Élt hatvan évet

Szeptember 9-én könyvbemutatót tartottak Kisújszálláson. Újszállási Rácz Lajos „Élt hatvan évet” c. könyve a kisújszállási zsinagóga rövid történetét mutatja be.

 

A helyi, neológ hitközség 1904-ben avatta fel a csodálatos, kéttornyú, mór stílusú zsinagógáját, amely 1964-íg szolgálta a hívőket. Ebből a rövid időszakból csupán 40 év volt az, amit a kiteljesedés időszakának hívhatunk, hiszen az 1944. utáni korszakban a zsidó közösség már csak árnyéka volt korábbi önmagának. A holokausztot követő időben a lélekszám olyannyira lecsökkent, hogy a hívők már nem tudták fenntartani vallási otthonukat, és megváltak tőle. 1964. év volt az, ami elhozta az épület” halálos ítéletét”, hiszen az, a barbár beavatkozás miatt lényegében megszűnt létezni.(Az épületet ruházati áruházzá alakították. Funkciója az elmúlt 60 évben többször is változott, jelenleg a HM tulajdonában lévő katonai ruházat varrodája üzemel benne.)

A helyi zsidóság egy évszázadot élt Kisújszálláson. Az 1860-as évekbeli megjelenést követően fokozatosan költöztek be a városba, létszámuk gyarapodott. Egyre jobban bekapcsolódtak a város vérkeringésébe, többen vezető pozícióba kerültek és a közösség nem csak hitéleti, de gazdasági téren is megerősödött. Ezért volt lehetőség arra, hogy a korábban épített, szerény imatermüket átépítsék és egy pompázatos épületet varázsoljanak a város egyik frekventált helyére. A XX. század elejére a közösség létszáma már elérte az 500 főt, ezért szükségessé vált a 300 férőhelyes zsinagóga megépítése. Ezt néhány évvel megelőzte egy kéttantermes iskola építése, ami közvetlenül a zsinagóga mellett működött. A gyermeklétszám csökkenése miatt azonban az állam már a harmincas évek végétől átvette az iskola működtetését. (Itt tanult a korábbi időszakban Alexander Korda filmcézár, majd a hatvanas években Karikó Katalin, biokémikus.)

A kötet összeállítása során igen szegényes volt a forrásanyag. Semmilyen korabeli dokumentum, (tervrajz, engedély, stb.) nem volt fellelhető, csupán néhány magánjellegű levélből, és más, személyes tulajdonban lévő okiratból, nyomtatványból, kérvényekből lehetett tájékozódni. Az épület külső megjelenéséről mindössze három képes levelezőlap maradt, a belsejéről nem készült fotó, legalább is a kutatás során erre nem lehetett rálelni. A hitéleti munkáról, egyházi eseményekről a korabeli sajtóból lehetett informálódni.

A csekély forrásanyag ellenére is igyekezett a szerző a kötetben átfogó képet adni a zsinagógáról, és ezzel emléket állítani Kisújszállás elpusztított zsidó közösségének és zsinagógájának.

A bemutatón a szerző köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették a kötet megjelenését: a helyi önkormányzatnak, Ari Gézának, dr. Kőnig Tamásnak, Kovács Jánosnak, dr. Papp Gyulának, dr. Szabó Gábornak, Cs. Németh Orsolyának, dr. Peremiczky Szilviának, Szeremley Bélának, Halászi Aladárnak, Szűcs Istvánnak és számos további közreműködőnek.