Egy legendás tokaji magyar zsidó borászcsalád emlékezete

A Zimmermann család Mádon. Rögös múltfeltárás.

Június 24-én szerény, már-már túl szerény körülmények között avatták fel a borászatáról és borkereskedelméről híres család tagjainak Zimmermann Miklós és felesége Blanka, illetve Zimmermann Lajos és felesége, Margit emléktábláját Mádon.

A falu zsidó közössége komoly múltra tekinthet vissza, aminek 1944-ben a magyar hatóságok általi deportálás brutálisan véget vetett. A Zimmermann családot, mintegy 300 sorstársukkal együtt Auschwitzba hurcolták. A táborokból csak kevesen tértek vissza, és néhány éven belül közülük is mindenki elhagyta Mádot.

Véletlenek sorozata és hosszas tárgyalások kellettek ahhoz, hogy a két réztábla felkerüljön Magyarország egyik vezető tokaji borászatának bejárata mellé. A táblák arra emlékeztetnek, hogy a II. Világháborúig, a Rákóczi út 35. alatt a zsidó borász dinasztia két épületet is magáénak tudhatott. Sorstársaik százezreihez hasonlóan, ha túl is élték a vészkorszakot, a háború után tulajdonosként már soha nem tehették be lábukat egykori ingatlanukba.

A 87 éves Susy Ostermann, lánynevén Zimmermann Zsuzsanna, több mint 70 éve él Kaliforniában.  Ma is tud magyarul, de gyermekeit nem tanította meg anyanyelvére. Amikor 1946-ban megérkezett Amerikába, mindenki azt tanácsolta neki, felejtse el, ami vele történt és csak a jövővel foglalkozzon.  – Mindent betettem egy képzeletbeli dobozba – nyilatkozta egy, a Washingtoni Holocaust Múzeum honlapján is megtalálható oral history interjúban. – Csak így élhettem lelkileg túl, ami velem és a családommal történt 1944 és 1945 között.

Amerikában hamar, már 1947-ben férjhez ment, ekkor vette fel férje után az Oster nevet, és természetesen az amerikai házassággal jött a könnyebben érthető Susy név is.

Zsuzsanna, azaz Susy Ostermann 1928-ban gazdag, magyarsághoz asszimilálódott zsidó borász- borkereskedő családban született egy szlovákiai településen, mely a trianoni döntés előtt Magyarországhoz tartozott. Az egyik nemrégiben kitett tábla nekik állít emléket, a másik nagynénjének és nagybátyjának.

Még kislánykorában visszaköltöztek Mádra, mert édesapja innen származott.

Asszimilálódott zsidó borászok vitték a tokaji bor jó hírét a világban

Ebben az időben két közismert és gazdag zsidó család is foglalkozott borászattal Mádon: a Zimmermann és a Deutsch család. Zimmermann Zsuzsa gyermekkorában felhőtlen, boldog, ahogy mondani szokás, idilli életet élt szüleivel, bátyjával és bővebb rokonságával a tokaj-hegyaljai településen. Az 1800-as évek eleje óta Magyarországon éltek, a 20. század elejére inkább magyarnak, mint zsidónak tekintették magukat.  Nem voltak vallásosak, zsinagógába is alig jártak, jó kapcsolatot ápoltak Mád zsidó és nem zsidó lakóival, a magyart pedig anyanyelvükként beszélték. A késő őszi tokaji szüreteket, mulatságokat és egyéb falubeli ünnepeket a család gyerektagjai jobban várták, mint a zsidó nagyünnepeket.

A borászaton kívül gyümölcsöseik is voltak, klasszikus nagybirtokot tartottak fent. Munkát adtak a helyieknek és a tokaji bor jó hírét elvitték sok helyre a világban. Mád egyik fő utcáján áll az a két ház, amelyben a Zimmermann család élt. Az épületegyüttes alatt hatalmas régi pince kanyargott már akkor is. Itt érlelték a híres szerednyei és gönci hordókban, Tokaj ma is legjobb dűlői közé tartozó Úrágyáról szüretelt bort. Merthogy a környék legjobb dűlőinek bizonyos része is az övék volt.  A Zimmermann-féle édes bor 1892-ben Berlinben, 96-ban egy párizsi borversenyen nyert díjat és a 19. század végén a világ több pontján lehetett kapni aszújukat: Budapesten, Berlinben, Katowicében, Londonban és New York-ban.

A házakat régóta könnyű beazonosítani, mert egy I. világháborús emlékmű áll előttük. Az obeliszk miatt ez az utcakép került a mádi postai képeslapra, amelynek egy példánya még a család birtokában van. E kép alapján jött rá Susy Oster lánya, Beverly Fox, hogy a nagyszülei egykori épületeiben ma a Royal Tokaji Rt. borászata működik. A két ház ma Magyarország egyik legjobb és nemzetközileg is komolyan elismert borászatának, a Royal Tokajinak a tulajdonában áll.

Mi is történt addig Susyval 1944 áprilisa óta?

A Vészkorszak : Mádtól Auschwitzon át a nürnbergi munkatáborig

Zsuzsanna édesapja már a háború előtt meghalt, így édesanyja, Zimmermann Blanka a II. Világháború kitörésekor már egyedül nevelte lányát és fiát. Zimmermann Györgyöt 1943-ban vitték el munkaszolgálatra, ezt követően szovjet hadifogságba került. Hosszú és viszontagságos évek után tudott csak nővérével újra találkozni Amerikában. Nem volt könnyű számára a papírokat elintézni, hiába élt addigra már a húga az USA-ban. Végül az 50-es években sikerült kimennie, így legalább a két testvér élete nagy részét egymás közelében élhette le, György tavalyi haláláig.

Magyarország 1944. március 19-én történt német megszállása után a magyar hatóságok döntést hoztak a zsidónak minősített személyek deportálásáról. A folyamatot minimális német segítséggel, döntően magyar intézmények szervezték. Susy emlékszik, Mád teljes zsidóságát a magyar csendőrök először a mádi zsinagógába vitték – csak azok menekültek meg ez elől, akiket munkaszolgálatra hívtak be. Három napig tartották őket fogva itt. Egyetlen ember próbált ekkor segíteni nekik, cselédlányuk csempészett be nekik enni- és innivalót. Ezután a sátoraljaújhelyi gettóba szállították őket és innen vitték őket vonattal tovább Auschwitzba. Susy elmondása szerint megérkezésükkor Mengele „fogadta” őket, bár ekkor még nem tudta, ki ez a férfi. Csak később tanulta meg a nevét, amikor a hírhedt náci heti, időnként napi, rendszerességgel felsorakoztatta, és órákig állni hagyta Auschwitz-Birkenau 28-29.000 foglyát, hogy kiválassza, ki dolgozzon még embertelen körülmények között – és ki menjen azonnal a gázkamrába. Blanka, Susy édesanyja ekkor már 44 éves volt. Anyja és lánya minden nap, minden másodpercében azzal a tudattal élt, hogy Blankát Mengele a halálba fogja küldeni. – Néha megkérdezi tőlem valaki, hogy el tudtam-e búcsúzni az édesanyámtól. Erre nem lehet válaszolni, mert a kérdést sem lehet felfogni. Nem voltunk képesek kimondani, hogy tudjuk, mi fog történni – meséli Susy a videóinterjúban.

Blankát október 16-án küldték a gázkamrába. Még abban a hónapban az akkor 16 éves Susyt Nürnbergbe szállították. Egy Siemens gyárban kellett dolgozniuk, ahol feltételezése szerint repülőgépmotorokat szereltettek össze velük. Itt már mindenki fiatal volt körülötte és egy fokkal könnyebb is volt az élet, legalább reménykedni lehetett, hogy túlélhetik a borzalmakat. A háború végét is itt élték meg, Susy többi fogolytársához hasonlóan ekkorra nagyon beteg lett. 1945 májusában az SS őrök a gyárat célzó heves bombázások miatt egy közeli erdőbe parancsolták őket.

Egy szép napon rájöttek, hogy a nácik elszivárogtak, mintha soha ott sem lettek volna, már senki sem őrizte őket. Majd megérkeztek az első amerikai dzsipek. A katonák – meséli Susy –, főleg a zsidó származásúak, nagyon kedvesek voltak velünk. – Nem tudtunk olyat kérni, amit ne akartak volna teljesíteni. Először is rengeteg babkonzervet adtak nekünk, amitől még betegebbek lettünk. Esténként német asszonyokat rendeltek a katonai bázisra és velük takaríttatták ki a helyet. – Nem mondhatom, hogy nem volt jó érzés – vallja be az asszony.

Susynak skorbutja és egyéb fertőzései miatt néhány hónapig egy németországi kórházban kellett feküdnie.  1946-ig az ENSZ-nek dolgozott, majd egy távoli magyar rokona segítségével a mexikói–amerikai határ amerikai oldalára utazhatott. Egy magyar család fogadta be. Leérettségizett, sőt egy fiatal, jóképű férfinak is bemutatták. Pár év múlva megszületett fia, Gerry, majd lánya, Beverly, aki tavaly az interneten talált rá édesanyja házára a Tastehungary.com-on. Susy időnként mesél a gyerekkoráról és arról is, hogy mi történt vele a háborúban, de bizonyos ponton túl nem mond el részleteket. Az interjú a családot is meglepte, ők is sok mindent csak onnan tudtak meg.

Egy pohár tokaji hatása a magyar múltfeldolgozásra

A Virginiában élő Beverly Fox, Susy Oster lánya és férje tavaly tavasszal egy étterem borlapján kiszúrtak egy Mádi Cuvée nevű édes bort. Érdekelte őket, hogy Tokaj-Hegyalján milyen a borászat helyzete, nem is tudták, hogy Tokajban ismét készítenek bort. Még aznap este elkezdtek guglizni, hogy megtudják, mi történik manapság Mádon. Beverly járt már itt 1981-ben édesanyjával és egy itthon ragadt rokonukkal, de akkor csak annyi maradt meg bennük, hogy Mád egy szürke és nyomasztó „kommunista falu”.  Ellátogattak a Zimmermann házakhoz is, de édesanyja házába nem jutottak be. A házakat a pártállam szokásai szerint kicsi, lakhatatlan lakásokká osztották fel. Akkor nem gondolták volna, hogy itt valaha változások lesznek.

34 évvel később a kiváló édes bor elfogyasztása után jutott eszükbe, hogy érdemes megint foglalkozni a múlttal. Ami történt, azonban mindenkit meglepett.Beverly nemsokára az interneten szörfölve talált egy túrát, ahol a szervezők, a Taste Hungary nevű gasztronómiai utazási iroda tulajdonosai, nemcsak tokaji borkóstolót ígértek, hanem egy Tokaj zsidó örökségét is bemutató utazást is. Bánfalvi Gábor, a cég társalapítója, a tokaji zsidóság és borászat kapcsolatának lelkiismeretes és kitartó kutatója mindig örömmel osztja meg tudását, ha valakit ez a téma érdekel. Bánfalvi ilyenkor megmutatja a környék zsidó temetőit, a zsidó lakosok híján nem működő mádi zsinagógát, az erdőbényei mikve romjait, sőt mostanában már a nemrégiben gyönyörűen újjáépített egykori rabbiházba is elviszi a vendégeket. És ami ennél is fontosabb, mesél a tokaji zsidóság borkészítésben betöltött szerepéről és arról, hogy mi történt itt a háború alatt.

Bánfalvi fontosnak tartja, hogy a zsidóság és Tokaj kapcsolatát mások is megismerjék, mivel a tokaji aszú nemzetközi elterjedésében és világhírűvé válásában az itt élő zsidó kereskedőknek és borászoknak is hatalmas szerepe volt a 17. század végétől a 20. század elejéig. A nemrégiben tokaji borlovaggá is ütött férfi egyike azon keveseknek Magyarországon, aki napról-napra tesz valamit azért, hogy a történelmüknek ez a része ismét ismertté váljon külföldön is.  A Taste Hungary ügyfelei leginkább amerikaiak, természetesen sok magyar származású is van közöttük.

Az Oster család esete azonban Bánfalvit is meglepte, és szívesen segített nekik az első pillanattól kezdve, hogy a család, és leginkább Susy, több mint 70 évvel a történtek után egy kis lelki békét találjon azáltal, hogy a Zimmermann ház 1944-ben elrabolt, majd 1948 után a kommunisták által még egyszer kisajátított épületéről legalább valaki kimondja: ez az övék volt valaha.

Beverly először néhány felmenőjének nagystílű, fekete gránitból készült, magas síremlékét ismerte fel a túraleíráshoz csatolt képeken, majd továbbszörfölve a Taste Hungary honlapján, a család korábbi házát is. A Royal Tokaji Rt. tulajdonosai angolok. Hugh Johnson a világ egyik leghíresebb borszakértője és történésze indította el a vállalatot, a cég tanácsadójaként, részvényeseként ma is szorosan kötődik a céghez.

Susy gyermekei, amikor rájöttek, hogy egykori házuk ma is a mádi borászat fontos helyszíne, hosszas levelezésbe kezdtek a vezetőkkel. Azt szerették volna, ha a cég valahogy jelzi, hogy ez az épület valaha a Zimmermann család tulajdona volt. Az Oster család már a tárgyalások elején világossá tette, hogy nem akarja az épületet visszaperelni, nem kérnek kártérítést (igaz, erre egyébként a hatályos magyar jogszabályok nem is adnának lehetőséget, mert jogi értelemben a kérdést az úgynevezett kárpótlási törvények rendezték), de így is egy évig tartott, mire a Royal Tokaji beleegyezett a táblák kihelyezésébe. Egy évig tartó levelezés, tárgyalás és egyezkedés után eldőlt: a Royal Tokaji Rt. angol-magyar nyelvű emléktáblát helyez el a ház falán. Az emléktáblán olvasható szöveg elmondja, kik laktak itt és mi történt velük, illetve Mád többi zsidó lakosát is megemlíti.

Karsai László történész szerint 1939-1944 között körülbelül 600.000 kataszteri holdat juttattak nevetséges megváltási áron nem zsidóknak. Külön „utaztak” a jó bortermelőkre, a módos zsidó kereskedőkre, kocsmárosokra. A zsidó földbirtokosok és földbérlők ezrei váltak szegény emberekké, még jóval a német megszállás előtt. 1945-ben az új hatalom először a haza nem térő zsidók, főleg a holttá nyilvánítottak vagyonára tette rá a kezét. Nem sokkal később sor került a németekre is, majd végül mindent államosítottak. Az egységesített izraelita hitközségi szervezet próbált küzdeni, azonban megfélemlítették, beszervezték és korrumpálták vezetőit.

A Royal Tokaji Wine Company területein a II. világháború előtt gazdálkodó zsidó borkereskedő és bortermelő tevékenysége korábban közismert és megbecsült volt. Árveréseken és múzeumokban ritkán ugyan, de még ma is fellelhetőek az általuk töltött aszúk. A házukban működő Royal Tokaji Wine Company honlapján a céggel kapcsolatos történelmi információk magyarul II. Rákóczi Ferenc korának említése után, a 280 évvel későbbi privatizációval folytatódnak. Nem járt volna mindenki jobban, ha a cég épülete és egyik leghíresebb dűlője, az Úrágya történetét a maga teljességében vállalta volna fel? A Zimmermann-család biztosan nem hozott volna szégyent rájuk. Fontos lépés az emléktáblák kihelyezése, a vállalat honlapja azonban még mindig nem említi a történteket.

A cég egyik magyar származású angol tulajdonosa, Damon de László múlt pénteken fogadta a családot. Szerinte a Royal Tokaji már eddig is sokat tett annak érdekében, hogy kiderüljön, kik voltak a régi tulajdonosok. Gerry Oster, Susy fia szerint pedig egy ilyen tábla Mádon többet segíthet a Holocaust megértésében, mint egy auschwitzi látogatás. Ez ugyanis a helyieknek is szól, akik elkezdhetnek újból beszélni arról, mi történt 1944-ben a faluban.

Zimmermann Zsuzsanna családja emléktáblájának szövege:

Ez a ház Zimmermann Miklós és Blanka és két gyermekük otthona volt. Miklós, Zimmermann Adolf legfiatalabb fiaként ugyanúgy, mint a család többi tagjai az ezernyolcszázas évek kezdetétől, generációkon át, részt vett a tokaji szőlők művelésében, a borkészítésben és értékesítésben. 1944 májusában, más mádi zsidó családokkal egyetemben, Auschwitzba deportálták a családot. Blanka 1944.október 16-án halt meg Auschwitzban.

Állíttatta: Royal Tokaji Zrt.

* * *