Herzl Tivadar gyermekeinek tragikus élete

A budapesti születésű Herzl Tivadarról, a cionista mozgalom megalapítójának munkásságáról könyvtári irodalom áll rendelkezésre. De magánéletéről és családja tragikus sorsáról kevesebbet írtak. Derek Penslar, a Harvard Egyetem professzora új kutatásokon alapuló műve bepillantást enged Herzl magánéletébe, és számos új információval szolgál. Emberközelbe hozza a nagy cionista egyéniséget, vagy ahogyan ő nevezi a „karizmatikus vezetőt.” (Derek Penslar; Theodor Herzl: The Charismatic Leader, 2020)

Penslar szerint Herzl határozott, talán kicsit agressziv egyéniség volt. Remek szónok, korának figyelemreméltó újságírója és zseniális szervező volt. (színdarabjairól jobb ha elfelejtkezünk.)

Az hogy viszonylag keveset írtak családjáról és gyerekeiről, nem véletlen. A cionista mozgalom korai vezetői, Herzl egykori harcostársai, nem “reklámozták” a családot. Jó okuk volt erre.

Mint tudjuk, Herzl pesti zsidó családból származott, egyik unokatestvére az író, Heltai Jenő volt. A Dohány utcában laktak és középiskolai tanulmányait a budapesti evangélikus gimnáziumban végezte. A család 1878-ban Bécsbe költözött, ekkor Herzl 18 éves volt.

Neológ légkörben nevelkedett, műveit németül írta. Bécsben a jogot hallgatott, majd újságírónak állt. Párizsi tudósítóként megdöbbentette a Dreyfus-ügy, a koholt vádakkal perbe fogott zsidó katonatiszt ügye. De igazán akkor kezdett el a zsidók sorsával foglalkozni, amikor Bécs városa 1895-ben az antiszemita Karl Luegert választotta polgármesterré.

Herzl először a zsidóság gyors és teljes asszimilációjában látta a megoldást. Majd a cionista mozgalom vezéralakjává vált, aki azt hírdette hogy önálló hazát kell teremteni a zsidó nép számára.

1889 nyarán nősült. Felesége a gazdag osztrák zsidó család sarja, Julie Naschauer. Julie nem volt vallásos, sőt, feljegyezték hogy bécsi lakásukban karácsonyfa is állt. Neje nem hitt a cionista mozgalomban, egyfajta álmodozónak tartotta a férjét. A házasság sikertelen volt, annak ellenére, hogy három közös gyerekük született. „Képtelen vagyok vele élni” – írta naplójába Herzl. Penslar életrajzában arra is utal, hogy a cionista vezér prostituáltaktól nemi betegséget is kaphatott, amelyet sikeresen kezelték. Kapcsolatát feleségével ez megnehezítette.

Herzl a mozgalmat kezdetben Julie hozományából, majd később örökségéből finanszírozta. Ez is vitákhoz és veszekedésekhez vezetett. De voltak más problémák is. Julie mentális zavarokkal küszködött, öngyilkosságot is megkísérelt. Az akkoriban divatos ópiumot szívta.

Herzl 44 éves korában bekövetkezett váratlan halála után az asszony egyedül maradt három gyerekkel és képtelen volt számláit fizetni. David Wolffsohn, aki Herzl utódja volt a mozgalomban, segítette azzal hogy megvásárolta bútorait, Herzl könyveit és jegyzeteit. Három évvel férje halála után, 39 évesen, Julie is elhunyt. Gyermekei árván maradtak.

Nagyobbik lánya, Pauline is mentális problémákkal küzdött. Morfium és heroin fogyasztóvá vált, és 40 éves korában, 1930-ban elhunyt. Utolsó napjait Franciaországban, Bordeaux-ban egy intézetben töltötte.

Testvére, Hans, Londonból érkezett a temetésre és már a szertartás során furcsán viselkedett. Később a Bordeaux-i hotelszobájában revolverével főbe lőtte magát.

Hans, Herzl egyetlen fia volt. Művelt és tehetséges, aki azonban nemcsak a cionizmust tagadta meg, de a zsidó hitet is. Angliában nevelkedett és 1924-ben áttért a katolikus hitre. Hans angol állampolgárként 1916-ban kérte felmentését a katonai szolgálat alól. Mivel Ausztriában született, osztráknak is tartotta magát, és azt állította, hogy nem tudna harcolni Ausztria ellen az angolok oldalán. A meglepő kérésnek az angol sorozóbizottság helyet adott.

Édesapja a körülmetélés tradícióját sem tartotta fontosnak. Hans nem volt körülmetélve, de szülei halála után, a cionista vezérkar rábeszélte a tizenévest a brit milá elvégzésére. Hans ezt soha nem bocsájtotta meg nekik.

Az igencsak csinos Margaritha (Trude) sorsa is tragikusan alakult. Herzl kisebbik lánya Férjhez ment egy nála jóval idősebb, gazdag textilgyároshoz, Richard Neumann-hoz. De később nála is mentális zavarok jelentkeztek és intézetbe kerül. 1943-ban a nácik Theresienstadtba deportálták, ott halt meg. Egyetlen fia született 1918-ban, Stephan Theodor Neumann.

Herzl Tivadart Ausztriában, Döblingben temették el majd földi maradványait 1950-ben Jeruzsálembe vitték, ahol a róla elnevezett Herzl-hegyen kialakított Nemzeti Panteon díszsírhelyén temették el.

Gyerekei közül, a Holokausztban elhunyt Trude maradványait soha nem azonosították. Pauline és Hans Franciaországban a Bordeaux-i zsidó temetőben voltak elhantolva, de 2006-ban édesapjuk mellett újratemették őket miután Slomo Amar szefárdi főrabbi igazolta, hogy Hans elmebajban szenvedett, amikor keresztény hitre tért át. Így áttérését érvénytelennek nyilvánították.

Herzl egyetlen unokája, Trude fia, Stephan Theodor az angol hadseregben szolgált a második világháború alatt. Miután leszerelt, állást kapott a washingtoni angol nagykövetségen. A depresszióra hajlamos fiatalember ott tudta meg, hogy szülei hogyan pusztultak el a Holokausztban. 1946 novemberében felsétált a Massachusetts Avenue-n levő közúti hídra, kabátját gondosan összehajtotta, majd a hídról a halálba ugrott. Maradványait ugyancsak Jeruzsálemben, a Herzl-hegyen temették újra.

A cionista vezetés szinte soha nem említette Herzl nejét, Julie Naschauert. Kitörölték a szervezet emlékezetéből, pedig az ő vagyona finanszírozta a korai mozgalmat. Julie-t, a zsidó szokással ellentétben, halála után elhamvasztották, és hamvainak nyoma veszett. Herzl végrendeletében sem jelenik meg a neve.

Herzl Tivadar, a politikai cionizmus alapítója volt és munkásságát nem lehet eléggé túlbecsülni, 1897-ben Bázelben ő szervezte az első Cionista Kongresszust. Szinte egész életét, minden energiáját és teljes vagyonát a mozgalomra fordította. Családjára kevés ideje jutott.