanya ringassa az unokáját, és ne futkosson, kalandorok és parkett-táncosok után!” – vonja le a konzekvenciát az erkölcsrendész bárónő.

Hatvany a feministák ősi ellenségeivel, a Sugar daddykkel nagy meglepetésünkre jóval engedékenyebb.

„A bölcs fehér, szakállas nagypapa, nem veszít méltóságából, ha fiatal nőkkel mutatkozik” –írja. Ezt az engedékenységet nehéz megértenünk, főként azért, mert Lili a fiatalkorú prostituáltak kiszolgáltatottságára nem egy írásában hívja fel a figyelmünket. Talán a korában olyan sikk gazdasági alapokon álló házasságoknak akart kedvezni, ahol a felek között rendszerint jelentős korkülönbség volt. Felrémlett neki első férje, báró Madarassy Beck Gyula ősz halántéka, és kiapadhatatlan bankszámlája.

A divat nőnemű

Hatvany Lili annak ellenére, hogy korának divatikonja volt, tevékenysége nem merült ki csupán a pózolásban, divatszakértőként több lapban találkozhatunk nevével.

„Az öltözködés művészet. Művészet, ha gazdag és változatos, de még sokkal nagyobb művészet, ha szerény anyagi eszközökkel szépen és ízlésesen tudunk öltözködni. A budapesti asszonyok azok, akik legkevesebb pénzzel legjobban öltözködnek” – írja Hatvany, aki stylistként sem utolsó.

Középosztálybeli, dolgozó nőknek állított össze „kapszula gardróbot”, ennek fő alapdarabja a decens szürke szövetkosztüm és variálható változatai.

A divat nőnemű

A háború előtti divatipar nem a fogyasztói társadalmat szolgálta ki. Ebben az időben a tervezők és a profi szabónők az anyag minőségére, és időtállóságára helyezték a hangsúlyt, meg arra, hogy a ruhák könnyen átalakíthatók legyenek, ilyen rafinériákkal tudtak lépést tartani az új trendekkel.

A napjainkban egyre népszerűbb „tudatos vásárlás” kampány sem új találmány. 1945 előtt a nők kilencven százaléka ennek a híve volt. A ruhacserék, és gardróbvásárok szintén jól bevált „szeánszok” voltak a békeidőkben, hiába próbálják a különböző női magazinok saját találmányként beállítani őket. Hatvany Lili 1930-ban már felhívta a figyelmet arra, hogy a megunt, kihízott, vagy kinőtt ruháinkat ajándékozzuk tovább, vagy próbáljuk meg eladni őket, és az ebből befolyt összeget fordítsuk gardróbfrissítésre.

Asszonyok egymás közt

„ Hogyan lehet mennél kevesebb pénzért mennél jobban öltözködni?” – kérdezi Lili hölgyolvasóit. Divattanácsadóként tisztában van azzal, hogy a tűpénz (ruhapénz) minden háztartásban más.

A bárónő azt tanácsolja a hölgyeknek, hogy bánjanak csínján a divatlapokban látott modellekkel, mert a divatlap karcsú hölgye és az élő hölgy között nagy a különbség.

Bíztatásként megjegyzi egy ügyes kis szabónő, egy jó házivarrónő minden nagy modellt le tud utánozni, ha látja a modellt, és, ha megkapja a megfelelő snittet hozzá.

Aranyszabály „öltözködésben csak az az asszony kísérletezhet” akinek kidobni való pénze van. Ilyen asszony pedig pillanatnyilag nem igen akad”.

Ha megnézzük Hatvany Lili fotóit, láthatjuk, hogy, nem az a klasszikus szépség, ahhoz túl karakteres nő, viszont tökéletes alakkal rendelkezik és olyan ruhatárral, amiről sokan álmodni se mernénk.

Divatmániájáról vicces kis tárcát írt „Mese az őszi divatról” címmel. A szabónőket Lili csak a „divatpapnőiként” emlegette. Betéve tudta az összes divathóbortot, a kényszerű fogyókúrákat, a szemöldök formára borotválásának átkait, és még sorolhatnánk.

Robes, Manteaux, Chapeaux című írásában egy előkelő budapesti divatszalonba csábítja olvasóját. Gondosan leírja az enteriőrt, Marikát, a legszebb manökent, Martha-t a divatszalon tulajdonosát, a független, emancipált nőt, aki, a munkát választja a hülye férfiak helyett.

Nem feltűnő, de elegáns

„A kozmetika és a divat kéz a kézben jár. Ikertestvérek”

Hatvany a bibliai Eszter könyvét említi elsőként, amikor a kozmetika történetét tekinti át. Nagy elismeréssel ír Ahasvérus király udvarmestereiről, akik előkészítették a lányokat a szépségversenyre. A későbbiekben is kihangsúlyozza, hogy nagyon fontos számára az, hogy a szépítőszerek (arckrémek, arcpirosítók, púderek) lehetőleg természetes alapanyagokból készüljenek, méghozzá bőrgyógyászok felügyeletével.

Nem egy novellájában szerepelnek kozmetikusnők, akiknek munkáját nagy élvezettel írja le.

Az Amerikában már a harmincas években elterjedt arcplasztikáról viszont lesújtó véleménye van a bárónőnek, sőt a tengerentúli fiatalító arckrémekről is.

„ A ráncellenes gyógyhatású krémek amerikai óriásgyíkból készülnek. Részemről nem igen bízom bennük. Nincs az az óriásgyík, amely a leghatalmasabb sárkányt, az időt legyőzné.” –zárja rövidre a ránctalanító krém mustrát.

A hajfestéssel csínján kell bánni, legalábbis szépségtanácsadónk szerint, mert ha nem elsőrangú szakértő készíti el könnyen zebracsíkos lesz a haj. Különösen a festett ébenhajra kell vigyázni, ami gyakran lesz kócos és fénytelen.

„Soha ne térjünk el eredeti hajszínünktől, mert szemünk és bőrünk színével ritkán egyezik az idegen árnyalat.”

Ezután, kedves Hölgyolvasóim megkérdezzük Lilit, hogy milyen arclemosót ajánl sminkeltávolításra. Semmi extrát, annyit tanácsol, hogy lefekvés előtt dörzsöljük át arcunkat vazelinnal. Óvakodjunk a harmincas évek műszempilláitól, mert egyszerre fájdalmas és kényelmetlen viselet, és semmi esetre se borotváljuk a szemöldökünket, akkor se, ha most a keskeny szemöldök a divat, mert borzalmasan megerősödik ott a szőr. Inkább gyötörjük magunkat csipesszel, és szálanként húzgáljuk ki a nem odaillőket.

Hatvany Lilit olvasni jó, nyolcvan éve íródott történetei cseppet sem vesztettek aktualitásukból. Még akkor is jó, ha az ember kénytelen az OSZK leharcolt, mogyoróbarna retro foteljában kucorogni és körülbástyázni magát könyveivel, odakint pedig tombol a nyár. Lili még ezt is feledteti, sőt, el tudja érni, hogy csak rá figyelj, és a kedvéért önként és dalolva utazol vissza az 1930-as évek Budapestjére.

támogatás