Dr. Kulka Frigyes – aki a családját elválasztó csendőrt is gyógyította

Dr. Kulka Frigyes 1925. január 31-én született Ipolyságon. Mellkas-sebész, úttörő szakorvos a tüdőgyógyászatban, de elsősorban emberségéről, mély empátiájáról ismert gyógyító.

Az ortodox zsidó családba született Frigyes, akit a családban csak Fricinek hívtak, szülővárosában kezdte meg tanulmányait. 1935-ben lett gimnazista, középiskolás évei alatt kivételes tanárok formálták jellemét, többek között Dr. Horváth István és Hornyák Odiló. A pénteki istentiszteleteken minden alkalommal részt vett, a szombati ifjúsági istentiszteleteken felolvasást is végzett. Miután Fischer György hitoktató bevonult katonai szolgálatra, szerepét Kopasz Ármin izraelita tanár vette át. Az 1941-es gimnáziumi évkönyvben így ír feladatáról: „A vallásos érzés ápolásával és fejlesztésével, valamint a vallásos gyakorlat és szertartás, a zsidó történelem és kultúra, bibliai szemelvények és imarészek megismertetésével igyekeztünk tanulóink vallási élményét elmélyíteni.”

Kulka Frigyes 1943-ban tette le sikeres érettségijét, de származása miatt nem volt lehetősége egyetemre menni. Szüleit a Balassagyarmati gyűjtőtáborba vitték, őt pedig a 107/310-es munkaszázadba sorozták be. A kemény fizikai munkával és állandó megaláztatással járó munkaszolgálatból három ipolysági társával együtt sikerült megszöknie. Egy Nyugat-Dunántúli tanyán húzták meg magukat, de szabadságuk csak rövid ideig tartott, hamar felfedezték őket. A szombathelyi katonai fegyházba kerültek mostoha körülmények közé, a rendszeres verések csak akkor szűntek meg, amikor a rabok között kitört a tífusz. Fogva tartóik ezután már kerülték a fizikai érintkezést. A börtön épületét többször bombatalálat érte, a romos épületből már nem volt nehéz megszökni.

A felszabadulás után kilométereket gyalogolt, vissza Ipolyságra, de a remény, hogy szüleit viszont láthatja, hamar szertefoszlott. A házban, ahol felnőtt, már idegenek laktak, a kis város utcáin botorkálva, hol apja felöltője, hol anyja kabátja jött vele szembe. Nem haragudott, a háborút átvészelt elszegényedett ipolyságiak, csak túl akartak élni. Bár első elhatározása az volt, hogy szülővárosában él tovább, miután egy jóindulatú ebédmeghívás alkalmával saját, elveszett családja étkészletével szembesült, már nem volt maradása. Ekkor váltotta be édesanyjának tett ígéretét, és beiratkozott a budapesti orvosi egyetemre. 1950-ben avatták orvosdoktorrá.

Kulka Frigyes (1925-1989)

Részlet a Magyar Televízió portréfilmjéből (1985) Szerkesztő-riporter: Hortobágyi Éva. Rendező: Horváth Ádám.

Az élet sokszor hoz furcsa fordulatokat. Egy 1985-ös, a Magyar Televízió által forgatott portréfilmben meséli, hogy amikor 1962-ben, Münchenben volt ösztöndíjas, tolmácsnak hívták, egy németül alig értő, magyar származású beteghez. Kulka Frigyes azonnal felismerte a férfiban azt a kakastollas tábori csendőrt, aki megakadályozta, hogy egy utolsó érintéssel elbúcsúzzon transzportra ítélt édesanyjától, durván visszalökve őt a sorba. A kötelességtudat és az orvosi eskü felülírta a keserű érzéseket, és Dr. Kulka ugyanolyan szakszerűen látta el páciensét, mint a többi beteget. „Amikor gyógyítunk, mindent elfelejtünk” – mondja a kisfilmben.

Ipolyságra 1986-ban tért vissza, a Honti Közművelődési Klub meghívására. Mire képes a sebészet, és mit hozhat a holnap? című szakmai előadása nagy sikert aratott. Az eseménynek az Ifjúsági Klub épülete adott otthont, ami történetesen az a volt ortodox zsinagóga, ahová a Kulka család járt az istentiszteletekre. A termet nem csak a városka lakói töltötték meg, a hírre, hogy Kulka Frigyes „itthon van”, volt osztálytársai is Ipolyságra utaztak. Dr. Kulka energikus, ugyanakkor kedves előadásmódja lenyűgözte a közönséget, a főiskolai hallgatókhoz szokott professzor egyszerűen és mindenki számára érthetően foglalta össze a mellkas-sebészet legújabb vívmányait.

Az Ipolysági Szondi György Gimnázium büszkén tartja számon az iskola híres végzőseit. A gimnázium alapításának száz éves jubileumára, 2013-ban kiadott évkönyv, több oldalon foglalkozik a komoly sikereket elért volt tanítványokkal, köztük Kulka Frigyessel. 2016-ban Kucsera Judit és Jablonský Benjámin diákok, egy átfogó előadást tartottak életéről az iskolában megrendezett konferencián. Az esemény fényét emelte, hogy ekkor került átadásra Dr. Kulka Frigyes, Simon M. Veronika által megfestett portréja, aminek létrejötte egy sikeres pályázat eredménye.

Kulka Frigyes nem akart a múltban élni. Ipolysági éveiről gyermekeinek, Kulka Janina patológusnak és Kulka János Kossuth-díjas színésznek sokáig nem beszélt. János a Zsidó mesék kisfilmek sorozatban mondja el, 13 évesen hogyan szembesült származásával és édesapja történetével.

Zsidó mesék – Kulka János

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) felkérésére Gárdos Péter filmrendező a csillagos házakban készített rövid videókat ismert és elismert mű…

Ő csak apukája 1989-ben bekövetkezett halála után látogatott el a határ menti kisvárosba, ahol nagy szeretettel fogadták, és ahol sok, számára új történetet ismerhetett meg elődeiről. Azóta már sokszor visszatért, többször színvonalas előadással színesítve egy-egy ipolysági eseményt. N. Tóth Anikónak 2013-ban adott interjújában így vall erről: „Valahogy fontos lett nekem ez a hely, talán azért is, mert az egyik felem innen való.” Kulka Jánost 2014-ben Ipolyság Város Díszpolgárává avatták.

Ipolyság nem feledkezett meg Kulka Frigyes szüleiről sem. Neveiket megtaláljuk mindkét, a Honti Múzeum északi, illetve a volt neológ zsinagóga déli falára installált holokauszt-emlékművön is. 2019. május 24-én, a Sigillum Opidi Saag társulás által évente megrendezett Ipoly Menti Találkozások keretében botlatókövet avattak Kulka Ferdinánd és neje, Kulka Melánia nevével. A két kis réztábla a Kulkaék által is koptatott macskakövek között bújik meg, a mára már lebontott ház közelében. Az ünnepségen a család képviseletében Kulka Janina lánya, Elek Borbála vett részt.

Szabó Márta helytörténész a következő sorokkal zárta ünnepi beszédét:

„A tragédiákról a túlélők nem szívesen beszéltek. Felejteni akartak, nem felidézni a rettenetet. A politikai hatalom is, a társadalom is szemérmesen hallgatott. Senki sem akart szembenézni a felelősséggel. Az új, magát vétlennek tartó generációkra hárult a feladat, hogy megpróbálja legalább felmérni a felmérhetetlent, s fejet hajtva bocsánatot kérjen. Szép, szívet melengető gesztus, de nem elég. A bocsánatkérésnek egyúttal felelősségvállalásnak kell lenni a jövő iránt. Hogy tényleg soha többé! Mert a botlatókövekből számonkérő arcok néznek ránk. Nem a múlt, hanem a jövő miatt. Nagyon is aktuális a botlatókövek sürgető üzenete, most és holnap, itt és Európa szerte.“