Goldberger nem megy ki a divatból

Írta: Németh Ványi Klári - Rovat: Történelem

Goldberger Friderika haláláról szóló cikkünkhöz kapcsolódik a Goldberger textilmúzeumot bemutató korábbi lapszámunkban megjelent írás.

Goldberger textilgyár (Forrás: Wikipedia)

Egy kis kékfestőműhelyből indult világhódító útjára a nagy múltú Goldberger Textilgyár.

A kelmékkel házaló utazóügynök, Goldberger Ferenc nem is sejtette, amikor Óbudán letelepedett és megnyitotta kékfestőműhelyét, hogy egy évszázadokon átívelő sikertörténetet fog elindítani.

A Goldberger egyszerre, család, gyár és márkanév is. A családnak és az életművüknek szenteltük ezt a kiállítást” – meséli Felbermann Judit, az Óbudai Múzeum megbízott igazgatója.

A szakember már a kezdettektől részt vett az 1997 óta (a Goldberger Textilgyár megszűnése) kallódó gyűjtemény rehabilitálásában. A muzeológusokból és múzeumpedagógusokból álló csapatnak egy év és kilenc hónap alatt sikerült létrehoznia a textilipari gyűjtemény állandó kiállítását, melyet 2013-ban nyitottak meg.

A tárlaton nemcsak a könnyűipar technológiai részével ismerkedhet meg a látogató, hanem egy zsidó család nem mindennapi élettörténetének is tanúja lehet a 18. századtól egészen a 20. századig. Mindezek mellett érdekes divat, kultúr- és társadalomtörténeti információkkal is gazdagodhat.

 

Interaktív múzeum

A textilipari gyűjtemény első hallásra talán nem tűnhet vonzónak, azt gondolhatjuk, hogy mindez a könnyűipari mérnökök érdeklődési körébe tartozik. Azonban, ha látogató sorra járja a múzeum öt terét, amelyben a család és a gyár történetének különböző korszakaival ismerkedhet meg, akkor a kezdeti bizalmatlanság izgalmas kalanddá változhat.

A kitűnő tárlatvezetések mellett azok az interaktív elemek is hozzájárulnak a befogadás élményéhez, melyeket a kiállítás tervezői azért hoztak létre, hogy a látogatók könnyebben megértsék például a technológiai folyamatokat. Az interaktív elemek minden érzékszervünkre hatnak. Többek között kipróbálhatjuk a kékfestéshez használt nyomódúcokat, rendet rakhatunk a kékfestőinas polcán, és divattervezők is lehetünk egy számítógépes program segítségével, felöltöztethetjük a manökeneket eredeti Goldberger-mintás ruhákba.

Mindamellett, hogy a kiállítás jelentős része a technológiai folyamatok bemutatására fókuszál, (mégiscsak egy gyárról van szó), nyugodtan elmondhatjuk, hogy a „Goli” az egyik leginkább nőközpontú múzeum. A kékfestés, divattörténet, divatrajzok, textiltervezés, a legendás Parisette műselyem, mind csupa olyan kuriózum, ami a legtöbb nőt érdekli.

Egy kép a kiállításról

Adler Erzsébet, az első magyar üzletasszony, akinek gyárába Sisi is ellátogatott

Felbermann Judit külön kiemelte Goldberger Sámuel feleségét, Adler Erzsébetet, aki férje 1848-ban bekövetkezett halála után, átvette a gyár irányítását. Az özvegy idősebb fiai segítségével 1851-ben közös kereskedelmi társaságot alapított. A családi cég egészen 1905-ig ebben a formában működött. A családnak ebben az időszakban nemcsak Pesten, hanem Bécsben is volt üzlete.

Adler Erzsébet egyszerre volt kiváló üzletasszony és nagyszerű anya.

Tíz fiúnak és hét lánynak adott életet. Nem elégedett meg a háztartás vezetésével. Egyenrangú partnere volt férjének, aki mellett beletanult a gyárigazgatásba, és a kereskedelembe is.

Adler Erzsébet vérbeli üzletasszony lett. Ismerve a nők helyzetét a korabeli társadalomban – minderre a 19. században nem sok esélyt látunk. Adler Erzsébet mégis sikerre vitte a családi vállalkozást. Olyannyira, hogy 1857-ben Ferenc József császár és felesége Erzsébet személyesen is ellátogattak a gyárba. 1867-ben a császár „budai” előnévvel nemesi címet adományozott a családnak.

Goldberger Erzsébet és mind két nembeli valamennyi törvényes ivadéka és maradéka a „budai” előnév használata mellett mindazon szabadsággal és jogokkal élhessen és bírhasson, melyekkel említett Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek valóságos, igaz, régi, és kétségtelen nemesei eddigelé bármikép és minő joggal vagy hajdani szokás szerint éltek és bírtak, vagy élnek és bírnak.” – olvasható a császári adományozó levélen.

Ferenc József Goldberger (Adler) Erzsébet nevével kezdi sorait.

Art deco nőalakok; a Goldberger Textilipari Gyűjtemény képei. (Forrás: Óbudai Múzeum) 

Goldberger minták

A gyűjtemény legkülönlegesebb darabjai közé tartoznak azok az üvegtárlókban elhelyezett mintakönyvek, melyek csodával határos módon túlélték a pusztítást, és megmaradtak az utókor számára. A megbízott igazgató elmondta, hogy a gyár padlásán találták meg őket.

A gyárban elsőként Goldberger Leó kezdett el textiltervezőket alkalmazni. Ez újításnak számított, hiszen a 20. század elején általában külföldről vásároltak mintákat. Eleinte Goldbergerék is utazó ügynököktől szerezték be az anyagterveket, vagy nagy külföldi cégektől hozták őket.

Goldberger Leó 1905-ben ösztöndíjat hozott létre fiatal iparművészek számára. Az ösztöndíj lehetőséget biztosított a pályakezdő művészeknek arra, hogy részt vehessenek egy párizsi tanulmányúton, és az ott szerzett tudásukat, tapasztalataikat a későbbiek során, mint a textilgyár tervezői kamatoztassák. A felkarolt tehetségek közül Foreth Gyula terveit sokszor kiküldték Bécsbe, ahol „bécsi divatként” reklámozták.

a Goldberger Textilipari Gyűjtemény képei. (Forrás: Óbudai Múzeum)

Bemberg Parisette: „A szegény nő luxusa, a gazdag nő öröme”

Goldberger Leó egyik legzseniálisabb ötlete volt a Parisette, amely nem volt más, mint egy lágyan omló, tartós és olcsó textília. 1929-ben a nagy gazdasági világválság évében kezdték el forgalmazni a német gyártású műselyem fonalból készült anyagot. A gyár igazgatója nagy hangsúlyt helyezett a reklámozásra. A kor ünnepelt színésznői Parisette-ből készült ruhákat viseltek. A népszerű anyag két színházi előadásnak szolgált díszletéül. A legnagyobb előnye azonban az volt, hogy egy szegény cselédlány és egy úrinő is meg tudta vásárolni. Természetesen nem egy árkategóriában mozogtak az anyagok, de ugyanabból a német Bemberg műselyemből készültek, amelyet Goldberger Leó kizárólagos joggal vásárolt meg a forgalmazótól.

Nippon a Goldberger Textilipari Gyűjtemény képei. (Forrás: Óbudai Múzeum)

Növényi festő workshopok a múzeumban

A Goldberger Textilipari Gyűjtemény vezetősége szívesen működik együtt kortárs magyar designerekkel, divatszakemberekkel, és bloggerekkel.

Az innovatív csapat nem elégszik meg azzal, hogy csupán emléket állít az egykori sikeres gyáros családnak. Céljuk, hogy a Goldberger nevet és intézményüket minél többen megismerjék. Divatbemutatókat, beszélgetéseket szerveznek a fenntartható, etikus divatról, környezettudatos öltözködésről.

Egyik izgalmas kezdeményezésük az a workshop, melyet Hajgató Sára designer vezet.

Hajgató Sára, a Botanika márka tervezője 2016 óta kis műhelymunka keretében tanítja meg a jelentkezőknek a festőnövények mindennapi használatát. Legutóbbi foglalkozásának középpontjában a kékfestés alapjául szolgáló indigó állt.

Hajgató Sára

Az indigócserje az a festőnövény, amely összeköti Goldberger Ferenc 1784-ben induló műhelyét a 2019-es Textil Gyűjtemény kézműves foglalkozásaival. Az indigócserje egyik kedvelt fajtája a festőindigó. Magát az indigóként elhíresült festőanyagot az Indiában termesztett növény gyökeréből, kifőzéssel nyerik.

Goldberger Ferenc 1799-ben azzal a kérelemmel fordult Pest város magisztrátusához, hogy különféle pamutkelméket valamint saját műhelyében készített kékfestő textíliákat árulhasson. 1800 márciusában kapta meg az engedélyt, és indította el üzemét a Lajos utca 138. alatt, abban a házban, amely ma a múzeumnak ad otthont.

Hagyományos növényi indigóval is festünk, és természetesen más festőnövényekkel is. Részben vadon termőkkel, részben olyanokkal is, amelyeket a háztartásban is megtalálhatunk. Konyhai hulladékokra gondolok, amik a főzésből maradnak vissza, de még alkalmasak lehetnek arra, hogy megszínezzünk vele egy textíliát. Mostanra bővült a palettánk a termeszthető festőnövényekkel is, melyeket mi magunk is felnevelhetünk a kiskertünkben, vagy ha városban élünk, van erkélyünk, vagy teraszunk, akár egy balkonládában is” – meséli Sára, aki hét éve foglakozik a festőnövényekkel.

BOTANIKA_indigocollection

Sára kíváncsi volt arra, hogy milyen festékekkel, vegyi anyagokkal színezték meg azokat a textíliákat, amelyekkel korábban ékszertervezőként dolgozott. Ezért kísérletezni kezdett. Céklalével próbálkozott először, de ez nem maradt tartós. Hosszú évek munkája kellett, ahhoz, amíg megtanulta a festőnövények használatát.

Most már csak ezekkel dolgozik. A fenntartható divat jegyében vintage ruhákat éleszt újjá.

Mindig ügyel arra, hogy a ruhák természetes anyagból készüljenek. Ezeknek ad új színt a festőnövényeivel.

Nagyon izgalmasnak tartom, hogy az a kis műhely, amit kialakítottunk itt a múzeumban, a régi Goldberger gyár épületében van. A gyár a kezdetek kezdetén egy kis kékfestőműhely volt. Egy kicsit olyan, mintha a workshopokon mi is ezt a régi tradíciót elevenítenénk fel, és folytatatnánk most a lányokkal.” – mondja a Botanika designere.

Köszönöm Felbermann Juditnak cikkemhez nyújtott segítségét

 

 

támogatás
Pop up banner

Címkék:2020-03, Goldberger

[popup][/popup]