Fóti Tamás – Osztrák antiszemitizmus: kísért a múlt

Megkönnyíti az antiszemitizmusról folyó kutatások összehasonlítását Ausztriában, hogy az időről időre megismételt átfogó felmérések során azonos kérdéseket tettek fel. A tavalyi felmérés szerint az osztrákok körében 10 százalékos a nyílt és 30 százalékos a látens antiszemitizmus. A korábbi évekkel összevetve pozitív tendenciák is megfigyelhetőek, így lassan érzékelhető a történelmi felelősség megkerülhetetlenségének markánsabb felismerése is.

Visszaüt, ha egy ország nem néz szembe történelmi felelősségével. Ausztria hosszú évtizedeken át elhitette magával, hogy a második világháborúban áldozat volt, amiből következett, hogy politikusai, értelmiségi elitje nem szabta feladatul a náci múlt feldolgozását. Nagyvonalúan átsiklottak a tény felett, hogy mekkora ünneplő tömeg fogadta az Anschluss nyomán Bécsbe bevonuló Hitlert (Blumenkrieg), így az sem okozott meglepetést, hogy – a lakosság számához mérten – az SS-ben sokkal magasabb volt az osztrákok aránya, mint a németeké. Míg az NSZK-ban – bár ott is több évtizedes késéssel – az elkövetők gyermekei és unokái nyomására szembenéztek a múlttal, ennek köszönhetően a neonácik marginalizálódtak, az antiszemitizmus tabuvá vált, addig Ausztriában nem kísérte az antiszemitizmust általános megbotránkozás.

Nem ismerték fel az iskolák, hogy feladatuk volna ezen a téren, nem születettek a náci múlttal, a zsidóüldözésekkel szembenéző tankönyvek. Mindez magyarázat a nyílt és látens antiszemitizmus osztrák társadalmi beágyazódására. A náci múlt feldolgozatlanságára utalnak a Burschenschaftokban, a diákegyletekben uralkodó, erősen szélsőjobboldali áramlatok is. Jóllehet a nácizmus bukásával az osztrák politika döntő része leszámolt Ausztria német identitásának erőltetésével, a diákegyletek ideológiája szerint az osztrák nép etnikai értelemben németnek számít, a vér szerinti közösséget hangoztatja. A származás hangsúlyozásából pedig egyenesen következik a más népek kizárása az osztrák nemzet fogalmából. A Burschenschaftok jelenléte ugyan nem reprezentatív, ám aligha véletlen, hogy az egykor neonáci Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetőinek, parlamenti képviselőinek többsége erősen kötődik a Burschenschaftokhoz. A választásokon rendre 20 százalék körül szereplő FPÖ tábora számára nem idegen a rasszizmus, diszkrimináció, idegenellenesség.

Az osztrák parlament megbízásából 2018-ban végzett, 2700 fős mintán alapuló kutatás eredményei szerint a megkérdezettek 10 százaléka nyílt, 30 százaléka látens antiszemitának nyilvánítható. Mindazonáltal ezt a különben sokkoló adatot pozitív fényben láttatja, hogy a nyolcvanas évek elején végzett felmérésben részt vetteknek még a négyötöde vélte úgy, hogy a holokausztról maguk a zsidók is tehettek. Mára változott a légkör: 41 százalék egyetértett a megállapítással, hogy „a második világháború alatti üldöztetésük miatt ma erkölcsi kötelességünk Ausztriában a zsidók támogatása”. 1973-ban még csak 20 százalék értett ezzel egyet. Egy másik „ellenőrző” állításra, nevezetesen, hogy a zsidók jelentősen hozzájárulnak Ausztria kulturális életéhez, 56 százalék bólintott rá.

Segíti a történelmi összehasonlítást ugyanazoknak a kérdéseknek illetve állításoknak az ismétlése. 1968-ban még 25 százalék vélte úgy, hogy néhány percnyi ismeretség után már meg tudja állapítani valakiről, hogy zsidó-e az illető, mára azoknak a száma, akik e képesség birtokában lennének, 11 százalékra zsugorodott. 1976-ban a megkérdezettek 57 százalékában szült ellenérzést, hogy újra és újra felmelegítik a témát, hogy a második világháborúban zsidók haltak meg – ma 37 százalékukat zavarja. Talán kevéssé meggyőző ezzel szemben a változás „az izraeliek se bánnak különbül a palesztinokkal, mint ahogy a németek bántak a zsidókkal a második világháborúban” állítással szemben: 1991-ben 43 százalék értett ezzel egyet, ma 34 százalék. Az osztrákok 10 százaléka osztja a nézetet, hogy a második világháború alatti zsidóüldözésekről és a koncentrációs táborokban történtekről túl sokat beszélnek.

Az online, telefon és személyes megkereséssel végzett felmérés meglepte a kutatókat: várakozásukkal szemben a személyes interjúk során az antiszemita sztereotípiákra adott válaszokban alig éltek a visszautasítás lehetőségével (az olyan kikerülést lehetővé tevő válaszokkal, mint „nincs véleményem” vagy „nem tudom”), vagyis vállalták adott esetben antiszemita nézetüket.

Az a várakozás, hogy az oktatás terén tett erőfeszítések hozzájárulnak a fiatalabbak körében az antiszemitizmus csökkenéséhez, csak részben igazolódott be. Az idősebbek ugyanis határozottabban szállnak szembe a „holokauszt-hazugság” nézettel, viszont az is tény, hogy éppen ők voltak azok, akik úgy vélték, hogy a zsidók megpróbálnak előnyhöz jutni a náci idők alatt elszenvedett üldöztetésük révén. Mindazonáltal – a kivételtől eltekintve – tényként lehet elkönyvelni, hogy minél idősebb valaki, annál könnyebben fogad el antiszemita állításokat.

A magasabb iskolai végzettségűek körében is feltűnő az antiszemita megnyilvánulások elutasítása, bár – hangsúlyozzák a kutatók – nem biztos, hogy önmagában a diploma garancia az antiszemitizmus elítélésére. Lehetséges, hogy ezt a csoportot inkább befolyásolja a társadalmi elvárás, tisztában van azzal, mi tekinthető politikailag korrektnek.

A kutatás egy másik dimenziója a 2015-ös menekültválság előtt Ausztriába települt törökök és arabok véleményének értékelése. Az ő körükben egészen kiugróak a nyílt antiszemitizmusról árulkodó állásfoglalások, ami esetekként az osztrák adatok duplája. „A zsidók uralják a nemzetközi üzleti életet” – a 300 török 63 százaléka és a szintén 300 arab 64 százaléka osztja a nézetet (szemben az osztrákok 39 százalékával). Azzal a megállapítással pedig, hogy „Ha Izrael állam nem létezne, béke uralkodna a Közel-Keleten”, az osztrákok 11, addig a törökök 51 és az arabok 69 százaléka azonosult.