Egy igaz ember

Mátravölgyi Tibor 1929-ben született egy budapesti munkáscsaládban. Gyermekkorát a Józsefváros izgalmas és sokszínű világában élte, ahol életre szóló barátságot kötött zsidó származású gyerekekkel. Nekik köszönhetően fordult a zsidó vallás felé.

Mivel a család nem tudta finanszírozni gimnáziumi továbbtanulását, ipari iskolába került és egy nyomdába szegődött el dolgozni. Az üzem zsidó tulajdonosának nagylelkűsége tovább erősítette kötődését. A háború alatt titokban hamis bélyegzőket és papírokat készített a nyomdában, hogy zsidó üldözöttek megmenekülését segítse. A nyilas uralom alatt munkaszolgálatosoknak továbbított leveleket, pénzt, élelmiszert.

A háború végén keresztény származása ellenére csatlakozott a cionista mozgalomhoz, ahol a Klein László nevet vette fel. A mozgalomban szerzett ismeretek erősítették zsidó identitását. A zsidó vallás és kultúra a fel- illetve kiemelkedést jelentette Mátravölgyi Tibor számára. 1946-ban Palesztinába vándorolt, ahol kibucban dolgozott, majd a hadseregben szolgált. 1948-ban Izrael államának kikiáltása után részt vett a kezdődő Függetlenségi háborúban.

Izraeli tartózkodása alatt megnősült, egy fia született. Az ’50-es években erős honvágya miatt családjával visszatért Magyarországra, ahol politikailag megbízhatatlannak bélyegezték, ezért katonai szolgálatát munkaszolgálatosként kellett letöltenie. Ez idő alatt házassága felbomlott, fia állami gondozásba került.

Leszerelése után édesanyjához költözött és magához vette gyermekét. A Ganz gyárban kapott munkát esztergályosként. Kisfiának óvónőjében ismerte meg második feleségét. Kalocsára majd Székesfehérvárra költöztek. Négy gyermeket neveltek fel.

A USC Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívumának adott interjújában többek között így nyilatkozott a vészkorszakról és izraeli kivándorlásáról:

„Én annyira a befolyása alá kerültem ennek a holokauszt nevű rémtörténetnek, hogy nem tudtam alóla úgy szabadulni, hogy ne érezzek mindig együtt a zsidókkal.”

„Ha megadatott nekem, hogy segítsek a barátaimon, úgy, ahogy az a tehetségemből tellett, akkor miért nem lehet ezt folytatni.”

„Eleget tettem én azzal, hogy egy alkalommal segítettem? El tudom nyomni magamban azt, hogy itt tulajdonképpen saruk van a keresztényeknek? (…) Én eleget tettem-e azzal, amit akkor tettem? Nem kell-e még ráfejelni, hogy az én lelkiismeretemet megnyugtassam? Mint keresztény, tartozom-e még valamivel a zsidóknak? Én úgy éreztem, igen. Ezért úgy gondoltam, hogy kimegyek, és hajlandó vagyok építeni Izrael államot.”