Egy diploma hazatér

Nehezen fogtam neki ennek az írásnak. Messzi távolból, idegen emberek jóvoltából, a véletlenek sorozatának köszönhetően hazakerült Dömsödre egy gyönyörű állapotban megmaradt gyógyszerész diploma, amelyet 1912-ben állítottak ki, és a tulajdonosa Dömsödön született.

Bencze István Polgármester Úr könyvtárunknak adta át megőrzésre úgy, hogy semmi közelebbit nem tudtunk róla, csupán azt, ami a szövegezésből kiolvasható. Egy Szász Mihály nevű dömsödi gyógyszerészé volt, akiről semmi feljegyzés vagy visszaemlékezés nem maradt fenn. Bár elkezdtem kutatni, de biztos voltam benne, hogy a hosszú időtáv és a téma feldolgozatlansága miatt érdemleges dolgot nem fogok találni. A sors mégis másképpen akarta. Félreérthetetlenül másképpen.

Jelentkezett egy késői leszármazott. A beszélgetés mély nyomokat hagyott bennem. Napokig nem is tudtam másra gondolni, mint erre a történetre. Megértettem, mi a feladatom. Megértettem, hogy miért kellett ennek a diplomának egy hányatott évszázad után Dömsödre hazatérni. Megértettem, hogy Polgármester Úrnak miért éppen a könyvtár jutott eszébe. Annyi dolgom maradt, hogy összerakjam a történetet.

Szász Mihály dömsödi család sarja. Szülei Sonnenschein Mór és Müller Sára. Hatan voltak testvérek, közülük Mihály gyógyszerész lett. Nevét a 30-as években Szászra magyarosította. Első felesége Deutsch Irén, akit két gyermekkel vett feleségül, és aki sajnos korán meghalt. Ezután feleségül vette Grünwald Katót, Grünwald Károly leányát, akiknek tulajdona volt a későbbi Fészek vendéglő. Kató édesapja korán meghalt, őt és testvéreit pedig édesanyja és nagybátyja nevelte fel. Miután egybekeltek Szász Mihállyal, a nagybácsi Madarason vett nekik egy gyógyszertárat, ahova elköltöztek. Két kislányuk született, Sára és Irén. A boldog évek nem sokáig tartottak.

A kislányok 16 és 15 évesek voltak, amikor Magyarországon megkezdődött a dél-dunántúli zsidóság deportálási ütemtervének kivitelezése, azaz a IV. zónában élő zsidóság bevagonírozási központokban való koncentrálása. Madaras a bácsalmási központhoz tartozott, amely 2793 zsidó származású magyar embert fogadott be. A bácsalmási tábort egy csoport bácskai népi német (Volksdeutsche SS, önkéntes) katona őrizte, akik különösen kegyetlenek voltak. (Randolph L. Braham: A népírtás politikája, 687. o.)

A családot bevagonírozták. Együtt maradtak egy vagonban. A határon megállt a vonat, kinyitották a katonák egy időre a marhavagonokat. Ekkor az egyik magyar katona, aki falubéli (madarasi) volt, szólt az édesanyának, hogy adja oda neki a nagyobbik lányt, elbújtatja, de az édesapa ezt nem akarta. A vonat Auschwitzba tartott. Az édesapát azonnal kórházi munkára helyezték, a kisebbik lányt külön választották húgától és az édesanyjától (16 év volt a határ). Az anyjuk rémületében átlökte a nagyobbik lányt a húga mellé, hogy az ne maradjon egyedül. Soha többé nem látták egymást ők négyen.

Egy túlélő mesélte el később, hogy a nagyobbik lány flekktífuszt kapott (kiütéses tífusz, amelyet a ruhatetűben lévő élősködő okoz), amely ledöntötte a lábáról. A kisebbik lány próbálta őt ápolni, de ő is elkapta a fertőzést. Mindketten meghaltak. Az apáról nem tudtak semmit. Nem tért vissza soha. Az édesanya, Grünwald Katalin túlélte. Hazatérése után Budapesten dolgozott egy gyógyszertárban nyugdíjig. Soha nem ment férjhez.

A diploma sorsa

Az elhurcolt zsidó családok vagyona, mint tudjuk, a legtöbb esetben rablók martaléka lett. Így veszett nyoma a diplomának is.

Egy erdélyi szász család, Szász Erzsébet és Szász József, kivándoroltak a németországi Nürnbergbe, ahol megismerkedtek egy Nyéki Tamás nevezetű férfival. A férfi bátyja szentendrei műkereskedő volt, aki miután megöregedett, felszámolta gyűjteményét. Ebben a gyűjteményben volt egy Szász Mihály nevű gyógyszerész bekeretezett diplomája, amelyet a műgyűjtő testvérének, Nyéki Tamásnak ajándékozott. Mivel Tamás jó kapcsolatban volt a Szász házaspárral, valamint semmi nem kötötte e diplomához, neki ajándékozta azt a házaspárnak a névrokonság miatt. Szászék később vásároltak Magyarországon egy hétvégi házat, ahova gyakran jártak. A diplomát is hazahozták magyarországi házukba.

A házaspárnak volt egy barátja, Zakariás Ibolya, akivel nagyon jó kapcsolatot ápoltak. Miután a Szász házaspár megöregedett, nem akarták tovább fenntartani magyarországi házukat, így eladták azt. Mivel személyes emlék nem kötötte őket a diplomához, nekiajándékozták azt Zakariás Ibolyának, aki jelenleg Szombathelyen él. Egy ideig nála volt, de mivel neki sem volt igazán kötődése hozzá, úgy döntött, hogy Szász Mihály gyógyszerész diplomáját nekiajándékozza Dömsödnek.

2018. decemberében a diploma hazatért. Megtörte a hallgatást, utat enged az emlékezésnek. Köszönet azoknak a dömsödi és tassi rokonoknak, akik nem felejtenek. Akik számon tartják felmenőiket, ápolják emléküket, őrzik a megsárgult fényképeket.

2019. január 8-tól a dömsödi Kluch Rózsa Nagyközségi Könyvtárban megtekinthető Szász Mihály diplomája. Hányatott sorsa olyan kort jelképez, amely soha nem feledhető, de soha nem is szabad, hogy visszatérjen.