Heltai Jenő: Négy fal között. Naplójegyzetek 1944–1945

Hetven év után 2017 őszén láthat napvilágot Heltai Jenő kéziratban maradt, mindmáig kiadatlan háborús naplója.

Heltai Jenő a német megszállás napján, 1944. március 19-én kezdte írni naplóját, és jó egy évig, 1945. április 12-ig vezette feljegyzéseit, kevés kivételtől eltekintve megtörténtükkel egy időben örökítve meg az eseményeket. A Négy fal között című kötetet a Tények és Tanúk sorozatban jelenteti meg a Magvető Kiadó.

1944-ben az akkor már idős költő, színmű-, regény- és újságíró, a pesti humor jellegzetes képviselője kénytelen volt felvenni a sárga csillagot, és sorstársaihoz hasonlóan fokozatosan egyre megalázóbb helyzetekbe kényszerítve végigélni a német megszállást, a nyilas uralmat és Budapest ostromát. Heltai a naplójegyzeteket nem új alkotásnak, hanem „fájdalmas átélésekre, gyötrő gondokra, félelmekre, változatos megaláztatásokra és üres reménykedésekre emlékező felületes följegyzések” gyűjteményének tekintette, amelyekkel a „maga tanácstalanságát” enyhítette az ostrom alatt lakásokban, óvóhelyeken, menekülés és bujkálás közben.

„A német bevonulás napján határoztam el, hogy napról napra pontosan följegyzem, mi történik körülöttem és velem. 1944. március 19-én fogtam bele a naplóírásba. Körülbelül egy esztendeig, 1945 márciusáig írtam ezt a naplót. Följegyzéseimet, alig tizenkét keserves hónap keserű gyümölcsét aktatáskámban mindenféle viharokon keresztül rendületlenül magammal cipeltem. Nagyjában meg is őriztem őket, azonban a gyakori vándorlások és bujkálások sötét napjaiban a laza papírlapok közül sok elkallódott, és többé nem került elő. Ezeket a hiányokat nem tudom pótolni, sok mindenre nem emlékszek már…” – írja Heltai Jenő a Magánügy című rövid szövegben, amellyel a kötet kezdődik, és amelynek tanúsága szerint 1949–1950 táján felmerült a nem nyilvánosságnak szánt naplójegyzetek publikálása, ám a kiadás akkor nem valósult meg.

„Aki kezébe veszi ezt az egy kis túlzással könyvnek bélyegzett noteszt, hiteles történeti adatokat aligha talál benne, itt-ott véletlenül akad csak valamire, ami öt év távolságából is valóság és ellenőrizhetően igaz. Azt jegyeztem föl csak, amin keresztülmentem, azt, amit hallottam. Négy fal között éltem, ha nem is állandóan ugyanazon négy fal között, elzártan, többféle elzártságban. Nem jártam utána a dolgoknak, nem is járhattam. …Híreim ilyenformán jóformán kivétel nélkül álhírek és rémhírek voltak: ostobaságok, hazugságok, fantasztikumok, egymásnak örökösen ellentmondó ijesztgetések és nevetséges megnyugtatások a csüggedés és a reménykedés hullámzózűrzavarában.” Bár ezek „a kusza följegyzések összefüggés, szándék és kritika nélkül napról napra íródtak lakásokban, folyosókon és pincékben, óvó- és illemhelyeken, kórházban, börtönben, menekülés és bujkálás közben, jó vagy rossz papirosra, tintával vagy ceruzával, ahogy adódott”, Heltai itt is bravúrosan bánik szeretett magyar írói nyelvével: hol a humor, hol a keserű irónia, hol a legmélyebb emberi szenvedés hangján szól ez a próza.

Heltai Jenő Négy fal között című naplóját magyarázó jegyzetekkel és annotált névmutatóval ellátva teszi közzé a Magvető Kiadó a szerző halálának hatvanadik évfordulóján.