Egy diploma hazatér
Nehezen fogtam neki ennek az írásnak. Messzi távolból, idegen emberek jóvoltából, a véletlenek sorozatának köszönhetően hazakerült Dömsödre egy gyönyörű állapotban megmaradt gyógyszerész diploma, amelyet 1912-ben állítottak ki, és a tulajdonosa Dömsödön született.
![](https://www.szombat.org/files/2018/12/Diploma.jpg)
A Diploma
Bencze István Polgármester Úr könyvtárunknak adta át megőrzésre úgy, hogy semmi közelebbit nem tudtunk róla, csupán azt, ami a szövegezésből kiolvasható. Egy Szász Mihály nevű dömsödi gyógyszerészé volt, akiről semmi feljegyzés vagy visszaemlékezés nem maradt fenn. Bár elkezdtem kutatni, de biztos voltam benne, hogy a hosszú időtáv és a téma feldolgozatlansága miatt érdemleges dolgot nem fogok találni. A sors mégis másképpen akarta. Félreérthetetlenül másképpen.
Jelentkezett egy késői leszármazott. A beszélgetés mély nyomokat hagyott bennem. Napokig nem is tudtam másra gondolni, mint erre a történetre. Megértettem, mi a feladatom. Megértettem, hogy miért kellett ennek a diplomának egy hányatott évszázad után Dömsödre hazatérni. Megértettem, hogy Polgármester Úrnak miért éppen a könyvtár jutott eszébe. Annyi dolgom maradt, hogy összerakjam a történetet.
![](https://www.szombat.org/files/2018/12/Szasz-Mihaly.jpg)
Szász Mihály
Szász Mihály dömsödi család sarja. Szülei Sonnenschein Mór és Müller Sára. Hatan voltak testvérek, közülük Mihály gyógyszerész lett. Nevét a 30-as években Szászra magyarosította. Első felesége Deutsch Irén, akit két gyermekkel vett feleségül, és aki sajnos korán meghalt. Ezután feleségül vette Grünwald Katót, Grünwald Károly leányát, akiknek tulajdona volt a későbbi Fészek vendéglő. Kató édesapja korán meghalt, őt és testvéreit pedig édesanyja és nagybátyja nevelte fel. Miután egybekeltek Szász Mihállyal, a nagybácsi Madarason vett nekik egy gyógyszertárat, ahova elköltöztek. Két kislányuk született, Sára és Irén. A boldog évek nem sokáig tartottak.
A kislányok 16 és 15 évesek voltak, amikor Magyarországon megkezdődött a dél-dunántúli zsidóság deportálási ütemtervének kivitelezése, azaz a IV. zónában élő zsidóság bevagonírozási központokban való koncentrálása. Madaras a bácsalmási központhoz tartozott, amely 2793 zsidó származású magyar embert fogadott be. A bácsalmási tábort egy csoport bácskai népi német (Volksdeutsche SS, önkéntes) katona őrizte, akik különösen kegyetlenek voltak. (Randolph L. Braham: A népírtás politikája, 687. o.)
![](https://www.szombat.org/files/2018/12/Grunwald-Kato-Irenkevel.jpg)
Grünwald Kató Irénkével
A családot bevagonírozták. Együtt maradtak egy vagonban. A határon megállt a vonat, kinyitották a katonák egy időre a marhavagonokat. Ekkor az egyik magyar katona, aki falubéli (madarasi) volt, szólt az édesanyának, hogy adja oda neki a nagyobbik lányt, elbújtatja, de az édesapa ezt nem akarta. A vonat Auschwitzba tartott. Az édesapát azonnal kórházi munkára helyezték, a kisebbik lányt külön választották húgától és az édesanyjától (16 év volt a határ). Az anyjuk rémületében átlökte a nagyobbik lányt a húga mellé, hogy az ne maradjon egyedül. Soha többé nem látták egymást ők négyen.
Egy túlélő mesélte el később, hogy a nagyobbik lány flekktífuszt kapott (kiütéses tífusz, amelyet a ruhatetűben lévő élősködő okoz), amely ledöntötte a lábáról. A kisebbik lány próbálta őt ápolni, de ő is elkapta a fertőzést. Mindketten meghaltak. Az apáról nem tudtak semmit. Nem tért vissza soha. Az édesanya, Grünwald Katalin túlélte. Hazatérése után Budapesten dolgozott egy gyógyszertárban nyugdíjig. Soha nem ment férjhez.
![](https://www.szombat.org/files/2018/12/Szasz-Sari.jpg)
Szász Sári
A diploma sorsa
Az elhurcolt zsidó családok vagyona, mint tudjuk, a legtöbb esetben rablók martaléka lett. Így veszett nyoma a diplomának is.
Egy erdélyi szász család, Szász Erzsébet és Szász József, kivándoroltak a németországi Nürnbergbe, ahol megismerkedtek egy Nyéki Tamás nevezetű férfival. A férfi bátyja szentendrei műkereskedő volt, aki miután megöregedett, felszámolta gyűjteményét. Ebben a gyűjteményben volt egy Szász Mihály nevű gyógyszerész bekeretezett diplomája, amelyet a műgyűjtő testvérének, Nyéki Tamásnak ajándékozott. Mivel Tamás jó kapcsolatban volt a Szász házaspárral, valamint semmi nem kötötte e diplomához, neki ajándékozta azt a házaspárnak a névrokonság miatt. Szászék később vásároltak Magyarországon egy hétvégi házat, ahova gyakran jártak. A diplomát is hazahozták magyarországi házukba.
A házaspárnak volt egy barátja, Zakariás Ibolya, akivel nagyon jó kapcsolatot ápoltak. Miután a Szász házaspár megöregedett, nem akarták tovább fenntartani magyarországi házukat, így eladták azt. Mivel személyes emlék nem kötötte őket a diplomához, nekiajándékozták azt Zakariás Ibolyának, aki jelenleg Szombathelyen él. Egy ideig nála volt, de mivel neki sem volt igazán kötődése hozzá, úgy döntött, hogy Szász Mihály gyógyszerész diplomáját nekiajándékozza Dömsödnek.
![](https://www.szombat.org/files/2018/12/Ajandekozo-level.jpg)
Az ajándékozó levél
2018. decemberében a diploma hazatért. Megtörte a hallgatást, utat enged az emlékezésnek. Köszönet azoknak a dömsödi és tassi rokonoknak, akik nem felejtenek. Akik számon tartják felmenőiket, ápolják emléküket, őrzik a megsárgult fényképeket.
2019. január 8-tól a dömsödi Kluch Rózsa Nagyközségi Könyvtárban megtekinthető Szász Mihály diplomája. Hányatott sorsa olyan kort jelképez, amely soha nem feledhető, de soha nem is szabad, hogy visszatérjen.