Egy rendkívüli gyógyító emlékére

Írta: L. Horváth Katalin - Rovat: Történelem

Az apai nagyapa, Kulka Miksa nagyon vallásos ember, a zsidó hitközség vezetőségi tagja (gondnoka) volt. A család őrizte a zsidó hagyományokat, megtartotta a sabbatot (szombatot), ami nemcsak a megnyugvás, a pihenés, hanem a tanulás napja is. Arra emlékeztet, hogy az embernek lelki táplálékra is szüksége van.

Dr Kulka Frigyes

De az 1863-ban, Bisztricsányban született Kulka Miksa szabad szellemű vállalkozó is volt. Iskolái elvégzése után, 1893-ban szállítmányozási céget alapított, amelynek működtetésébe idővel két fia, Nándor (Frigyes apja) és Tibor is bekapcsolódott. Kulka Frigyes bizonyára már ifjan, von Haus aus pallérozta az elméjét – mind a zsidó hagyományok szellemi öröksége, mind a hétköznapi üzleti élet, a gyakorlatiasság révén.

A vallási előírások sokasága terhes is lehet, ugyanakkor a rituálék segítséget, könnyebbséget jelentenek: nem kell külön kapaszkodókat keresni, hiszen mindenre kiterjednek az évszázados, évezredes szabályok. Különösen a gyászban fontos, hogy nem marad magára az ember. Frigyesnek nagyon fiatalon, kilencéves korában meg is kellett küzdenie egy családi tragédiával: agyhártyagyulladásban meghalt a négyéves húga, Vera.

Az eleganciát, a jó modort is otthonról hozta. A szintén ipolysági Hunčík Péter Határeset című regényében megemlékezik arról, hogy Kulka Nándi bácsi (aki – a tények ismeretében – inkább Miksa lehetett) öregkorában is nagyon elegáns volt, a lányok minden reggel megbámulták, amikor mentek az iskolába. „Különösen azt a középkék zakóját csodálták, amin aranygombok voltak. A háza közvetlenül a gimnázium épülete mellett volt. Reggelente kiállt a kapuba, és a bajszát pödörgette. Még hetvenévesen is szálfaegyenesen járt, és mindig kezitcsókolommal köszöntötte a hetedikes diáklányokat. (…) Egy kislányból akkor lett felnőtt hölgy, amikor Kulka Nándi bácsi elkezdett neki előre köszönni.” Hunčík azt is megemlíti, hogy nagyapja és Kulka bácsi több mint húsz éven keresztül minden péntek délután a lugasban kártyázott. „Kortyolgatták nagyapa otellóját és nevetgéltek Nándi bácsi különös történetein.”

Frigyes szociális érzékenysége is Ipolyságról eredhetett. A zsidó hitközség – 1850-es alapításától kezdve – éves költségvetése egy részét szociális és emberbaráti (filantropikus) célokra fordította, az összeg növeléséhez pedig nagyban hozzájárultak a helyi földbirtokosok és cégtulajdonosok – többek között Kulkáék. (A Talmud tételét, miszerint „minden zsidó felelős miden zsidóért”, kiterjesztették a nem zsidókra is.)

Az egykori status quo zsinagóga Ipolyságon

Kulka Nándor felesége, Schubert Melánia kifinomult, jól öltözött polgárasszony volt – rendkívüli intelligenciával és bátorsággal megáldva. 1925-ben született meg a hitközségben Frigyes, államilag pedig Fridrich néven anyakönyvezett fiuk, akinek – ezt akkor még nem sejthették – a sors különleges életpályát szánt. Az anyát 1942-ben rendőri őrizet alá helyezték, egyebek mellett azzal az indokkal, hogy jogtalanul alkalmazott, illetve szállásolt el zsidó embereket. Életveszélyes, nagyon szűkös körülmények között, teljes titokban továbbra is vállalta zsidók bújtatását, és vonaton ingázva próbálta őket a Felvidékről biztonságosabb területre csempészni. Erről a tettéről sokáig senki sem tudott, a fia sem.

Frigyes legendássá vált humora is valószínűleg a kettős identitású, magyar–zsidó családban gyökerezett. A XX. század különböző szakaszaiban más-más államokhoz tartozó Ipolyságon a történelem viharainak túlélésében kivált nagy szerepet játszott a humor, – Freud kifejezésével – a „feszültségcsökkentő védőberendezés”. A humor alighanem afféle akcentus volt, amelynek a nyoma rajta marad a szavakon – és persze gondolkodásbeli öntőformát ad. Egyfajta alkalmazkodóképesség a legnehezebb élethelyzetekben is meglátni a nevetni valót, s ily módon megszabadulni a túlzottan nyomasztó érzésektől. A zsidóság elsősorban önmagán, saját gyarlóságain élcelődik. Ha valakire mutogatsz, közben három ujjal magadra mutatsz, eggyel meg fölfelé, a Jóistenre – tartja a szólásmondás. Mielőtt kifigurázol valakit, saját magadon köszörüld a nyelvedet!

Az ifjú Frigyesből nem hiányzott a vagányság sem. A házuk a gimnáziummal szemben állt, s a visszaemlékezők szerint amikor késett az iskolából, egyszerűen beugrott az ablakon az osztálytermébe. A családi legendáriumban fennmaradt, hogy tizenhárom éves korában titokban elkötötte a garázsból a szállítmányozó autót, és elvitte vele kocsikázni a gyógyszerész lányát.  Akkor még aligha tudott vezetni, és egy fának kormányozta az autót. Nem történt súlyos szerencsétlenség, csak a szélvédő törött el, és az üveg kicsit megsebezte utastársa arcát. A fiatalember gálánsan felajánlotta, hogy ha a heg miatt nem akad kérője a lánynak, ő feleségül veszi.

A Kulka családban hagyománya volt a sportok művelésének is. A Prágai Magyar Hírlap 1934. február 20-án beszámolt arról, hogy az Ipolysági Football Club évi közgyűlésén a futballszakosztály elnökévé Kulka Nándort, pályagondnokká pedig Kulka Tibort választották. A Hírlap 1938-ban ugyancsak arról tudósított, hogy Kulka Nándor kapott felhatalmazást a futballszakosztály elnöki tisztségének betöltésére. Fivére, Tibor az intézői teendőket látta el. Az öreg ságiak között az a hír járta: Frigyes is remekül futballozott, a csapat jobbszélsője volt, továbbá kiválóan pingpongozott. Fürge eszű, fürge lábú-kezű fiú volt. Akkor még senki sem tudhatta, hogy a reflexek élesítésének milyen hatalmas jelentősége lesz a későbbiekben.

Kulka Frigyest, ahogy édesapját, Kulka Nándort is, utolérte a munkaszolgálatosok (MUSZ) sorsa. Frigyes a 107/310-es munkaszázadban dolgozott. Szentkirályszabadján, ahová repülőteret építeni vezényelték, társaival hallgatta, amint tőlük nem messze, az Appelplatzon (gyülekezőhelyen) a bori különítmény maradványait, köztük Radnóti Miklóst „búcsúztatja” egy Murai nevű alezredes. Névsorolvasáskor kiderült, hogy a körletben ketten meghaltak, helyettük a bámészkodók közül kettőt, őt és még egy főt a boriakkal együtt bevagonírozták. Amíg a szerelvény vesztegelt, ők kibontották a vagon padlóját, és az éjszaka leple alatt kimásztak, majd visszalopakodtak a körletbe. Kulka két nap múlva levelet kapott az ajkai MUSZ-táborból. Az apja írta. Biztatta, hogy szökjön át hozzá, majd szökjenek együtt Pestre. Azt írta: van svéd menlevél. Frigyes maradt.

1945 tavaszán – amikor a közeledő angol–amerikai csapatok elől igyekeztek kiüríteni a bergenbelseni lágert –, a fogolyvonatot légitámadás érte. Sok őrizetes megszökött, az ott maradt, járóképtelen embereket pedig megtizedelték az SS-ek. Köztük volt – a svéd menlevél ellenére – a Józsefvárosi pályaudvaron bevagonírozott Kulka Nándor is. A barátai temették el a cellei vasútállomás közelében, a 217-es kilométerkőnél.

Kulka Frigyesnek 1945 februárjában három földijével – feltehetően Ascher Sándorral, Víg Istvánnal és Lányi Istvánnal – sikerült megszöknie a menetelő MUSZ-századból. Egy kis dunántúli faluban, Nemeskocson bujkáltak egy istállóban, de valaki feljelentette őket. Miután a tábori csendőrök kihallgatták és megverték, a szombathelyi katonai fegyházba toloncolták. A katonai bíróság, bizonyos Domonkos őrnagy szökésért halálra ítélte mindhármukat, majd a kegyelmi tanács tíz év börtönre változtatta az ítéletet. Paradox módon egy légitámadás hozta meg a szerencséjüket. A kaszárnyát bombatalálat érte, és a zűrzavarban sikerült kimenekülniük a börtönből.

Kulka a szovjet csapatok mögött, gyalog, egy német halottról leszedett, három számmal nagyobb bakancsban, klottnadrágban, rangjelzés nélküli katonakabátban, leventesapkában elindult „haza”, a durván kétszáz kilométerre lévő Ipolyságra. A „Lassan járj, tovább érsz!” igazságáról hamarosan megbizonyosodhatott: aki felkéredzkedett a szovjetek autóira, azt előbb-utóbb összegyűjtötték és fogolytáborba vitték.

Amikor szembesült azzal, hogy a családjából rajta kívül senki sem élte túl a holokausztot, egy tehervonat tetején Pestre utazott. Úgy kezdte meg orvosi tanulmányait, hogy a puszta léten kívül senkije és semmije nem volt. Szakmai szempontból a lehető legjobb helyen, a Szabolcs utcai Zsidó Kórházban ismerkedett a gyakorlati gyógyítással. A betegek óriási száma miatt a medikusok munkájára is igényt tartottak, ez, ha szűken is, de biztosította a megélhetését, és a pincében be is vackolhatta magát, volt fedél a feje fölött. Idővel sikerült egy vaságyat is szereznie, ami akkor számára nagy gazdagodást jelentett. Az életben maradáshoz az is elengedhetetlen volt, hogy valakihez tartozzon. A klinikán olyan barátokra lelt, akik nemcsak az étküket osztották meg vele (amikor éppen nekik is volt mit enniük), hanem lelki támaszt, bátorítást, reményt, hitet is adtak az újrakezdéshez. A nehéz idők átvészelésében bizonyára segítette a humora: a borúban is észrevette a derűt, sőt – ahogy korábbi MUSZ-társaiban és későbbi koreai bajtársaiban –, kollégáiban is ébren tartotta ezt a szemléletet.

(Részlet Az utolsó mondattal kezdd című, Kulka Frigyes életútjáról, pályájáról szóló könyvből, mely a Napkút kiadónál jelent meg.)

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]