Fleischmann, a magyar-amerikai élesztőkirály története

1. Debrecenben nőttem fel, és még jól emlékszem a Rákóczi utcai pékségre, ahol majd félévszázada kora délutánonként felsorakoztunk.  Pontosan két órakor kezdték árulni a frissen sütött kétkilós gőzölgő kenyereket, mert hát a friss magyar kenyérnél nincs ízletesebb a világon! Erre gondolhatott Fleischmann Károly is, amikor New Yorkba érkezett, és először kóstolta meg az íztelen amerikai kenyeret.

Fleischmann 1835-ben Jägerndorf-ban (ma Cseh Köztársaság, Krnov) született, egy németül beszélő, asszimilált zsidó családban.  Pesten nőtt fel, ott édesapja egy szesz- és élesztőgyárat vezetett.  Tőle leste el az élesztőkészítés titkait.    

Pesten érte a családot a nevezetes március idusa.  A Fleischmann família nem vett részt az 1848-as forradalomban, sőt, a huszonéves fiatalember később elköltözött Pestről és Bécsben egy élesztőgyárban dolgozott.

1866-ban rövid látogatásra Amerikába érkezett Jozefina nővére esküvőjére, aki New Yorkban ment férjhez.   Az esküvőn tapasztalta először, hogy Amerikában a kenyér rossz ízű, kemény, majdhogynem ehetetlen.  Szomorúan konstatálta hogy az amerikaiak nem tudnak jó kenyeret sütni.

Az akkor 31 éves fiatalember New Yorkban találkozott a 18 éves Henriette Robertson-nal, egy poroszországi zsidó családból származó leányzóval, és szerelem volt ez az első látásra.  Azonnal feleségül vette a leányt és már együtt tértek vissza Európába.   Nem sokáig maradtak.  Már a következő évben, bátyjával Maximilian-nel, véglegesen kivándoroltak Amerikába.

1868-ban Ohio államban, Cincinnati városában telepedtek le, és ott pesti, valamint bécsi tapasztalatait felhasználva egy újfajta „amerikai” tartós élesztőt fejlesztett ki.  Ekkor már angolosította a nevét is, Charles-nak hívták, majd  hamarosan megalapította élesztőgyárát, a Gaff, Fleischmann & Company-t.  Nem is sejtette, hogy forradalmat indított el az amerikai sütőiparban.

Az amerikaiak először nem értékelték az újfajta élesztőt, nem tudtak vele sütni, mert nem ismerték a tésztakelesztés szabályait.  Ekkor jött az ötlet – egy látványpékség. Fleischmannék minden pénzüket egy újfajta sütődére költötték, amelyik a 1876-os Philadelphiai Világkiállítás szenzációja lett.  A látogatók előtt dagasztották a tésztát, bemutatták az élesztő helyes használatát és a frissen sütött cipókat a helyszínen lehetett megvásárolni.  Model Vienna Bakery–nek nevezték el a pékséget (Bécsi Látványpékség), és ilyen csodát az amerikaiak még nem láttak!   Híre ment, hogy az itt sütött kenyerek sokkal ízletesebbek, és azután hónapokig tömegek tolongtak a standok előtt.  Mindenki meg akarta tanulni a Fleischmann féle kenyérsütés fortélyait.

Ezután Fleischmann cége pékségeket nyitott szerte az Egyesült Államokban, kenyérreceptjei révén neve is ismertté vált, majd élesztő, margarin és ecetgyárakat alapított.  Charles Fleischmann hamarosan Cincinnati egyik leggazdagabb polgára, bőkezű mecénása lett; fiát a város polgármesterévé választották.

Henriette (Fleischmann neje) gyerekeit zsidóként nevelte és oszlopos tagja volt a város zsidó közösségének.  De gyerekei már nem zsidó párt választottak, és akkoriban feltűnést keltett hogy a Fleischmann lánynak, Bettie-nek protestáns vallási esküvője volt amikor hozzáment Christian Holmes-hoz.  Mindez az 1880-as években történt.  Érdemes megjegyezni, hogy Cincinnati németül beszélő reform zsidó elitje gyakorlatilag összeolvadt a protestáns „arisztokráciával”.   A később érkezett kelet-európai (orosz, lengyel) zsidókkal persze más volt a helyzet.

Fleischmannról feljegyezték róla, hogy jól és gyakran beszélt magyarul is.  Ohio államában akkoriban sok magyar bevándorló telepedett le (a mai napig ebben az államban él a legtöbb magyar származású amerikai), és Fleischmann alkalmazottai között is voltak magyarok. A Fleischmann márka is mindmáig ismert szerte az Egyesült Államokban.