Belgium: Holokauszt túlélő gyerekek találkozója hetvenöt év után

Írta: Szombat - Rovat: Holokauszt, Történelem

A háború idején Erzsébet királyné a német megszállók hallgatólagos tudtával tartott fenn két zsidó árvaházat.

A Wezembeek árvaház (Forrás: Marie Albert-Blum Family/Former Director of the Wezembeek Orphanage)

„A zoom találkozón 75 év elmúltával meséltük egymásnak életünk történetét” – mondja Roni Wolf, aki az izraeli Ra’anana városában él.

Reinier Heinsman, 24 éves holland joghallgató könyvet állított össze a Holokauszt túlélők visszaemlékezéseiből. Tanulmányai mellett önkéntesként dolgozik a Kazerne Dossin Holokauszt és Emberi Jogok Emlékmúzeumban és Dokumentációs Központban, amely a egykori mecheleni átmeneti tábor területén működik, ahonnan mintegy 26.000 zsidót irányítottak haláltáborokba, elsősorban Auschwitzba.

A könyv 40, a Brüsszel melletti Wezembeek és az antwerpeni Meisjeshuis árvaházak lakóinak személyes emlékezésre épül.

Reizel Warman (a későbbi Roni Wolf) négy évet töltött Wezembeekben idősebb nővérével, Reginával. 1942. szeptember 5-én kerültek oda, egy nappal az után, hogy a szüleikből, nagyszüleikből, nagynénjükből és nagybátyjukból álló családot elhurcolták búvóhelyükről a brüsszeli Rue des Fleuristes-en. A Dossini barakkokból három nappal később deportálták őket Auschwitzba; mindegyikük elpusztult.

Ezekre az eseményekre Wolf nem emlékezhet. „Nagyon boldog voltam a wezembeeki árvaházban, mert én voltam a legkisebb, és mindenki engem dédelgetett. Nem számít, kit nevezünk anyának, ha szerető emberek vesznek körül.” – írja a könyvben. Halvány emlékei vannak a bombázások idején az óvóhelyen töltött időről, a német katonákról. A főtt káposzta szaga mindmáig kísérti, ez volt a leggyakoribb étel.

Két éves sem volt, amikor nővérével Wezembeekbe került. „Éreztem, hogy szeretnek. Különösen a zsidó Madame Blum az igazgató, folyton vele voltam, szinte saját gyermekeként bánt velem. A személyzet példát mutatott önzetlenségből; sokan belgák voltak, és a gyerekek is vegyesen, nem csupán zsidók.

Az árvaházakat az uralkodó édesanyja, Erzsébet királyné hozta létre, vélhetőleg a német megszállókkal kötött hallgatólagos megállapodás értelmében. Zsidómentő tevékenységéért az izraeli kormány 1965-ben a Világ Igaza címet adományozta neki.

Reizel olyan jól érezte magát az árvaházban, hogy amikor Rachel nagynénje – akit nem ismert – 1946-ban eljött érte, hogy magával vigye Angliába, nem akart vele menni.   Örökbefogadójával nem jól jöttek ki egymással, mostohaapját jobban kedvelte.

18 éves korára ráunt Angliára, és Izraelbe ment, ahol önkéntesként dolgozott egy kibucban, majd beállt a hadseregbe. Ott ismerkedett meg későbbi férjével, a dél-afrikai Ivorral, akivel elmondása szerint pompásan megértették egymást, és hatvan évet éltek le együtt. Először Dél-Afrikában 13 évig, majd alijázásuk után, négy gyermekükkel együtt a zsidó államban.

A múlt évvel kezdődően Roni Wolf a világ különböző tájairól érkező diákcsoportoknak meséli el életének történetét. Egy a szomszédban lakó idős Holokauszt túlélő szerepét vette át. Eleinte gátlásai voltak, de mostanra belejött.

Jpost.com – Bassa László

támogatás
Pop up banner1

Címkék:Belgium, holokauszt túlélők, zsidó árvaház

[popup][/popup]