Fiaim, hol vagytok?

(Napló az 1938-1942 közötti évekből) 

Négy évvel ezelőtt, a Szombatban (Szombat, 2015. március,11-18. oldal) megjelent egy ismertető a készülő dokumentumkötetről, Éjszaka még fölvarrok tizenöt gombot munkacímmel. Az azóta eltelt közel öt évben kutatások sora zajlott a témában, ami végül lezárásra került. El kellett ismerni, hogy befejezni nem, csakis abbahagyni lehet ezt a munkát.

Hogy feleleveníthessük, miről is szól ez a dolgozat, idézzük Kőszegi Ábel összefoglalóját: „Kisvárosi nevelési kálvária – országos háttérrel

Farkas Erzsébet a kisfiával Békésre költözik, hogy a helyi gyógyszerész kérésére tíz elhagyatott gyermek gondozását és nevelését vállalja. Nincs pedagógusi végzettsége, csupán pszichológiai előadásokat hallgatott. Abban bízik, hogy budapesti oktatói segítségére lesznek. Egy lélekben is súlyosan sérült kis csapat anyja szeretne lenni, aki azon van, hogy zsidó szellemben az iskola és a város hasznos polgáraivá nevelje őket. Rövidesen kitör a második világháború, az asszony és gyermekei nyomorúságos körülmények között, ellenséges légkörben élnek. Erről tanúskodik Naplója és segítséget kérő levelei. A könyv nem csak egy próbatétel megrendítő históriája, hanem a korabeli Magyarország tükörképe is. Hódos Mária részletes háttérmagyarázatokkal igyekszik a békési Napló mögé szinte nemzeti körképet festeni. Ám ez minél teljesebb, annál kevésbé értjük: tulajdonképpen kiket is tekint az ország a maga hasznos polgárainak?”

Az alább közölt részletek, bár töredékesen, de megpróbálják érzékeltetni az olvasóval, hogy Farkas Erzsébet Naplója a mindennapok tárgyszerű leírásán túl, számos más aspektusból is közelít a Valahol Európában játszódó történethez. A Magyar Királyi Gyermekmenhely, az Izraelita Patronázs Egyesület intézményei a Budapesti Pszichianalitikai Egyesület mind külön nézőpontokat képviselnek, más-más szerepet töltenek be és közvetítenek. Békés kisvárosi társadalma – az elenyésző létszámú polgárság, a szegény városi és paraszt emberek sokasága, a zsidó származásúak és többi lakós közti szakadék, a széthúzó zsidó közösség – számos konfliktushelyzetet generál.  A közelgő háborús fenyegetettség miatti feszültség, az antiszemita hergelés, a gyakori zsidóverések, a durva, erőszakos oktatási rendszer, a súlyos szegénység – ez mind alapvetően határozta meg a gyermekotthon mindennapjait.

1938. november 20., vasárnap

Tegnap délután elmentünk a kettős Köröshöz, a nagyhídnál vígan kanászodtak. Olyan jól esik nekik az ordítás és ugrálás. Aztán felfelé mentünk a Körös partján egész a révig. Itt megkérték a révészt, hogy vigye át őket. Ő jókedvében volt és kétszer ide-oda vitte őket. Persze nagy volt a boldogság kukacéknál. A Körös-parton felszedtek egy csomó agyagot. Hazavitték és otthon formáltak belőle mindenfélét, ki-ki tehetsége szerint.

Délelőtt a társaság egy részével tanultam, más része levelet írt, a harmadik részét kiküldtem a Ligetbe csirkefogóskodni. Kiderült: Matyi és Tibi benyitott a teniszpályára, Gyurka majdnem eloldott egy csónakot a Körös-parton, Tibi nem jött egyenesen haza, hanem elment a patikába, mert ott mindig leesik neki valami.

Délután elővettük Békés község térképét és megterveztünk egy útitervet. A Fehér Körös partján mentünk felfelé, Békéscsaba irányába. Útközben sok halásszal találkoztunk, akiknek nem volt szerencséjük, egyik sem fogott halat. De ők jól kiugrálták, kikiabálták magukat és megnyugodva értek haza. Az egyik helyen volt egy kis füves lejtő (csak mesterséges, mert itt még véletlenül sincs síkságnál egyéb), ahol fél óra hosszat gurultak.

Este szabályszerű birkózó meccs volt Józsi és Bandi között, akik egyforma nagyok és erősek. Jó 10 percig tartott a küzdelem, szépen, finoman, csak birkózás és ütés volt. Bandi győzött. Pedig a többiek mind Józsinak drukkoltak.

A gyerekek legújabban a harisnyakötőjükből és nadrágtartójukból szedik ki a gumit, rákötik dobozokra, és kis fával citeráznak vele.

Bandi kikapott az iskolában, mert nem tudott olvasni. Pofon vágta a tanítónő. Ő zsinórírást tanult, de alaposan és körülbelül 12-14 betűvel volt elmaradva. Minden nap átveszek vele 1-2 betűt. Többet nem lehet, mert akkor összezavarja. A tanítónő azért méltatlankodik, hogy miért gyakorolja Bandi a „J” betűt, mikor ő a „TY”-t adja fel. Aztán a gyerek az utolsó padban ül, egy hatvanas osztályban.

Bandi disznóságokat beszélt. Csúnyán néztem rá. Azt mondja: ”Erzsike néni, csak két disznóságot engedjen, akkor estig nem fogok többet.” Megengedtem. Én nem mondom, hogy estig nem volt több, de mérsékelten. Persze a másik négy is kért két disznóságot. Ők is megkapták, mert nálunk kivétel nincs.

1939. január 6., péntek

Matyival ketten voltunk odahaza. Kérdem tőle tudja-e, hogy most nehéz idők jönnek ránk? „Tudom, a zsidókérdés miatt.” Úgy van, nem is tudom, mit fogunk csinálni. „Legjobb volna elmenni olyan országba, ahol nem üldözik a zsidókat.” De az nem olyan könnyű ügy. „Ha már tanulunk angolul, akkor menjünk Angolországba.” Hát, tényleg az az egyetlen hely, ahová elmehetnénk, de csak cselédnek. Matyi ezen csendesen nevetett.

1939. február 12., vasárnap

Kimentünk a Körös-partra agyagért, ahol egy újság került Tibi kezébe, ott a zsidótörvényről írtak valamit, nagy címbetűkkel. Tibi betűzgeti: „Milyen rémes ez Erzsi néni, hogy a zsidókat mindig bántják. Én úgyis kikeresztelkedem, ha nagy leszek” – mondja Tibi, aki úgy néz ki, hogy akár egy egész zsidó hitközséget képviselhetne.

Ervinnel átvittük a rossz cipőket megcsináltatni Bán kisasszonyhoz.  Sanyinak nem volt váltani való cipője, az én cipőm pedig rém nagy volt neki. Szerencsére Baán kisasszony tudott egy párat kölcsönadni, amíg Sanyié kész lesz.

Józsinak elkészült az új, piros csíkos blúza, amit a női ruhából csináltam. Ferinek is készítek, ő más fazont rendelt. Józsi rém boldog. Feri kapott ma egy használt félcipőt meg fehér zoknit hozzá. Ki sem lehet mondani a boldogságát: „nemsokára már nem is úgy fogok kinézni, mint egy menhelyi gyerek”.

1939. július 14., péntek

Hétfőn Cigus szörnyen odavolt, egész nap csak a kolbászt emlegette, szólni sem tudott másról. Mondtam, hozok neki másnap a piacról, de a többieknek ne szóljon róla, sőt gyógyszerész bácsi sem tudhatja.  Földöntúlian fénylettek a szemei. Kedden hoztam is a piacról, de Feri meglátta. Mondtam neki, hogy Tasnádi Tibinek vettem és mikor hazaértem, odaadtam Cigusnak, hogy vigye át Tasnádiékhoz. Persze ő tudta, hogy az övé, de nem merte elkérni. Adtam neki egy darab kenyeret, hogy menjen át enni. Egész nap ette a fene érte, de nem ment át. Este aztán Tasnádi Tibi áthozott egy darabot, amit mennyei élvezettel fogyasztott el.

Tibivel ½ 10-kor este értünk haza a tanyáról, a többieket korábban hazaküldtem. Egy darabon parasztszekéren is mentünk. Ő szólította meg a gazdát, pedig nagyon szégyenlős. Miért nem lehet azt szeretni, aki rossz? – kérdezte.  „Én akkor is szeretném Erzsi nénit, ha rossz volna hozzám.” Én nem szeretem őt, ha rossz? – feszegette tovább. „Hát, hogy lehet az?” Úgy, hogy ha rossz vagy, akkor mérges vagyok és haragszom rád. „És ha nem vagyok rossz, akkor szeret?” Hát persze, hogy szeretlek. Egy kicsit gondolkodik, aztán azt kérdi: „Akarja Erzsi néni, hogy mindig jó legyek?” Persze. „Na, jó, ezentúl mindig jó leszek, de mit kell csinálni, hogy jó legyek?”

1939. július 25., kedd

Cigus otthon egész nap verekedett és disznólkodott. Félrehívtam és mondom neki, hogy mikor Matyi kicsi volt és rosszalkodott, akkor az ölembe ültettem, megsimogattam és megkérdeztem, hogy miért fáj a szíve. Akkor ő megmondta és már nem is fájt a szíve és nem kellett rossznak lenni. Te is a kisfiam vagy, téged is megsimogatlak és te is mondd meg, hogy miért haragszol anyukádra, aki pedig egy nagyon jó anyuka. Cigus minden ellenkezés nélkül odaült az ölembe, átölelt és azt mondja, hogy „azért haragszom, mert nem küldte el a csomagban a kis dobot és a kis ostort”. Mondom, ezért nem kell haragudni, mert anyuka az írta, ha majd jön a filléres vonat, akkor személyesen fogja lehozni. „De az mikor jön, meg miért nem jön anyuka a másik vonattal?” Azért, mert a másik vonatnak az útiköltsége 17 pengő, és a te apukád talán két hét alatt keres a gyárban annyit, de abból lakásra meg kosztra kell költeni és nem tud anyuka olyan rengeteg pénzt megtakarítani. Ha jönne filléres vonat, akkor csak 4-5 pengő, annyi pénzt anyuka akárhonnan is szerezne, és futna hozzád. Elgondolkodik a kis more, aztán mondja: „bizony apukám volt olyan hét, hogy csak 80-90 fillért keresett, de ha megkapta szombat este a pénzt, akkor vett érte kolbászt meg bort. Apukám nagyon szereti a bort és sokszor ivott, amikor anyukámnak nem is volt ennivalója.”  Aztán elkezdett mesélni az anyjáról és apjáról és persze kiderült, hogy ő mennyire szereti az anyját. Aztán megírtuk a levelet anyjának, olyan igazi kis Cigus-levelet. Azóta Cigus nyugodt, naponta még 10 gorombaságot sem mond, alig verekszik.

1939. szeptember 30., szombat

Jom Kipur előtt való este elmentem velük a templomba, és felülről néztem őket: Matyi sürgősen elaludt, alig tudták felébreszteni. Cigus és Józsi verekedtek, egyik-másik kiszaladgált a padból, kimentek pisilni, amúgy csöndesek voltak. Gyógyszerész úr eljött értünk és családi karavánként értünk haza, meleg családi hangulatban.

Lakásunk nincs. Hetek óta keresgélünk mindnyájan, már a srácok is bekapcsolódtak, lelkesen figyelik a kiírásokat, érdeklődnek mindenfelé, de hiába. Most már lehetetlen lesz lakást találni, mert három napja folyton jönnek a katonák. Körülbelül 2 ezred van már itt, és ezeket szállásolják el minden üres zugba. Holnapra, október elsejére szól a felmondásunk.

1939. december 2., szombat

Időnként gyógyszerész úr összeszedi a társaságot, hogy valamiért letolja őket, a legkritikusabb helyzetben megszólal Cigus: „Igazán, gókerész, ne mondja!” és a nyakába ugrik. Vége a komolyságnak.

1940. január 19., péntek

A srácok nagy részének a lábujjai megfagytak. Ervin maga kikúrálta a múltkor, de arra csak ő kapható, hogy 3-4 nap egymás után hideg-meleg vízben kiáztassa, én pedig szarvasfaggyúval bekentem neki. A többi inkább tűri a fájdalmat. Baán doktor jódtinktúrát rendelt a fagyásra, avval kenegetem Ferinek, Sanyinak, Gidának.

Gyuri kipucolta a kályhákat, Józsi titokban beágyazott a hálóban. Eltűnt, a többiek meg vigyáztak, hogy én ne lássam, mit tevékenykedik. Mikor készen volt hívott, nézzem csak meg mi baj van a hálóban. Minden ágy szépen be volt ágyazva. Józsi boldog volt, hogy megdicsértem. Cigus és Gyuri segítettek az állatokat etetni. Mikor mindennel készen voltak, kértek játékot, de ha szükségem lenne rájuk, csak szóljak, ők abbahagyják a játékot.

 

Erős Ferenc pszichológus ajánlása:

„Ez a nagyszerű könyv Farkas Erzsébet ’pedagógiai hőskölteménye’, és egyúttal a vészkorszak egyik fontos, mindeddig ismeretlen mementója is. Közreadásával Hódos Mária nem csak nagyanyjának és a békési otthon lakóinak állít emléket, hanem bemutatja azt a hosszú utat is, amelyet neki magának, mint az utód generáció tagjának kellett végigjárnia ahhoz, hogy a családi és társadalmi elfojtások, elhallgatások fedte múltból, a traumatikus emlékezet homályából előhívja a történetet, amely immár saját története is.”

A kötet a Tinta Könyvkiadó legújabb kiadványa.

Kapható: Weöres Sándor antikvárium 1053 Budapest, Múzeum krt. 27., TINTA Könyvkiadó 1116 Budapest, Szatmárhegy u. 13., valamint a Libri könyvesboltjaiban